Leírás Öreg néne őzikéje Fazekas Anna A törött lábú őzgidát meggyógyító öreg néne annyira közismert, hogy már-már azt hinnénk, népmesei alak, pedig Fazekas Anna írta, és Róna Emy rajzolta meg őt. A népdalszerűen egyszerű, fülbemászó rímek kitörölhetetlenül emlékeinkbe vésődtek, és elkísérnek minket óvodáskorunktól egészen addig, amíg majd egyszer, nagyszülőként mi magunk elmeséljük ezt a történetet az unokáinknak. "Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét…" Mindenki ismeri ezt a mesét, ezeket a rímeket és ezeket a rajzokat, akinek valaha mesét olvasott az anyukája, a nagymamája vagy az óvó néni. Egyszerűbben szólva, aki Magyarországon volt kisgyerek valamikor az elmúlt bő fél évszázadban. Zeneszöveg.hu. A törött lábú őzgidát meggyógyító öreg néne annyira közismert, hogy már-már azt hinnénk, népmesei alak, pedig Fazekas Anna írta, és Róna Emy rajzolta meg őt. A népdalszerűen egyszerű, fülbemászó rímek kitörölhetetlenül emlékeinkbe vésődtek, és elkísérnek minket óvodáskorunktól egészen addig, amíg majd egyszer, nagyszülőként mi magunk elmeséljük ezt a történetet az unokáinknak.
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje Mátraalján, falu szélén, lakik az én öreg néném. Melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne, ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrás vízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve. Barna szeme bús szomorún csüng a távol hegy koszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhő alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek, vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás. Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Aforizma - Idézet - Vers - Mese - Képek: Öreg néne őzikéje. Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őz testvérkét hazavárja.
Ölelésre lendül karja, kis gidácska meg az anyja álldogál ott, beereszti, szíve dobban, megismeri. Őzmama lett a kis gida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba, hogy szemével kérve kérje, gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája. S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne. Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak haza ballag. Ajánljuk! Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje. Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga. Körülötte gidák, őzek, látogatni el eljőnek, télen nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe. Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka. Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van. Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi. Vadvirágnak dal a párja, ének szótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka.
1952–1963 között az Ifjúsági, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatója volt. 1950-től jelentek meg részben önálló kötetekben, részben gyűjteményes kiadványokban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verses meséi, leporellókba, kifestőkönyvekbe írt versikéi. Öreg néne őzikéje című meséjét lefordították német, cseh, orosz és kínai nyelvre is. Gyermekverseket fordított, illetve átdolgozott az Európa Könyvkiadó és a Zeneműkiadónak. Válogatást állított össze Fáy András meséiből. Művei [ szerkesztés] Ünnepi köszöntő.
Próza: Mátra alján, falu szélén, Lakik az én öreg néném Melegszívű, dolgos, derék, Tőle tudom ezt a mesét. Ének: Őzgidácska, sete-suta, Rátévedt az országútra, Megbotlott egy kidőlt fába', Eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, Arra ballag öreg néne, ölbe veszi, megsajnálja, haza viszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, Friss szénával megeteti, Gyorsan gyógyul gida lába, Elmehetne az őzbálba. Meg is gyógyul egy kettőre, Felbiceg a dombtetőre. S köd előtte, köd utána, Eltűnik az éjszakába. Mátra-alji faluszéle, Kapuban ül öreg néne, Harmatgyöngyös harangvirág, Nem felejti a kis gidát. Falu népe is szereti, öreg nénét becézgeti, Kedves szóval őt azóta, Így nevezik: őz anyóka. Mese őrzi arany szívét. la lalalala la la lala la la lala la lala la la la lalalala la la lala la lala la la.