Ha a bikát nem zavarják, akkor az agancsa könnyedén leválik, amikor eljön az ideje, ám ha hajszolják, akkor nem leesik, hanem letörik az agancs, ez pedig sérüléshez és abnormális agancsfejlődéshez vezethet. A vadászok megbecsülni sem tudják, mekkora károkat okoznak az agancsgyűjtők az állományban, de az állomány méretét összevetve a hozzájuk került agancsok számával valószínűleg sok millió forintos nagyságrendről van szó. Baleseteket okoznak a menekülő szarvasok Az elhullott agancs hivatalosan a területen vadászatra jogosult szervezet tulajdona, más csak a vadászatra jogosult írásos engedélyével gyűjtheti. 6 éves Gímszarvas agancs fejlődés 6 Year Old Red Deer Stag antler growth - YouTube. "Az agancs a legjobb kézbe vehető mutatója a gím bika állománynak, ezért a vadásztársaságok gyakran rákényszerülnek, hogy megvásárolják azokat a gyűjtőktől" - mondta Nádor. A jelenlegi jogszabályi helyzetben sajnos nincs kiút, ugyanis az erdőtörvény értelmében bárki szabadon közlekedhet gyalogosan az erdőben. Ha pedig tetten is érnek valakit egy aganccsal a kezében, azzal védekezik, hogy éppen viszi leadni a vadászoknak.
A legtöbb agancs azonban felvásárlókhoz kerül, akik külföldre szállítják azokat, ott pedig dísztárgyakat készítenek belőlük, de olyanról is tudni, hogy az agancsot koponyára szerelték, és trófeaként árulták. Több hónapig lőtte a gímszarvasbikákat az orvvadász csapat Kaposvár közelében. A vadászok csak tettenérés esetén tudnak bármit is kezdeni a gyűjtőkkel, ezért ebben az időszakban fokozottan ellenőrzik a területeiket. A tolvajokat szabálysértés miatt lehetne megbüntetni, ám ennek a visszatartó ereje minimális. A kijelölt útvonalakat használó kirándulók ugyanakkor nem jelentenek veszélyt az állományra, mondta Nádor. Ha pedig a turista mégis talál egy agancsot, és odaadja a legközelebbi vadásztársaságnak, talán még meg is jutalmazzák érte.
Gímszarvas ( Cervus elaphus) A gímszarvas a hazai erdeink emblematikus állata, elterjedésének központja Európa, de Észak-Afrikában és Ázsiában is vannak – általában kisebb – állományai. Számos alfaját írták le, de a faj rendszertani revíziója még várat magára. A legnagyobb termetű szarvasok közé tartozik, a hímek (bikák) akár az 500 kg-ot is elérhetik. Jellegzetessége az agancs, melyet a bikák a nőstényekért (tehenekért) folytatott harcok során használnak. Az agancs felépítése az előző évi levetése után rögtön megkezdődik, fejlődése alatt vérerekben gazdag bőrrel (hánccsal) borított, sérülékeny. Naponta kb. 2, 5 cm-t nő, és mintegy öt hónap alatt fejlődik ki teljesen. Ez alatt az idő alatt a bika egyéb csontjaiból fedezi a megnövekedett kalcium-szükségletet. Részben az agancsa, részben a húsa miatt az ember régtől fogva vadászik a gímszarvasra. Gímszarvas agancs fejlődése. Állománya Magyarországon igen jelentős, mivel természetes ellenségei jóformán nincsenek, és a jelenlegi vadgazdálkodási gyakorlat miatt szinte korlátlanul tud szaporodni.
Ebből sikerült megállapítaniuk, hogy a szarvak és az agancsok egy közös ősben fejlődhettek ki, méghozzá úgy, hogy az idegek, a csontok és a bőrszövet kialakulásáért felelős gének módosultak, és elkezdtek szerepet játszani a kinövések kialakulásában. A kutatás szerint egészen pontosan a csontfejlődésben segítő gének változása, illetve egy speciális embrionális sejt fejlődése vezetett ahhoz, hogy ezek a csontok létrejöttek. A közös ősre vonatkozó elméletet támasztja alá az is, hogy több agancs nélküli szarvasfajnál is találtak egy, a csontfejlődést segítő génben mutációt. A hagyományos szarvasoknál nyolc olyan aktív gént találtak a kutatók, ami alapjáraton a daganatok kialakulásáért és növekedéséért felel, ami a kutatást vezető Qiang Qiu szerint arra utal, hogy az agancsok fejlődése jobban hasonlít a csontrákhoz, mint a hagyományos csontnövekedéshez. Fontos különbség ugyanakkor, hogy míg a csontráknál a tumorok kontroll nélkül növekednek, addig az agancsok növekedését keményen szabályozzák a tumorok elfojtásáért, illetve a növekedésük gátlásáért felelős gének.
Az első rész inkább egyfajta felvezetése az őt követő játékoknak, és ez igaz a külcsínre és a játékmenetre is. A 2009-ben megjelent Assassin's Creed II egyáltalán nem festett csúnyán, és bár még így sem tudta kihasználni az akkori gép tulajdonságait, a különbség jól látható volt elődhöz képest. A morózus középkori színeket felváltotta az olasz reneszánsz pezsgő világa, új főszereplőnkkel pedig egy sokkal összetettebb karaktert kaptunk, ráadásul fegyvertárunk és ezzel a harcok is kicsivel sokrétűbbé váltak. A Brotherhood történetében Ezio már tudja, hogy merről fúj az Olasz Riviéra szele, sokkal komolyabb ember lett, ráadásul Monteriggioni minifejlesztésén is csavartak egyet a készítők, hiszen teendőink közé bekerült a bérgyilkosok szövetségének menedzselése is. Óriási, a játékelemeket takaró újításra viszont ne nagyon számítsunk, főhősünk mozgása kicsit folyékonyabb, a harcrendszer valamennyit finomodott, és megkaptuk a sorozat első alkarra szerelhető lőfegyverét is. A helyszínt adó Róma felváltja Firenzét és Velencét, így kicsit megcsappan a bejárható területek száma, mégis a megannyi teendőivel együtt egy komplexebb címet ismerhettünk meg.
Ismertető/teszt A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra. 2016. 11. 28. 17:15 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt A Ubisoft 2007-ben indította útjára mindmáig egyik legnagyobb sikerének számító sorozatát, a bérgyilkosok és templomosok örök harcát taglaló Assassin's Creed et. Habár az első epizód még számos gyermekbetegségben szenvedett, engem anno megvett kilóra, mert lapos játékmenet ide, repetitív küldetések oda, a program körítése, valamint a XII. századi Szentföld akkori szemmel nézve gyönyörű kialakítása és remek atmoszférája elfeledtették a hiányosságokat. Mindemellett az is jól érezhető volt azonban, hogy ebben a koncepcióban ennél bizony sokkal több rejlik, és a játékosok nem is átallottak megosztani panaszaikat vagy építő jellegű kritikáikat az ezekre nyitott szemmel és füllel odafigyelő készítőkkel. És lássunk csodát, a 2009-ben megjelent második rész már egy jóval kiforrottabb, nyitottabb, sokoldalúbb alkotás volt, amely egyszersmind sikeresen alapozta meg a sorozat azóta számos további fejlesztésen átesett új irányvonalát.
Ez ugyan megmenti a gyűjteményt, ennek fényében mégis azt mondom, hogy inkább egy jó leárazás keretein belül szerezzétek be! Az Assassin's Creed: The Ezio Collection PlayStation 4 és Xbox One platformokra jelent meg - mi az utóbbin pörgettük. Kapcsolódó cikkek A kedvenc Xbox 360-játékaink Assassin's Creed: Revelations teszt Assassin's Creed: Revelations bétateszt Assassin's Creed: Brotherhood teszt Kövesd az Instagram-oldalunkat! A Gamekapocs Instagram-oldalát azért indítottuk el, hogy felületet adjunk a magyar játékosok legjobb fotómóddal készített képeinek. Fogd a legjobb alkotásaidat, és csatlakozz hozzánk te is!
Jó pár videó kering az interneten, amiken láthatóak a játék durvább programozási hibái, és ugyan alapjában véve annyira nem rossz a helyzet, azt kell mondanom, hogy a pakk leggyengébb újrázása a második részé lett… Az Assassin's Creed-sorozatban legelőször a Brotherhood kapott többjátékos lehetőséget, ami teljes egészében kimaradt az Ezio-kollekcióból. Helyette megkaptunk minden extra, letölthető tartalmat, és a Lineage élőszereplős, valamint az Embers animációs kisfilmet. Előbbi Ezio történetének előzményeit mutatja be, főszerepben az édesapjával, utóbbi pedig a már megöregedett főhősünk utolsó éveire fókuszál. A filmes kezdeményezés, bár szuper ötlet volt, megvalósítás szempontjából már picit érthetetlen a következő megoldás: mivel egyik filmet sem tudjuk menet közben megállítani, elindítás után kénytelenek vagyunk egy ültő helyünkben végignézni őket, ami valljuk be, nem túl kényelmes. A The Ezio Collection biztosan nem kerül be a "legjobban remasterelt" játékok közé. Sajnos technikailag egy nagyon minimalista polírozást kaptunk, viszont a kiadás javára válik, hogy a játék hangulata és a benne található tartalmak még mindig képesek hosszú órákra lekötni a műfaj kedvelőit.
Az Assassin's Creed: The Ezio Collection tartalmazza az Assassin's Creed II, a Brotherhood és a trilógiát záró Revelationst is. Azt hiszem, nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom: mind történetmesélésben, mind pedig a sokszínű szereplők terén a sorozat legjobban felépített részeiről beszélünk. Ezio karakterfejlődésének gyönyörű íve van, az első fejezet végére a szoknyavadász forróvérű firenzei digóból bosszúját beteljesítő, vérprofi bérgyilkos válik. A második részben a már tapasztalt Ezio vezetőként is bizonyítja rátermettségét a "Testvériség" élén, majd a fináléban megkapja méltó lezárását hősünk sokéves hadjárata. Nem könnyű röviden összefoglalni a franchise történetét, de azért néhány mondatban megpróbálkozom az alapokkal. A sztori központi figurája Desmond Miles, akit az Abstergo Industries nevű vállalat elrabol, hogy tesztalanyként használhasson. Nem sokkal később kiderül, hogy az egész Abstergo gyógyszeripari cég csak egy álca, tagjai valójában a modern kori templomosok, akik az ősi édendarabokat keresik.
Ez a gyűjtemény is kihasználja a Switch lehetőségeit az érintőképernyős felülettel és a különböző módokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a legtöbbet hozza ki ezekből az átdolgozott grafikákból, attól függően, hogy hordozható vagy dokkolt módban van. Apró részletek, amelyeket értékelünk, bár nem változtatják meg alapvetően az élményt. Nem meglepő módon azonban ez a Nintendo Switch port nem éri el a korábban megjelent PC-s, PS4-es és Xbox One-os verziók szintjét: kisebb a megjelenítési távolság, illetve antialiasing és egyéb grafikus problémák is felmerülne. Bármennyire is jó ez a port a konzolra, ha lehet, még mindig ajánlatos a korábbi verziókat választani. De ha mégsem, akkor se ess pánikba: a Switch grafikája messze nem borzalmas, és nem okozhat igazi problémát. Méretes Ne feledje, hogy a teljes gyűjtemény (beleértve a hangcsomagot is) egyszerre történő letöltéséhez SD-kártyára lesz szükség. A teljes játék mérete 35 GB (mindezt úgy, hogy a Nintendo Switch alapból 32 GB-os tárhellyel rendelkezik).
Az AC2-ben a textúrákhoz és a karaktermodellekhez sem nyúltak, ez nyilvánvaló: tíz évvel ezelőtti poligonkarakterek rohangálnak fel-alá egy modernül bevilágított, 1080p-világban. Gyakran futunk bele szó szerint vérfagyasztó arckifejezést viselő, horrormimikát használó figurákba, ami pontosan ennek a felemás feljavítási folyamatnak köszönhető. (A pár nappal ezelőtti videó nagyon ritka bugokat mutat, általában azért nem olyan a játék. ) A Brotherhoodnál és a Revelationnél már szerencsére a karaktermodellek kipofozása sem esett a fejlesztők nehezére, a figurák plasztikusabbak, élettel telik – nem azt érezzük, hogy nyúzott zombik között csalinkázunk. Ettől függetlenül az Ezio Collection maximum egy post processing folyamatokkal telepakolt portnak nevezhető: marhára nem több, szerencsére nem is kevesebb. Félreértés ne essék, ennyivel az ember nem lehet megelégedve, meglehetősen hülyére vagyunk ám véve ezekkel a "felújított" változatokkal… A sorozatban először a Brotherhoodban lehetett multiplayerezni, amelynek megoldásait a Revelations továbbfejlesztette.