A munkások követeléseit egy angol vállalkozó, az utópikus szocializmus atyja, Robert Owen 1817-ben fogalmazta meg – többek között a 10-16 órás munkaidő lecsökkentését 8 órára, amit a "nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés" szlogennel hirdetett. Miért éppen május elseje? 1886. május 1-jén Chicagóban a munkás szakszervezetek sztrájkoltak a 8 órás munkaidő bevezetéséért, amelyen 350 ezer munkás vett részt. A sztrájk negyedik napján – május 4-én – nagygyűlést rendeztek a Haymarket Square-en, ahol anarchisták a rendőrökre bombát dobtak. Az esemény során 11 ember vesztette életét. 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé, amely 1889-1916 között a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülete volt. Elfogadtak egy határozatot, hogy a chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és a munkásmozgalmi szervezetek együtt vonuljanak fel a 8 órás munkaidő bevezetéséért. Ezek a tüntetések olyan sikeresek voltak, hogy a II.
Ezek... Március közepén a koronavírus következményeként erősen romló gazdasági közhangulat olvasható az IDEA Intézet közvélemény-kutatásából. Érdemes még megnézni a K&H Bank, az ERSTE Bank, és természetesen a többi magyar hitelintézet konstrukcióját is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x) 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés A felmérésben résztvevők többsége (46, 8 százalék) érzi úgy kortól függetlenül, hogy az örökzöld Beatrice-sláger az ideális munkanapról szól, azaz bemegy a munkahelyére reggel, majd a munkaidő leteltével már csak magával, a családjával és a barátaival foglalkozik. Valamivel kevesebb kitöltő (41, 4 százalék) számára lenne az az optimális, hogy miután felkel és ellátta az otthoni teendőket, nekiáll dolgozni és napközben maga osztja be az idejét. Csupán 11, 8 százalék szeretne a maga ura lenni és akkor dolgozni, amikor akar, mert nem viseli jól, ha keretek közé van szorítva.
Ezekben az országokban kiemelt ünnepként tartották számon május elsejét. A keleti blokkot alkotó országokban az eredetileg a "munkások ünnepének" hívott napot a "munka ünnepévé" nevezték át. Katolikus és pogány ünnep Május 1-jén ünneplik a katolikusok Munkás Szent Józsefet, a munkások védőszentjét. Az egyház tudatosan választotta ezt a napot, ezzel vette fel a harcot a kommunizmus ellen. József – Jézus nevelőapja – védőszentje az ácsoknak, asztalosoknak, famunkásoknak, bognároknak, tímároknak, erdészeknek, de ő védelmezi az ifjú házasokat, családokat, az árvákat és a haldoklókat is. Mivel a Biblia szerint ács volt, aki a két keze munkájából élt, a XX. században a munkások patrónusa lett. A pogány kultúrákban május elején a természet megújulását ünnepelték. Erre a napra esett például az ír Beltane, amely az év napos felének eljöttét jelentette. Ekkor hajtották ki a nyári legelőkre az állatokat. A népszerű májusfa-állítás is a természet megújulását jelképezi Európában. Nagy-Britanniában és Írországban a mai napig nem a munkásokat, hanem a tavaszt köszöntik ezen a napon.
A munkavállalók mindig olyankor érnek haza, amikor már olyan szűk maradt az idő, hogy nem érdemes aznapra programot szervezniük maguknak. Este fél hétkor hova induljanak? Nincs idő szórakozásra, érdemi kikapcsolódásra. A fiatalabbaknak még ismerkedésre sem. Ha a munkahelyen nem találnak maguknak párt, nincs hol keresniük. Ezért olyan sok a pár nélküli fiatal, illetve ezért vállalnak olyan későn és olyan kevés gyermeket a fiatal házasok. Hallottam néhány bátortalan kísérletről, klubalapításról, egyházi közösségek létrehozásáról, hogy megkönnyítsék a fiatalok szocializálódását. Ezek tartósabb működéséről nincs tudomásom. A mai, a globalizáció felé menetelő társadalmakban mindez "trendi". A nyugati világ általános jelensége. A házaspár mindkét tagja dolgozik, a nők is kötelező módon először a saját karrierjüket építik, mert a jó teljesítménnyel a szülés utáni visszatérésüket a munkahelyükre biztosítaniuk kell. Az európai népességi válság fő oka ebben a szemléletben keresendő. A jóléti társadalom nem a család erősítésében, nem a nagycsaládok támogatásában, szociális segítésében látja a megoldást, hanem az idegenek betelepítésében.