Ha nem tudnánk pontosan, hogy nem így van, és ha nem találnánk folyamatos utalásokat Kansas rónaságaira, azt hihetnénk, hogy az Oz birodalmába vetődött Dorka kalandjaiban egy európai népmesének kissé modernizált, s különösebben még csak fel sem tupírozott változatát csodálhatjuk. A cselekmény, a szereplőtípusok, a jellegzetes mesei helyzetek ugyanis kivétel nélkül mind az Atlanti-óceán hozzánk közelebbi partjainak történeteit idézik. Index - Tudomány - Dr. Oz, a nagy varázsló. Dorkát és kiskutyáját, Totót forgószél ragadja fel és repíti el a mesék varázslatos birodalmába. Ám amint a kislány a jó és gonosz boszorkák, na meg Oz, a nagy varázsló földjén találja magát, megkezdődik a keresés, vagyis Dorka felkerekedik, hogy Oz Smaragdvárosába jutva a bölcsek bölcsének segítségével megtalálja a hazajutás módját. Útközben három különös figurának segít, akik a lányka jósága miatt szívesen csatlakoznak hozzá. A Madárijesztőnek, a Bádog Favágónak és a Gyáva Oroszlánnak azonban saját érdekük is, hogy a nagy varázsló színe elé járulhassanak.
Ilyen kis idegesítő, rosszindulatú, nyafogó, elégedetlenkedő, önző, az emberekre nem figyelő kutyát el sem tudok képzelni. Óz a nagy varázsló online. Baumnak vagy nem volt kutyája vagy teljesen félre ismerte (vagy egyáltalán nem ismerte) a kutyákat, Toto-t inkább el tudnám képzelni macskának, vagy menyétnek de nem kutyának. (Vagy talán éppen azért választotta a kutya karaktert, mert a kutyák nem ilyenek és ez az egy a kivétel, aki más de olyan akar lenni mint a többi? Hm erre eddig nem gondoltam) Minden más a helyén van benne és kerek az egész történet.
Mi ez, talán ő lenne a diktátorok és vallási vezetők mesebeli megtestesülése? A narcisztikus személyiség leleplezése? Kezdem úgy érezni, hogy az Óz, ez a hamisítatlanul XX. századi amerikai mese (amit Lyman Frank Baum 1900-ban írt, vagyis igazából még a XIX. század utolsó évében) jóval többet rejt magában, mint amennyit gyerekként felfoghatunk. Persze a legtöbb (és legjobb) meséknek épp ez a jellemzőjük: archetípusokat és alapigazságokat fogalmaznak meg. Ettől működnek minden korban, kultúrákon átívelőn. Lyman Frank Baum - Forrás: Getty Images Az Óz természetesen azonnal hatalmas siker lett, olyannyira, hogy L. Frank Baum még további tizenhárom részt írt belőle, és – istenem, amerikai volt – azonnal színpadra adaptálta musicalváltozatban, és tervezett belőle egy kalandparkot is. Óz a nagy varázsló szereplői. És bár később saját filmgyártó céget is alapított (mi más lett volna a neve, ha nem The Oz Film Manufacturing Company), a leghíresebb regénye megfilmesítési jogait addigra már eladta, így az Óz ból nem ő csinált filmet.
Elváló igekötős igék Bepakolni - einpacken (ájnpákken) Én bepakolok egy könyvet - Ich packe ein Buch ein. Nagyon egyszerű ahogy a fenti mondatban is észrevehettétek! Az igét a megfelelő módon ragozod az elváló igekötő pedig a mondat végére kerül! Megmutatom még 2x. Elaludni - einschlafen (ájnsláfen) Én elalszom - Ich schlafe ein. Mi elalszunk - Wir schlafen ein. Bevásárolni - einkaufen (ájnkaufen) Én ma bevásárolok - Ich kaufe heute ein.
Er hat sie gestern Morgen ab ge holt. Elhozta őt tegnap reggel. A leggyakoribb el nem váló igekötős igék: Hangsúlytalanok és önmagukban nem érthetőek. be-, ge- ent-, emp, miß-, ver-, zer-, er-, wider- A főmondatokban (jelen és múlt időben) és mellékmondatokban sem válnak el az igetőtől, valamint Perfektbe és Plusquamperfektbe sem, valamint a Partizip ("ge" előtagos alak) nem kapja meg a szokásos ge- előtagot. Zu+infinitiv esetén pedig a "zu" az igénk elé kerül. Főmondat Jelen idő Ich verstehe alles. Mindent értek. Múlt idő Ich verstand alles. Értettem mindent. Mellékmondat Ja, ich verstehe schon alles. Igen, már mindent értek. Perfekt Ich habe alles verstanden. (Nincs "ge"-előtag!!! ) Zu+infinitiv Es ist für mich wichtig, alles zu verstehen. Számomra fontos, hogy mindent megértsek. Elváló és nem elváló igekötős igék: Vannak olyan előtagok, amelyek ha hangsúlyosak elválnak, viszont, ha hangsúlytalanok akkor nem: Durch-, über-, um-, unter-, voll-, wider-, wieder-
Igekötőknek nevezzük azokat a szavakat, amelyek módosítják az ige jelentését. A magyar nyelvben sok esetben csak árnyalatni különbségekről van szó, de teléjesen új jelentést is kaphat. [Akár pluszban is az eredeti mellé. ] ül » beül, leül, elül (vhonnan vagy valamilyen madár) fut » befut, elfut, kifut (vhonnan vagy pl. a tej a fazékból) fog » megfog, elfog (elkap), hozzáfog (elkezd) Azért is emeltem ki az elül igét, mert már itt is látszódik, hogy nem minden esetben egyértelmű a helyzet nálunk sem. Hiszen ha költeni kezd a tyúk, akkor nem a fészekről ül el máshová, hanem éppen hogy ülve marad. Egy adott igekötős szó két jelentése tehát szinte teljes ellentmondásban is lehet, de ez nekünk - magyar anyanyelvűként - nem tűnik fel. A német igekötők nem feleltethetőek meg egy az egyben a magyar igekötőknek, ezért a magyar jelentésüket nem lehet külön megtanulni, mert már nagyon eltávolodtak eredeti jelentésüktől. Nincs olyan igekötő a németben, ami pl. a magyar "meg"-nek felel meg és elég lenne csak az ige elé tenni.
Vannak olyan igekötők, amelyek lehetnek hangsúlyos (elváló) és hangsúlytalan (nem elváló) igekötők is: durch-, über-, um-, unter-, wider-, wieder- Ezek az igekötők általában hangsúlyosak (elválnak), ha az igének konkrét jelentése van, és hangsúlytalanok (nem válnak el), ha az igének átvitt jelentése van.
Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését. Típusai [ szerkesztés] A jelentésmódosítás leggyakoribb típusai a következők: Az igekötő a cselekvés irányát jelzi, pl. néz–felnéz. Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat, pl. alszik–elalszik–kialszik–átalszik, lát–meglát, hull–lehull. Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését, pl. fog–hozzáfog. Helyesírása [ szerkesztés] Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta. Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg! Nem kínálom meg. Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg fogod kínálni? Meg szerettem volna kínálni. A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő, vissza-visszatérve.