Igazi békebeli almás pite - Hozzávalók: Tészta: 50 dkg liszt 15 dkg szoba hőmérsékletű vaj, vagy zsír 0, 5 csomag sütőpor csipet só 2… | Food, Desserts, Cake recipes
Elkészítés: A meghámozott almát lereszeljük, rászórjuk a kristálycukrot, félretesszük. A tésztához a lisztet, a porcukrot, a vaníliás cukrot, a sütőport, a margarin t, a tejföl t és 1 tojássárgáját összegyúrjuk, és 2 cipót készítünk. Kikent, lisztezett tepsibe beletesszük az egyik kisodort tésztát, majd meghintjük zsemlemorzsával. Békebeli almás pit bull. Erre tesszük a jól kifacsart reszelt almát, fahéjjal megszórjuk, majd zsemlemorzsával is. Ezután a másik kisodort tésztával betakarjuk, és a tetejét villával megszurkáljuk, majd megkenjük a tojássárgájával. Kb. 25 percig sütjük 175 C fokon előmelegített sütőben.
A link vágólapra másolása sikertelen! :(
– Mondjuk úgy – felelem –, hogy apám miatt még erősebb a késztetés, hogy tudjam, jól van-e. – Mi sosem tegeződtünk? – kérdezi erre Mari. – Tegeződjünk? – kérdezem vigyorogva. - Dehogy. A magázódás jobban megy. – Nekem is – felelem. – Amikor apám meg anyám rácsodálkoztak egymásra az első, gyorsan összejött éjszakájuk után, apám letegezte anyámat. Anyám meghökkent, azt mondta apámnak, hogy ott azért még nem tartunk. Magázódó szülők mellett nőttem fel. Mari mosolyog. Nézi a Varsói melódia plakátját, apámat a ficakban. Törőcsik Mari: "Minek az a fotó? " Forrás: Stekovics Gáspár – Sztankus nagyon jól nézett ki. – Bizony, buktak rá rengetegen – mondom. – Miért hívtuk Sztankusnak? – tűnődik el Mari. – A Sztankus szerethetőbb, mint egy szimpla Pista – mondja a megoldást Steko. Mari eltöpreng, rám néz. – Nem hasonlít az apjára. Nincs döntés Törőcsik Mari hagyatékának ügyében - Blikk. – Én se nézek ki rosszul – felelem. – Tökre Sztankay vagyok, sokkal inkább, mint apám, aki valójában Smóling volt, mint az apai nagyanyám. Mari bazsalyog. Öblögetem a hangom, mondom Marinak, ami vokálisan kijön belőlem, az tisztára az általa tetszetősnek tartott egykori Smóling gyerek.
Kezdi mesélni, hogy a Varsói melódia hozta meg számára a színpadi áttörést. Az Iglódi István rendezte darabban, az apámmal való munka közben érzett rá a színházi játék lényegére, addig maga is úgy gondolta, hogy csak filmszerepekben állja meg a helyét. Elhallgat, rám néz, összevonja szemöldökét. – Meséltem már ezt magának. – Egyszer-kétszer. Törőcsik Mari felnevet. – Nem ment el az eszem! – mondja aztán, s nyomatékkal a levegőbe bök az ujjával. – Mindenkinek vannak történetei, amelyek rendre kikívánkoznak. Ildikó már ott ül a balján, a kanapé karfáján. Mi, két langaléta pasas, velük szemben ácsorgunk. – Legyen az – szólalok meg –, hogy mielőtt bármi lesz, elküldöm maguknak azt, ami belőlem kikívánkozik. Törőcsik Mari kedvtelve nézeget minket, kis hallgatás után szólal meg újra. – Üljenek le – mutat a szabad helyekre eljátszott kelletlenséggel –, ha már egyszer itt vannak. Velem törőcsik mari háza tv. Előadás a nappaliban Steko egy fotelban, én Mari jobbján a kanapén. Szemben hatalmas könyvespolc, előtte az asztal a díjakkal.
Ez valójában csak egy képaláírás. Mégis kiderül belőle, hogy Törőcsik Mari lelkileg ma sincs rossz bőrben. Ebben a képaláírásban Törőcsik Mari, a Nemzet Színésznője – aki két Kossuth-díja mellé idén tavasszal Orbán Viktor miniszterelnöktől átvehette a Kossuth-nagydíjat is velemi házában – olykor csak úgy említődik, hogy Mari. A személyes viszony okán ez másként hamis lenne. Hogy ez a képaláírás most napvilágra kerül, az egyben azt jelenti, hogy Törőcsik Mari elfogadta: a hogyléte iránti érdeklődés sokkal többet is jelenthet puszta kíváncsiságnál. Megszeppenve – Mari ma kicsit morcos – nyitja a kaput sajnálkozva Ildikó, aki négy éve intézi Törőcsik Mari ügyeit, gondoskodik nyugalmáról. Velem törőcsik mari háza per. Lehűt a mondat, hiába van harmincöt fok árnyékban. Ketten érkeztünk Stekovics Gáspárral, fotós-képzőművész barátommal. Steko szombathelyi, onnan nincs messze a falu, sokat fotózta a Nemzet Színésznőjét, baráti a kapcsolatuk, ha teheti, be-beugrik hozzá. Mari mondott morcossága most őt is zavarba hozza. Állunk a kapuban, ötvenes pasasok, két megszeppent kamasz.
Olyat játszatok, amiről nem az jut eszébe. Álltunk előtte megszeppenve, a hatéves meg a tizenöt éves. Se fotó, se cikk Mari a nappaliban ül a kedvenc kanapéján. – Betegségről nem beszélünk – mondja, ahogy kiszúrja, hogy fürkészem. – Nem is – felelem. Letámasztom a képeket a kályha mellé, felettük Fábri Zoltán Körhintá-ért kapott, 2017-es, posztumusz cannes-i kitüntetésének oklevele. Fábri Zoltán posztumusz díja Forrás: Stekovics Gáspár Mari figyeli, hogy mit bámulok. – Azt mondták, nálam lesz a legnagyobb biztonságban – magyarázza a relikvia ottlétét. Szabadulva a képek terhétől, odalépek a kanapéhoz. – A Sztankayak üdvözletét hozom – nyúlok baljáért, hajlanék rá, de az úgy röppen ki kezemből, mint egy madár. – Maga nekem ne csókoljon kezet – néz rám harciasan. 16+ Törőcsik Mari Velemi Háza. – Annál csak jobb a viszonyunk. – Úgy legyen – felelem. Ám Mari már a fotóstáskát fixírozza barátom vállán. – Ha csak ránézek, rosszul leszek – mondja. – Fiúk, itt biztos nem lesz fotózás, és maga meg – fókuszál át személyemre a táskáról – semmit le nem írhat.
Törőcsik Mari ültő helyében is megkapóan játssza el Sárát, az édesanyját is. – Sokat elmond a korszakról az epizód – zárja le a sztorit. – Teátrális – felelem. – Színházról dumálhatunk? – Mit dumáljunk arról? – mint a smirgli, úgy ér a hangja, ahogy visszakérdez. Megadással teszem fel a kezem. – Valami kerekesszékes szerep – tűnődik el Mari csillapodva –, az még beleférhet. Majd Ildikóba karolva szinte felpattan, s kísérőjével elindul kifelé a szobából. Az ajtóból visszafordul. – Tudja mit? – néz a szemembe. – Majd egy jó kis nekrológban írhat rólam meg a színházról. Balra középen a Kossuth-nagydíj, jobbra a cannes-i életműdíj szobra. Más díjak, relikviák, családi fotók Forrás: Stekovics Gáspár Lép kettőt, hallani, hogy kuncog. Dámaként néz vissza újra a válla felett, süt belőle a huncutság. – Igazítok a toalettemen, foglalják el magukat. Tudni kell szeretni – Mit sugdolóznak? – kérdi gyanakvón, ahogy visszatér. Velem törőcsik mari háza na. Barátom a fotelből van félig kiesve, magam a kanapéból, bámuljuk a sarokban a Körhinta plakátját, fojtott hangon vitatjuk, mely porcikája volt megragadóbb az ifjú Marinak.
Ahogy nem feledik a Kossuth-nagydíjas színésznőt a falubeliek sem, egy lapunk által megkérdezett szomszéd szerint sokszor szóba kerülnek a vele kapcsolatos történetek és mindig találni friss virágot a háza előtt. – Rendszeresen gyújtunk ott gyertyát, hogy emlékezzünk és bárki, aki arra jár, megáll egy-egy pillanatra, letesz egy szál virágot – árulta el a szomszéd. Hogy végül mi lesz a ház sorsa, még a jövő zenéje, ám a fogadott unoka, Járai Máté kétli, hogy megvalósul az emlékház. Velemi háza is Törőcsik Marit gyászolja, az ott lakókkal együtt. Az RTL Klub műsorvezetője, aki Törőcsik Mari a férje, Maár Gyula rendező által vált a művésznő unokájává, úgy tudja, egyelőre nem dőlt el semmi. Járai Máté, Törőcsik unokája szerint a legenda valószínű nem örülne az emlékháznak /Fotó: Pozsonyi Zita – Szerintem nincs nagy esélye annak, hogy emlékházzá váljon a velemi ház, hiszen Mari nagyon privát módon élte a mindennapjait, és szerintem nem szeretné, ha a bútorai között idegenek mászkálnának. Ám úgy tudom, az ingatlan sorsa egyelőre nem dőlt el – mondta a lapunknak Máté.