Könyvem gerinc 2019-11-27T20:51:39+00:00 Saját életem rögös szakaszát tárom fel, melynek végén megtaláltam hivatásom, önmagam és boldogságomat. A ZARÁNDOK ÚTJA C. KÖNYV ÉS ÉN -riport- Ismerje meg életutam legjelentősebb szakaszát, amely nélkül nem találtam volna meg igaz hivatásom, önmagam, és boldogságomat. Gyakorlati útmutató ez a könyv saját magunk egységének megtalálásához és megtartásához. Győri Zsolt INGYENES SZÁLLÍTÁSSAL! *Rendeléshez kattintson erre a gombra: Megdöbbentő és igaz vallomás egy spirituális kalandra induló ifjú embertől, aki a manapság divatos álguruk és biznisz-asramok egyikének bűvkörébe kerül, majd- miután a magát fénynek hazudósötétség bugyraiban megmerült – belső vezetője, "angyala" segítségévelmegleli önmagát, és életfeladatára, hivatására – sőt, nem mellékesen -, boldogságára talál. Kövesi Péter író, természetgyógyász Lao-Ce Az Út és Erény könyvét írta meg, nemcsak azért, halhatatlanná váljon, azért is, hogy egyfajta szellemi bedekkert adjon az utókor útkeresőinek kezébe.
A romlás városától a mennyei városig vezet a zarándok útja. Vállán súlyos terhekkel lépdel előre. Egy kérdés hajtja, űzi: vajon mit kell tennie, hogy üdvözüljön. Miközben az jár a fejében, hogyan juthatna el a kitűzött célig, nem hagyják nyugodtan terveket szövögetni. Pince, padlás, térkövek és lépcsők – a dunamelléki egyházkerület székházának szegletei a közelmúltban varázslatos átalakulás helyszínei lettek. A Református Zenei Fesztivál ifjúsági rendezvényén, a Zefiren ugyanis egy több mint háromszáz éves történet, John Bunyan világhíres műve, A zarándok útja elevenedett meg a Ráday utca 28. szám alatti épületben. Lélekvesztőn át Az élménypedagógai út első állomásán csapatunk újonnan megismert tagjaival egy-egy táska közül választhattunk, amelyeket mindannyian megtöltöttünk csábító, színes kövecskékkel. A köveknek azonban súlya van – ahogy a bűnöknek is. Idővel persze megfeledkeztünk róluk, szinte hozzánk nőtt a csomag. Valaki közülünk meg is jegyezte, milyen kényelmes volt belekapaszkodni a biztonságérzetet keltő, bűnökkel teli zsákba.
A zarándokok mögött bezárult a kétségbeesés börtönének ajtaja. A rabokat szörnyűséges lény őrizte, így azok csak összehangolt munkával, nagy önfegyelemmel és türelemmel szabadulhattak ki. A szabadulás útján bibliai igék is segítségükre voltak, ám aki ezeket nem fejtette meg, arra vakság várt. Voltak zarándokok, akik arról számoltak be, hogy ekkor veszítették el az egymásba vetett bizalmukat, de később, amint újra lehetőségük volt rá, éppen azok fogtak össze, akik a kétségbeeséskor nem tudtak összetartani. A megpróbáltatás persze akkor sem volt kisebb, de ezúttal sikerült célba érni. Levél a Mennybe A cél előtt egy mocsáron kellett átkelnie a bekötött szemű zarándokoknak, akiket Reménység vezetett. Mindenkinek sikerült átjutnia a bűzös, ingoványos lápon, és a Menny már csak karnyújtásnyira volt. Egy angyal várta a zarándokokat, aki nevén szólította és bevezette őket az örök dicsőségbe. Már akinek a neve fel volt jegyezve a zarándoklevélre. Többen az angyallal találkozva szembesültek vele, nincs náluk, elveszítették vagy nem is tudják, hol és hogyan kellett volna szert tenniük rá.
A Tribunal Templom kiadványa a Templomhoz csatlakozni kívánók számára kötelezően előírt Hét Jótett zarándoklatáról. A könyv részletesen ismerteti a hét oltár történetét, az odajutás módját, és azt, hogy melyik oltárnál mit szokás felajánlani a megfelelő áldás elnyerése érdekében. A zarándoknak végig kell látogatnia a Hét Jótett összes oltárát. Mindegyiknél meg kell állnia a háromélű kőoszlop előtt és elolvasnia a magyarázatot. A Templom a zarándokok útjának megkönnyítésére készítette el ezt a listát, útbaigazítást és jó tanácsokat is nyújtva az oltárok felkereséséhez. Az egyes oltárok áldása legkevesebb fél napra szól. Kummu mezeje: az Alázatosság Oltára Vivec nagyúr találkozott egyszer ezen a helyen egy paraszttal, akinek elpusztult a guarja, s ezért nem tudta betakarítani a mocsoktermését, hogy gondoskodjon családjáról. Ezért Vivec nagyúr levette díszes ruháját, és ő maga állt be az igásállat helyére, míg csak a betakarítás véget nem ért. Kummu mezejére zarándokolunk azért, hogy oly mélységes alázatosságért imádkozzunk, mint amilyet Vivec nagyúr mutatott azon a napon.
A Rejtélyes Csatorna: az Előzékenység Oltára Mehrunes Dagonnal vívott egyik csatája során Vivec inkább saját ezüst hosszúkardját nyújtotta át egy daedra lordnak, semmint hogy szégyenszemre egy fegyvertelen ellenségre kelljen támadnia. Ez annyira lenyűgözte a dremorát, Mehrunes Dagon szolgái közül a leglovagiasabbat, hogy most a Tribunal követőivel együtt osztoznak a előzékenység és tisztelet kötelékében, noha sosem szabad elfelejtkeznünk róla, hogy ők valójában az ellenségeink. Az Előzékenység Oltára a Rejtélyes Csatorna mélyén található, Vivec városában, a Lord Vivec palotája alatti útvesztőben. A Rejtélyes Csatornán átvezető út zavaros lehet, ezért az egyszerű zarándokok jól teszik, ha egy ALMSIVI közbeavatkozás tekercset is visznek magukkal arra az esetre, ha teljesen eltévednének. Krazzt dremorára a Rejtélyes Csatorna központjában lelhetünk rá, s ha tisztelettel szólunk hozzá, el fog fogadni tőlünk egy egyszerű ezüst hosszúkardot. Miután Krazzt átvette a kardot, a zarándoknak el kell olvasnia a háromélű kőoszlopon álló magyarázatot.
Hamarosan egy útvesztő bejáratához érkeztünk. Nem tudtuk, merre tartsunk, a kívülről jövő utasítások csak a rossz útra figyelmeztettek. Számtalan lehetőség közül választhattunk, ám csak egy irány bizonyult helyesnek. Lépésről lépésre kellett haladnunk, és azt is észben kellett tartanunk, hogy mikor és merre tértünk le a helyes útról. Mindannyiunknak át kellett jutnia a lélekvesztőn, ha bárki lemaradt, a többiek sem haladhattak tovább. Mivel bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnt a megfelelő útvonal rekonstruálása, kényelmesebbnek tűnt a többiekre bízni azt. De nem úsztam meg az agytornát. Miután elkezdtem odafigyelni a csapatomra, rádöbbentem, mit hagytam volna ki, ha nem vagyok igazán jelen ebben a játékban. Egymás hibáiból tanulva az út is könnyebben megfejthető lett. Bár alig ismertük egymást, megnyugtató volt a tudat, hogy számíthattunk egymásra, az instrukciókból is volt elég, talán még sok is. Többen siettetésnek is érezték a jó tanácsokat, és a nyomásra előbb léptek, mint gondolkodtak.