A bajor főváros Német Múzeuma alapvetően tudományos-műszaki gyűjtemény – és nem kizárólag német. A világ számos technikai vívmányai és érdekessége látható falai között; megtalálható ott egy párját ritkító találmány, amire méltán lehet büszke a magyarság, ez pedig Kempelen Farkas (1734-1804) beszélőgépe. A német nyelvterületen Wolfgang keresztnévvel ismert polihisztor Pozsonyban született, "jó családban" udvari tanácsos apja Magyarországon kérte nemességük honosítását. Az ifjú Kempelen szülővárosában, majd Győrben, Bécsben, illetve Rómában tanult jogot és filozófiát, de hamar kiderült, hogy inkább a reáltárgyak, a matematika és a fizika vonzották. Ezzel együtt tisztviselőként fegyelmezetten beállt az udvari szolgálatba, 1767-ben, mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, faluközösségeket szervezett. Kempelen Farkas, a magyar feltaláló zseni - Tudás.hu. 1777-ben megbízták a nagyszombati egyetem Budára költöztetésével. Később egy bő évtizeden át udvari tanácsosként szolgált az egyesített magyar-erdélyi kancellárián.
Kész csoda, hogy a sakkozók megőrizték a feltaláló titkát, s így a sakkozógép még a mai ember számára is maga a csoda. A gépben rejtőző sakkozónak egy kis sakktáblája volt, s a gépezet felépítése olyan trükkös volt, hogy egy mechanikai megoldással az ábrázolt török karjára, illetve a látható táblára vitte át azt, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. A korabeli sikerhez persze az is hozzájárult, hogy jó volt a rendezés. A török figurája mellett nagy kandalábereket állítottak fel, amelyek fényénél nem tűnt fel, hogy a török bábu feje egyben kémény is, amelyen távozott a belül lévő olajmécses füstje. A több mint 200 éves találmány nemcsak az embereket ejtette ámulatba, hanem a nyelv alakulására is hatással volt. A német getürkt szó, amely "odacsalt"-at jelent, szintén a sakkozó törökre utal, aki odacsalta, ámulatba ejtette a közönséget. Kempelen Farkas sakkautomatájának titkát az alkotó haláláig, 1804-ig nem leplezte le senki, aztán az automata a 19. század első évtizedeiben újabb fénykort ért meg New York-ban, a Broadwayn.
Egy, a szabadalmi leírás szerint megépített modell megtalálható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában. Betűnyomó készlet a császár felkérésére Számos forrás Kempelennek tulajdonítja az írógép feltalálását, de ez tévedés. Az igazság a következő: Maria Theresia von Paradis (1759–1824), egy magas rangú hivatalnok lánya volt, látását gyermekkorában elvesztette, de tehetséges zongorista, énekes és zenetanár volt az osztrák udvarban. A császár felkérte Kempelent, hogy segítsen a meglehetősen híres hölgynek (akinek maga Mozart is komponált egy zongoraversenyt). Kempelen a pogácsakészítés mintájára elkészített egy betűnyomó készletet, amellyel a megfelelően vastag és puha papírra úgy lehetett betűnként szöveget nyomtatni, hogy a vak hölgy kitapogatta, a látók meg el tudták olvasni. A megoldás segítségével Frau Paradis kiterjedt és élénk társadalmi életet tudott élni. Nem zárható ki, hogy az így Európában széles körben ismertté vált megoldást Braille is ismerte, amikor kifejlesztette írásrendszerét.