Kosztolányi Dezső Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák, s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az én családom. Kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Nagy a mi családunk. Mikor vele megyek, fogva öreg karját, vezetve az úton, a szívem kitágul, s szívek közt énekel elhagyatott szívem. Az én édesapám az emberek apja, s én az emberek testvére vagyok. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám.
Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!? Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Anyám, apám, Aranyosi Ervin, élet, Enyém, harc, hazudnak, hitrendszer, iskola, média, megvéd, Nekem van igazam! ?, vers Melyik az igazság? Van nekem egy saját, külön igazságom, és mindenki másét, könnyen lesajnálom! Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan, s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan. Én az igazamért ki akarok állni, nem hagyom más által szanaszét cincálni! Meg kell azt védenem mindig, mindenáron, mivel az az enyém, az én igazságom! Nem ismerhetem el másnak az igazát, játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát! Sosem ismerem el, hogy néha tévedek, hiszen a vitában én nem veszíthetek! Nem is fogadom el a másik igazát, mit az én igazam könnyen fogalmaz át! Van jó hitrendszerem, amit megtanultam, s bármit is mondanék, igazol a múltam. Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron, s ebben erősített pár közeli rokon. Csak az az igazság, amit nekem mondtak, meg az iskolában, amit tanítottak! Most is fejlesztgetik az én igazamat, média látja el hírekkel házamat.
14:30 Nagyon szép emlékezés vers! Üdvözlettel: Bence kodrane (szerző) 2018. 14:29 Mindenkinek köszönöm az elismerést! Akkor régen gyerekkoromba nagy port kavart, amikor az iskolai faliújságra ki tűztem Nem mindenkinek tetszett. El is tűnt hamar! feri57 2018. 14:00 Nagyon szép emlékezés versed kedves Erzsébet Szívvel, szeretettel olvastam Feri AkarkiGyula 2018. 13:59 Erzsike gratulálok. Igaz eltelt azóta néhány év, attól még van aktualitása. ü amalina 2018. 13:53 De szép verset írtál már akkor! :) éva 41anna 2018. 13:48 Nagyon nagyon gyönyörű szép vers! Szívvel szeretettel olvastam! Melinda 💐 lejkoolga 2018. 13:47 Tehetséged korán kibontakozott, Erzsike! Szeretettel, szívvel olvastalak: Olgi rildi 2018. 13:31 Erzsike drága! Már nyolcadikos korodban ilyen verset írtál?! Nagyon sokatmondó! :) Szeretettel gratulálok: Ildi Metta 2018. 13:17 Kedves Erzsike! Ez a vers az évek múlásával is megőrizte szépségét! Szívvel, szeretettel gratulálok! Margit 2018. 12:52 Kedves Erzsike! Gratulálok versedhez, mely hasonlít az én édesapám életéhez, sajnos ilyen körülmények voltak!
Nem írja azt sem, hogy felnevelt, megadva mindent, mi tőle telt, gondosan vigyázta lépteim utamnak síkjain, bércein. Bánom, hogy mindezért, jó apám, köszönet tán el sem hagyta szám, nem tettem semmit, hogy többre vidd, s én sosem óvtam még lépteid. Egyszer majd én adom meg neked, amit egy ember csak megtehet, s téged fog védeni két karom, miközben hangodat hallgatom. És akkor rádöbbensz majd talán, hogy ez pont olyan, mint hajdanán, s lehet még büszkébben mondja szád, én vagyok egykori kisbabád.
Lábunk előtt fut a labda, Hol én rúgom, hol meg apja. Azután meg leülünk, izzadt ingben leülünk, ehetnénk is az ebédet, kezet mosunk, bokát, térdet. 3. Szabó Balázs: Apa Édesanyából csupán egy van, de Apából is csak egy lehet. Figyeljünk rájuk sokkal jobban, hisz nékik is kijár – ma is – az atyai tisztelet. Ne feledd, ő volt, ki a bajban dobott feléd mentő kötelet, s míg mamád ringatott, ő gyárban húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett… Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan bújtad batyuját… Mit rejteget? Csüngtél nyakában az ajtóban, midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet. Minden néked elmondott szóban – ha néha térdére ültetett – a mesékben ott volt valóban a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet. 4. Drávicz Gyula: Édesapámnak Akkor kezdődött hajdanán, azon a bolondos éjszakán, amikor meglátta arcomat, s először hallhatta hangomat. Azonnal tudtam, hogy büszke rám, ahogyan azt mondta: kisbabám, és mikor gyengéden felkapott, két karja békét és hont adott. Úgy tűnt, hogy burokban növök fel, azt, hogy ő szóval vagy ököllel hányszor is védett a gonosztól, nem veti papírra golyóstoll.
Érési ideje decemberben van, minősége minden tekintetben elsőrendű fája finomabb, karcsúbb habitusú. Leánycsecsű, a tetszetős Nagy valószínűséggel Hont megyéből származó fajta. A fa felfelé törő, kiegyenlítetten bőven termő, igénytelen! A gyümölcs középnagy-nagy, gömbölyded, picikét hosszúkás, igen tetszetős megjelenésű. Héja vékony, alig viaszos, fénylő megjelenésű, alapszíne az egész felületen zöldessárgás. A terméshús zöldes-fehér, viszonylag kemény, hosszan utóérő, közepesen leves, kellemesen fűszeresen savanykás, borízű. Kora tavaszig jól eltartható, novembertől júniusig nyersen fogyasztható. Szentiványi alma, a türelmetlen kertészeknek A 'Szentiványi' történelmi almafajta. Valószínűleg cseh vagy lengyel eredetű, korábban a Felvidéken kedvelt, igénytelen fajta volt. Jókai Mór Kertészgazdászati jegyzeteiben a türelmetlen kertésznek ajánlja, aki rögtön sikert akar elérni. Bőven terem és jó ellenállóképességű növény. Régi magyar almafajták gyümölcseinek számkódos jellemzése és összehasonlítása - CUB Theses. Gyümölcse kisebb méretű, zöldes színű, íze alapvetően savanykás. Méret és íz tekintetében két változata létezik.
Húsvéti rozmaring, a nosztalgikus Történelmi almafajta, hazánkban igen ismert és elterjedt fajta volt, mivel fája ellenálló, gyümölcse pedig hosszú ideig tárolható. Középkésői termőre fordulás után bőven, de szakaszosan terem. Igénytelen, a külterjes adottságokra javasolható fajta. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja, a nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén is a lazább helyeket kedveli. Igen kései, október elején vagy közepén szedhető, és decembertől egészen júniusig fogyasztható. Akkor lesz a legjobb, ha a dér már kicsit megcsípte, ekkor válik kellemes édes-savanykássá, különleges aromájúvá. Korábban, még a fagyok előtt szedve, a tárolás során alakul ki kellemes zamata. Régi magyar almafajták. Gyümölcse nagy, kissé megnyúlt, alapszíne zöldessárga, napos oldalon halványpiros pír borítja. Héja vastag, erősen viaszos. Húsa kemény, íze enyhén savanykás. A vele azonos fajtának tartott 'Entz rozmaring' alma gyümölcse inkább henger- illetve hordó alakú, húsa finomabb és porhanyósabb.
A jegesalmát az újabb keletű, biodiverzitásra mit sem adó irodalom persze divatjamúltnak ítéli, kásásodó húsa, rossz szállíthatósága és egyéb betegségekre való hajlamai miatt. Aztán ott volt még a nemes sóvári is, egy másik, ősi magyar gyümölcs, amely különben szigorúan szilágysági fajta, ott díszlik Szilágycseh környékén a legszebben, láttam is komoly, száz évnél öregebb példányait a csehi református temetőkert melletti ősgyümölcsösben, a nagy Pónyikfák mellett díszelegnek ma is szép sorban. Maga a gyümölcs különben közép nagy, itt-ott sötétpiros csíkozással meg szederjes-lilás pontokkal van hintve és a piros renetek családjából való. Magyar almafajták Amerikában – és egy 2018-as falinaptáron – Öko-völgy Alapítvány. Aztán volt ott egy nem kevésbé híres, régi hazai fajta is, a téli piros pogácsa, amelyik egyik oldalán mindig kissé hízottabb, amúgy meg erősen zsíros tapintású, barnáspiros és kellemesen fanyar, savanyú ízű - a borivó férfiak nagyra értékelték. Erdélyben tányéralmának mondják, egyébként országosan elterjedt és nagyon kedvelt fajta volt. Azt viszont némi katartikus büszkeséggel emlegetem, hogy ott virított öregapánk gyulai kertjében minden gyümölcsök királya, az almák fejedelme, a nagyszerű batul alma is.
Az idén is ültettem egy almafát. Az elmúlt években a kertészek körbejárták Magyarországot, és megpróbálták összegyűjteni a régi jó, kifejezetten ellenálló magyar gyümölcsfajtákat. Ezeket ráoltották szintén ellenálló alanyokra, amik így remélhetőleg hosszú évekig ontják majd magukból az őseink által megszokott ízű gyümölcsöket kora nyártól késő őszig. Nekem egy "húsvéti rozmaring" névre hallgató almafára sikerült szert tennem. Ez a téli eltarthatóságáról híres. Minden különösebb hűtőkamra használata nélkül még húsvétkor is lehet belőle csemegézni. Mesélte az egyik gyümölcskertészünk, hogy volt "bőralmájuk is". A gazda, akitől az oltó vesszőt kapták, fölment a padlásra, és hozott nekik kóstolót a terméséből. Régi magyar gyümölcsfajtáink: almák | Hobbikert Magazin. Olyan friss volt, mintha akkor szedték volna a fáról. Pedig már tavaszodott. Sajnos nekem már nem jutott belőle. Talán majd jövőre. Ja, és ezek a fák rendes faméretűre nőnek. Úgy 10-15 méter magasra! Ha valaki szeretne többet olvasni a tegnap előtti ünnepségünkről, azt ITT megteheti jó pár gyönyörű képillusztráció kíséretében.
Ízek és illatok. Archaikus, öntudatlan mikrovilágok és gyerekkorunk "menekülő élményei". Demokratikus, vagyis "belátásos" sokféleség; viszont a régi, egyholdnyi szőlőt, akár a többit ott a gyulai Ökörjárás dűlőben, a hatvanas évek közepén radikálisan felszámolták; a tanyákat, a városlakók pincéit és kunyhóit ledózerolták, egy-egy holdnyi gyümölcsösüket kiirtották. A kutakat betömték. De ideje már az újraélesztésüknek! Batul A titokzatos-ingerlő batul nevet Ritter Gusztáv magyarázta először. A kolozsvári gazdasági akadémia főkertésze szerint a batul "a Maros-folyó mentén keletkezett magról, és innét terjedt szét nemcsak az ország nagy részébe, hanem a külföldre is, ahol mint kiváló piacos almát szintén becsülik. Neve állítólag a pátul szóból ered, ami oláhul boglya- vagy kalangyafeneket jelent. Pince híján ugyanis az oláhok ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére teszik, s befödik, tavasszal pedig, eltakarítván a szénát, a szépen megsárgult almát értékesítik". Száz évvel később viszont egy másik névetimológiát vetett fel egy erdélyi pomológus, Nagy-Tóth Ferenc.