Fél lábon ugrándozva próbálják meglökni egymást. Aki kettőjük közül előbb teszi le az egyik lábát a földre, az a vesztes. A mérkőzés több menetből is állhat. Elindult a hajó A gyerekek körben ülnek a szőnyegen, a játékvezető pedig azt mondja: "Elindult a hajó! " A gyerekek megkérdezik: "Mit visz? " Ekkor a játékvezető mond egy állatnevet. A gyerekeknek ekkor a hangjukkal és mozgásukkal utánozni kell az adott állatot. Amikor ez kellő ideig megtörtént, a játékvezető azt mondja: "Megérkezett a hajó, kiszálltak az állatok. Újra indul a hajó! Mozgásos játék óvodásoknak. " A gyerekek kérdésére, hogy "Mit visz? " egy újabb állatot mond, amit utánozni kell. Nehezítés: A játékvezető nem mondja ki az állatnevet, hanem annak tulajdonságait sorolja fel. Például: "A hajó egy négylábú állatot visz, aki szeret ugatni. ", vagy "A hajó egy kétlábú állatot visz, amelynek tolla van és gágog. " Állatok a tanyán A gyerekek választanak maguknak egy állatnevet, amelyhez hozzáteszik saját keresztnevüket is. Például: Bárány Gabi, Kutya Zsuzsi, Lovacska Réka stb.
Állathangok utánzása Javasolt életkor: 3-4 évesek Fejleszti: ismeret, szókincsbővítés, beszédszervek ügyesítése A játék menete: Ki tudja melyik állat milyen hangot ad ki? kutya vau-vau, macska miáú, egér cin-cin, malac úi-úi, röf-röf, csacsi iá, kakas kukuríkú, medve brumm, kecske mek-mek. Méhek a mezőn (mozgásos utánzó játék) Jelre a méhek" az előre kijelölt kaptárból kirepülnek. Röpdösnek, virágra szállnak. Méhek mozgásának, repülésének és hangjának ("z") utánzása. Jelre a kaptárba repülnek. Jel:Nap Csibe játék 1. Javasolt életkor: 3-4 évesek Fejleszti: figyelem, utánzás képessége A játék menete: A "cs" hang hangoztatása. A csibék (a gyerekek) csipp - csipp hangot adnak, és sétálgatnak a játéktéren. Amikor megjelenik a macska, elmenekülnek (egy megbeszélt helyre), s még hangosabban csipognak. A macska lehet egy báb, vagy a pedagógus is. Keresd a mamámat! Javasolt életkor: 3-4 évesek Fejleszti: utánzás képessége A játék menete: Választunk tyúkanyót, kutyamamát stb. és választunk állatgyerekeket.
A gazdasszony hívja a libákat, akik így válaszolnak: Libuskáim, gyertek haza! Jaj, elkap a róka koma! Hol van hát a róka koma? Kertek alatt, nézz csak oda! Libuskáim siessetek, hamar haza repüljetek! A libák ekkor a gazdasszonyhoz futnak, miközben a róka igyekszik őket elkapni. Akit megfogott, abból is róka lesz, így a libák száma egyre fogy. Az utolsó liba lesz a győztes. A következő játékban ő lehet a gazdasszony, vagy a róka. Csengős bárány Egyvalaki lesz a bárány, akinél egy csengő van. A többieknek bekötjük a szemét, ők lesznek a fogók. A báránynak folyamatosan meg kell szólaltania a csengőt, miközben a fogók megpróbálják őt elkapni. Mivel a bárány lát, könnyen ki tud bújni a fogók közül, így ezt a játékot érdemes nem túl nagy helyen játszani. Aki megfogta a bárányt, az szerepet cserél vele. Állatos kidobó Minden gyerek választ magának egy háziállat nevet. A dobó játékos feldobja a labdát és kiált egy állatnevet. Akinek a nevét kiáltotta, annak kell elkapnia a labdát, a többiek pedig minél messzebbre szaladnak.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Madách Imre Lásd még Szócikk a Wikipédiában Művek a Wikiforrásban Madách Imre ( 1823. - 1864. ) költő, drámaíró. Legismertebb műve Az ember tragédiája. Idézetek tőle [ szerkesztés] Küzdést kívánok, diszharmóniát, Mely új erőt szül, új világot ád, Hol a lélek magában nagy lehet, Hová, ki bátor, az velem jöhet. Ah élni, élni: mily édes, mi szép! És úrnak lenni mindenek felett. Amit tapasztalsz, érzel és tanulsz, évmilliókra lesz tulajdonod. Mi jó az értelemnek? Kacagni ott, hol szívek megrepednek. Nem az idő halad: mi változunk, egy század, egy nap szinte egyre megy. Nemes, de terhes önlábunkon állni. Szép magyar komédia. A tett halála az okoskodás. Tragédiának nézed? Nézd legott Komédiának és mulattatni fog. Az a nőnek joga, hogy férjét védje, még ha bűnös is... Nem adhatok mást, csak mi lényegem. Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.
Ha rendkívül tetszett ez a fost, adományozhatsz egy-két piros aranyat /u/Teknoc94 felhasználónak, ha ide írod, hogy +pirosarany. Erre a fostra eddig 0 piros arany érkezett, és /u/Teknoc94 felhasználónak összesen 70 darabja van. Én csak egy kicsi robot vagyok, ha többet akarsz megtudni rólam, vagy valami problémát észlelsz velem kapcsolatban, ezt itt teheted meg.
- Elfogy a napfény, elfogy a levegő... A hírlapok krónikásai szerint ezek voltak Tömörkény István utolsó szavai. Nem sokkal azután, hogy így szólította meg ágyánál álló hitvesét, leányát, orosz földön harcoló fiát, Szeged városát, barátait, az alföldi eget és tavaszi földet, tehát a maga egész világát, nemes és megbékélt keresztény férfihez illő módon, csöndesen lehunyta különös tekintetű, különös élességgel fotografáló szemét mindörökre. Az elhunyt életírója bizonnyal e szelíd és halk szomorúsággal teli szavakkal fogja végezni mondanivalóját... de éppen ilyen joggal idézheti a világos, egyszerű megállapítást rögzítő mondatot az is, aki rövid jellemzést óhajt írni a holt literátorról. Madách Imre – Wikidézet. Ilyen keresetlen, nyugodt magyar volt a férfi; ilyen egyszerű, első pillantásra igénytelen, de a béke bölcsességétől és fölényétől átsugározott volt az írása. Utolsó percében sem komponált, mesterkedett, hanem elmondta őszintén, amit szelíd szíve érzett. És ha követjük napjai csöndes folyását, emlékünkbe idézzük hangja könnyed csörgedezését, mindazt, amit alkotott, még teljesebbé válik előttünk a harmónia.
Mégsem volt lokális író, mégsem lett egy tájszólás, vagy egy vidék íródeákja. Írásait bárki megértette, mondatai nyomán vele tartott, mosolygott és ringatózott az erdélyi, a délvidéki és árvai magyar, vagy a berlini kritikus is, mint ahogyan igaz örömmel olvassuk a göcseji népmesét, kínai virágéneket, csak igaz érték és nemes emberi legyen benne. És itt következik az ellentmondás, amely nem fog jól esni a szegedieknek, de az igazsághoz mégis közel áll. Ez pedig az, hogy bármely pontján születik és nő föl Tömörkény Magyarországnak, mégis értékes, jó író lesz belőle. Vannak ugyanis jellemvonásai, amelyek szegedi éltető földjétől és alföldi gyökerétől is függetlenek és éppen úgy emelik régebbi jobbjaink, mint a külföldi, különösen egyes orosz jelesek mellé. Szentesi diák hozta el a különdíjat a Szép Magyar Beszéd országos döntőjéből : hirok. Éles szeme, meleg szíve, lelki harmóniája, meglepően egyszerű emberfestése, előadásának istentől megáldott folyékonysága mind, mind a jó író, az igazi író tulajdonsága. Ezért vált volna bárhol a becsületes és emelkedettebb irodalom munkásává.
Ezenképpen, ha valami múlatság és vigasság meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, mely az emberekre szállott, hogy tartana sokáig az emberi állat? Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban volnék, hogy azban; azkiben minden reménségemet Isten után vetettem vala, megcsalatkozván, akarám ez komédiában nyerhetetlen jóm után valami búmot elvernem, vagy inkább valamennyire megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék, hogy nemcsak fegyverre jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette volna Isten az mi nemzetségünket. Galatea: Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyűlöltelek én tégedet. Körültünk vagy tíz ellenség – Wikiforrás. Ha szinte valami idegennek mutattam is magamot hozzád, azt az emberek nyelvétől való féltemben is míveltem. Főképpen azért, hogy az tökéletességet s töredelmességet akartam benned keresni, s oztán, hogy kevés keserő után jobb űzőven esnék az szerelemnek édes gyümölcse. Ah, Sylvane, Sylvane, ki méltán viseled az neved, tudniillik az vadember nevet, mert nemcsak szódról s dolgaidról, hanem nevedről is megtetszik az te vad természetednek kegyetlen volta!
Eme általános vonások és megállapítások után át kellene térni az író témakörére, alakjaira, nyelvére. El kellene mondani, hogy ő a szegedi tanyák költője, a puszták prózaíró Petőfije, írásaiban feledhetetlenül elevenedik meg az alföldi magyar nép temérdek alakja, szokása, lelki tulajdonsága, hibája, erénye; hogy nyelve a nemes, tiszta magyar nyelv. Többen, akik az újságok hasábjain búcsúztatták, így is cselekedtek. Ha a szelíd és szerény író olvashatta volna a dicsérő sorokat, bizonnyal megijed, tiltakozni is próbál, de azután szegedi polgártársával együtt szólva belenyugszik, mert bolondtul meg az úrtól mindent föl kell venni. Magára vette volna azt a felületes megállapítást is, hogy ő népies szépíró, hogy Szeged különlegessége és a népért, mint osztályért lelkesedett. Nekünk azonban nem kell belenyugodni ezekbe a beszédekbe, amelyekre egyébként igen merészen is felelhetünk. Mindaz ugyanis, amit Tömörkény nevével kapcsolatosan hangsúlyozni szokás, éppen olyan mellékes, mint amilyen fontos.