1. A magyarok nemzeti éneke. …….. dal, Petôf költeménye. Magyar Tudományos ………. A Helytartótanács székhelye. Itt gyülekeztek a márciusi ifjak. Ebben a nyomdában nyomtatták ki a 12 pontot is. 7. Március 15-én szabadították ki börtönébôl. 1838 márciusában pusztított Pesten. 9. E városban is toborzott Kossuth.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. A Helytartótanácsot (teljes nevén a Magyar királyi helytartótanács ot) az 1722/1723. évi országgyűlés iktatta törvénybe, mint Magyarország országos kormányzati szervét. Elnöke az uralkodó helytartója, vagyis a nádor volt, vagy a kinevezett királyi helytartó, illetve – mint II. József idejében is – a nádort helyettesítő zászlósúr ( országbíró, tárnokmester). A Helytartótanács rendi kormányzati szerv volt, és ez tagjainak összetételében is tükröződött: meghatározott számban főpapok, fő- és köznemesek alkották a tanácsot, ugyanakkor a tanácsosok kinevezése az uralkodó joga volt. A Helytartótanács rendszeres üléseken, kollegiális alapon hozta döntéseit. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. Székhelye Pozsony volt, majd 1784-ben költözött Budára. Nem tartozott a Helytartótanács illetékességébe sem a kamarai és katonai igazgatás, sem pedig az igazságszolgáltatás. Horvátország ügyeinek intézését az 1767 és 1779 között fennállt Horvát Tanács megszűnésével vette át a Helytartótanács.
("Domus Comitatensis ubi Judria et Congregationes celebrantur iti et Magistratuales Carceres habentur. ") Ez azonban nem azonos a mai vármegyeházával, amelyet gróf jobaházi Dőry Ferenc főispánsága idején, 1757–1770 között építették fel, a vármegyei levéltár ("tabulario publico"), a megyegyűlések és a hivatalnokok elhelyezése céljából. Az vármegyeházán belül az Archívum két helyiséget lezáró két vasajtó, amelyből a bejárati, kovácsoltvas, díszített ajtó ma is eredeti helyén található, valamint az ablakok vagyon- és tűzbiztonsági célt szolgáló vastáblái 1774-ben készültek el. A barokk stílusú, a kor igényét tükröző iratszekrényeket Speck József, sátoraljaújhelyi asztalosmester készítette 1776-ban. 1783-ban pedig számozott, fekete viaszosvászon polctakarókkal látták el a levéltári polcokat. A 19. század elejére az Archívum két terme már szűknek és zsúfoltnak bizonyult, ezért a vármegye már 1812-től foglalkozott a megyeháza és a levéltár bővítésével, amelyet a levéltárnokok is sürgettek. A vármegye végül 1830-ban elkészíttette az épület bővítésének tervét, amelyet 1832-ben a Helytartótanács is jóváhagyott.
helytartótanács (lat. consilium regium locumtenentiale Hungaricum), 1723-1848: bécsi központi szervek irányítása alatt működő magyar kormányszerv. - A török alól fölszabadított ter-ek megszervezéséről folytatott hosszas tárgyalás után állította föl az 1723. évi ogy. (97, 98, 101, 102. tc. ). Tisztán kir. hatóság volt, utasításait a kir-tól kapta, 1724: az elsőt. Székhelye Pozsony, ahonnan II. József 1785: Budára helyezte. - Élén a →nádor állt, ha a nádori szék nem volt betöltve, a helytartó, mint Mária Terézia idejében férje, Lotharingiai Ferenc, majd később veje, Albert szász-tescheni hg. ; ha helytartó sem volt, az →országbíró v. a →tárnokmester, a 19. sz. 1. felében József főhg. nádor. Fölállítása után 22 tanácsosa volt: 4 főpap, 10 főnemes és 8 köznemes rendű. Mivel közülük a főnemeseket a birtokaikon űzött gazdálkodás tartotta többnyire távol, a munkát leginkább a köznemesek végezték. A tanácsosokat lehetőleg Mo. különböző részeiből nevezték ki, hogy az egész orsz. viszonyai ismertek legyenek a tanács előtt.
A Levéltárnak az érdeklődő nagyközönség számára is nyitott része, az "Archívum", vagyis az öt legrégebbi, 18–19. századi barokk, valamint romantikus stílusú műemléki védettségű terem, amely mind a mai, mind a történelmi Magyarország területén a legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt vármegyei levéltárak közé tartozik, egyedi hangulatot áraszt és közelebb hozza a látogatókhoz a letűnt századok levéltárnokainak munkáját és kincsein keresztül bepillantást nyerhetnek az egykori Zemplén vármegye múltjába. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye Levéltárában. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltári füzetek, 30. ) Sátoraljaújhely, 1990. Hőgye István: Zemplén Levéltára Sátoraljaújhely. Miskolc, 1996. Oláh Tamás: Kazinczy Ferenc feljegyzése Ferdinánd és Ernő Ágost királyi hercegek zempléni és levéltári látogatásáról, 1822. október 16.
Kategória: kulturális örökség Fellelhetőségének helye: Sátoraljaújhely, Kossuth tér 5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása: Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyen, a régi megyeházán található levéltáráról így írt Kazinczy Ferenc 1821-ben: De még igen számos, igen nagy tekintetű Írásaink vagynak… Ezek nem egyedül a' Megye', nem egyedül a' Haza', hanem az egész Emberiség' kincsei, 's a' később idők Kovachichai 's Horvát Istvánjai innen szednek majd fényt régibb történeteink homályainak fel-világosítására. " Az Árpád-kori eredetű, a Sajó-Hernád torkolatvidékétől a lengyel (később galiciai) határig húzódó Zemplén vármegye levéltárának legkorábbi, 16. század közepe előtti iratainak sorsa nem ismert. Szirmay Antal, Zemplén vármegye jegyzője történeti műve alapján Kazinczy örökítette meg azt a hagyományt, mely szerint a levéltár legrégibb őrzőhelye Csicsva vára volt, ahol 1527-ben, a kettős királyválasztás utáni polgárháború alatt pusztult el a teljes iratanyag.