Hunyd be te is szép szemed, aludjál, aludjál, és szépeket álmodjál, álmodjál! Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva. Nyuszi, talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott! Madarak voltunk, földre szálltunk, búzaszemet szedegettünk. Mondd meg nekem te, hányat mondasz te? Bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre! Ha kijöttél szép csendesen, hogy a vadász meg ne lessen, bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre! Itt meg tudod hallgatni: Lepke, lepke, szállj le! Szállj le a kezemre! Mézem is van, cukrom is, válogathatsz benne! Kecske ment a kiskertbe, a káposztát megette. Siess, kecske, ugorj ki, jön a gazda megfogni! Ágon ugrált a veréb, megrándult a lába, üggyel-bajjal lejutott a fekete sárba. Mondókák állatokról. Most sír a veréb, igen fáj a lába, nem jár az idén már verébiskolába. A zsiráf az igen nyalka, csuda hosszú az ő nyaka. Legeli a falombot, sose visel kolompot. Kapcsolódó cikkeink mondókák témában:
Kikötve köldököm zsinórán már tudtam ezt, hogy valahol egy hajó vár, s minden havas árbocához vezet, félálom, félvaló szél-lármás hajnala, lovai. Tudtam, vérezve anyám szent barlangjait. Hogy maradtam a világé. Gyolcsok résein át múló felhő-babákkal, árnyakkal feleselve a havon, madarak vitáiba veszve hiszem, hogy ők, az almafa, az ijedt almatolvaj is rokonom, de az idő fonák!, vénebb leszek a rémek idején, mint halottak a fán. Más idő ez, felrótt vadságomé, mi belém eszi magát, ruhám aljába gyűjtött leveli békákkal bárhonnan kitiltatom magam. De felnyílnak a könyvek lapjai, sajdulnak szárnyaim fájdalmasan. Veszélyes lét a vadmadáré, rémülten ver szíve. Tépi tollát hintázva a kalitkás. Madarak voltunk, földre szálltunk… – Lipinka. Kétfélék a rossz mesék, íme! Madárijesztő fázik a dombon, nagy a világon a rontás. Zúgnak az ősz árkai levéllel, lázas verssorok – veszélyesen él, ki nem adja a lelkét, filléres munkákból jövet hóembernek kíván szép álmokat – lobog! Tőlem végül elmenekülnél, gondold, hogy elbántam veled! Nyugtalanságom nem hagy másféle álmot, szerelmeim az átkozott szelek.
* Egy, kettő, három, négy Egy, kettő, három, négy, Mély lélegzetet végy, Rajta, pajtás, helyben futás, Utána a terpeszállás.
A Holokauszt-irodalom szerves része, pontos kordokumentuma a gyilkosságoknak, a munkaszolgálatoknak, a náci- és nyilasuralom tetteinek. Bővebb, ami a szűkebb környezetet érinti, érintőlegesebb, ami a nagyvilágot. Dr gyarmati eszter életrajz dan. Mindazoknak, akik tudják, hogy úgy Fanni, mint Miklós zsidó származásúak voltak, megdöbbentő lehet, hogy – noha szekularizált és asszimilálódott emberpárról van szó – a napló szóhasználata kétségkívül antiszemita. Ez időnként feloldódik, elfelejtődik, Fanni önkéntelenül is közösséget vállal a zsidósággal, többes számban beszél magukról, amikor különböző atrocitásokról értekezik, ám többségében elutasítja ezt, semmilyen sorsközösséget nem akar(nak) vállalni a néppel, amelyből származnak. Mindkettőjük felfogása antinacionalista – legalábbis ami a zsidóságot illeti. Rendkívül érdekes lenyomata annak a kornak, amelyben a nők épp csak elkezdhettek valamennyire szabadon mozogni, dolgozni, kilépni a teljesen patriarchális, konzervatív, előítéletes, feudálisan hierarchikus berendezkedésű társadalmi koncepció keretei közül.
Én például kaptam tőled megerősítéseket, például abban, hogy amikor megtanult beszélni a gyerek, jó ötlet volt bevezetni az esti családi 'napi megbeszélgetéseket', ami így még most, nagykamaszként is működik. Nagyon remélem, bár nálunk a szerepek lassan megváltoznak, talán később is megmarad annyi, hogy meghallgatjuk egymást. Én úgy nőttem föl, hogy beszéljük meg, hallgassuk meg egymást. Néha fárasztó volt, néha voltak dolgok, amiről a szüleim úgy gondolták, meg kell beszélni, de amihez nekem akkor nem volt se kedvem, se érdeklődésem. Remélem, hogy mindazt, amit tőlük kaptam, sikerült továbbadni, sőt azt is remélem, hogy sikerül nemcsak Máténak továbbadni, amire szintén nagyon jó lehetőség ez a könyv, hanem úgy történik, mint amikor bedobsz egy követ a vízbe, és a vízgyűrűk továbbmennek. Dr gyarmati eszter életrajz el. A borító is nagyon jól sikerült. Amikor minap találkoztam egy újságíró kollégával, aki annyira el van árasztva könyvekkel, hogy általában egyre sem emlékszik, és kérdeztem, hogy látta-e, azonnal azt kérdezte, hogyan csinálták ezt a fényképet.
Közben pedig a saját arcomat, a saját stílusomat próbáltuk megtalálni. Persze a kiindulópont eleve más volt, hiszen Ranschburg tanár úr pszichológus volt, én pedig a gyerekorvos szemszögéből látom a dolgokat. Úgy gondolom, sikerült, mert benne vagyok a válaszokban, én magam vagyok a válasz. Ez a könyv más, erre talán az idős néni és a fiatal anyuka egyaránt kíváncsi, a válaszokra nyilván az, aki érintett. Érezhető, hogy ez csak az első adag a történetekből. Itt vannak a füzeteim a táskámban, ezekbe írom, ami éppen eszembe jut, ami szembe jön. Vannak korábbi történetek, amik most kimaradtak a kötetből, és születnek újak is. Gyűlnek az idézetek is, a nagypapámtól, egy kiállításról… Nagyon remélem, hogy lesz folytatás. Dr. Gyarmati Andrea: Apróságaim (részletek) | Olvass bele. ( Közben csöng a telefon, egy anyuka azt szeretné, ha a doktornő még ma felmenne hozzájuk. Késő délután van, este program, de persze belefér. ) Miközben a könyvből az derül ki, nagyon határozott ember vagy, a szüleid válása és a sajátjaid mintha elbizonytalanítanának. A könyv részben azért született, hogy friss második válásomat feldolgozzam.
A borítót (a szintén úszó) Rózsa Norbert tervezte, egyik fogadott gyermekem, akiről nem is tudtam, hogy hobbiból ilyet is tud csinálni. A fotó a Nők Lapja egy sportoló nőket bemutató cikkéhez készült. Sokszor fordult elő az életemben, hogy valami, amivel szemben borzasztó nagy ellenállás volt bennem, hosszú távon elkezdi bebizonyítani, hogy nem kell mindig minden ellen tiltakozni. Először nem is akartam kötélnek állni, azt mondtam, hogy az úszás nekem ennél sokkal komolyabb dolog, de a fotós, Sárosi Zoltán, akit korábban nem ismertem, végül rábeszélt, hogy próbáljam meg. Az is jó jel volt, hogy Hargitai András fia volt az asszisztense. Végül iszonyú jók lettek a fotók. Akkor már nagyon akartam, persze. Dr Gyarmati Eszter Férje. Az, hogy a könyv borítójára is ezt használjuk, a húgom, Eszter ötlete volt. Mivel magam is nagy könyvvásárló vagyok, sokszor veszek olyan könyvet, ami megtetszik. Úgy gondoltam, ez lenne az a könyv, amiért visszalépnék, hogy 'MI VAN? ', és ha valaki kézbe veszi és belelapoz, akkor talán jelent is neki a könyvem valamit.