Ahhoz azonban, hogy a különböző berendezések megfelelően legyenek összekötve, érdemes ismerni az alapvető USB csatlakozó típusokat és az adatátviteli standardokat. Kettő db berendezés USB kábel segítségével történő összekötésének koncepcióját vizsgálva, ki kell emelnünk két fogalmat, úm. : a csatlakozó típusát és a transzmissziós szabványt. A csatlakozó típusát pontosan meghatározza az USB csatlakozó aljzatának és dugójának fajtája. Az adatátvitel szabványt viszont olyan paraméterek határozzák meg, mint áteresztőképesség és áram-hatékonyság. Érdemes a két fogalmat megkülönböztetni azért, hogy elkerülhessük a szükségtelen félreértéseket és hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a 3. 0-as USB, illetve a C-típusú USB közé, mert ezek nem azonos meghatározások, mint ahogy az gyakran elkövetetett hibaként jelentkezni szokott. USB 1. x szabvány Az 1. 0 szabványt 1996-ban adták ki, de nem túl sok berendezésben jelent meg, melynek okai a viszonylag alacsony adatátviteli sebesség, valamint a bármilyen hosszabbítók és hubok alkalmazási lehetőségeinek hiányai voltak.
Gondoltad volna, hogy az USB szabvány már 22 éve velünk van? Az interfész 1996 januárjában jelent meg, azóta pedig rengeteget fejlődött: többször cserélődött a csatlakozó például, az adatátviteli sebesség pedig több mint nyolcszázszorosára emelkedett. Cikkünkben bemutatjuk a fontosabb mérföldköveket. Az USB csatlakozó fejlesztése az 1990-es évek elején indult, a szabványt létrehozó testület célja pedig az volt, hogy egy olyan interfészt hozzon létre, amely minden számítógéphez és (szinte) minden perifériához használható. Erre utal a neve is: Universal Serial Bus, azaz univerzális soros interfész. Az első előzetes változat 1994 végén készült el, az 1. 0-s verzió pedig 1996 januárjában vált elérhetővé. Ez a változat nem futott be túl nagy karriert, mert az alapos tesztelés ellenére maradtak benne kritikus hibák; így az USB végül csak két évvel később, az 1. 1-es specifikáció véglegesítése után, 1998-ban indult hódító útjára. Az USB 1. 1 elméleti sebessége 12 Mbps, azaz 1, 5 MB/s volt, ami már akkoriban sem volt túl sok mindenre elég: egy nyomtatót vagy lapolvasót az interfész remekül kiszolgált, de ahhoz nagyon lassú volt, hogy komolyabb adatátvitelt bonyolítsunk le vele.
Ezen túlmenően az USB C jellemzője az adatátviteli sebesség megduplázódása is. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az USB C típusú csatlakozókkal kompatibilis a Thunderbolt 3 szabvány, melynek az adatátviteli sebessége eléri a 40 GB/s értéket. Manapság egyre gyakrabban találkozhatunk C típusú csatlakozókkal. Eleinte főként okostelefonokban, de ma már laptopoknál, asztali számítógépeknél és hordozható diszkeknél is gyakran megtalálhatók. Ha valamely saját eszközünkben USB portot kívánunk elhelyezni, érdemes tehát a C típusok felé fordulnunk, mert ez lesz a jövő szabványa. USB csatlakozók használata az iparban Viszonylag sok indokunk van arra, amik miatt érdemes USB csatlakozókon alapuló megoldásokat implementálni a korszerű iparban. Ezek egyike lehet pl. gazdasági szempont, mert ennek a csatlakozó típusnak sem az aljzatai, sem a dugói nem túl drágák ma már. Ezért, ha lehetőség van rá, érdemes minden szóba jöhető helyen USB vezetékeket alkalmazni, amivel korlátozhatók a jövőbeli költségek. Következő fontos szempont az USB nagy népszerűsége, ami jellemző a potenciális ügyfelek körében.
Mint a Maszol érdeklődésére beszámolt, az egyébként is nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarság életét, mindennapjait csak tovább árnyékolja a kibontakozó ukrán-orosz konfliktus. "Hol is kezdjem? Ez a háború, ami a beharangozott időpontban, február 16-án érdeklődés hiánya miatt elmaradt, nem a mi háborúnk! Ki merem jelenteni kis magyar közösségünk nevében, hogy ez két nagyhatalom játszmája, aminek Ukrajna adja a helyszínt. Sajnos mi nem látunk bele a nagypolitikába, úgyhogy mindenki csak találgat, hogy mi is lesz a vége. A hírportálok, közösségi oldalak, ahonnan informálódunk, nap mint nap új verziókkal állnak elő egy lehetséges háborúról" – vágott bele Lőrincz Zsolt. Nem tugya senki 2. Mint fogalmazott, a kárpátaljai magyarság abban a helyzetben van, hogy egyszerre több médiumtól is kap híreket, így ismerik a magyar, ukrán, orosz oldalak szemszögét. Hozzátette: érdekesség, hogy mindenki másképp látja a fejleményeket, éppen ezért úgy érzik, hogy "a lényege az egésznek a totális káosz, senki nem tudja, mire számítson, úgyhogy úszunk az árral".
Thomas De Gendt Fotó: AFP Tehát korábban a Lottonál tiltott volt az alkoholfogyasztás, idén viszont már nem szólnak miatta? Igen. A versenyek alatt nyilván senki sem iszik, de egyébként nagyobb a szabadság. A személyzet már nem néz rád gyanakodva, ha "munka" után megiszol valamit. Szokatlanul hosszú pihenőd volt télen, és a vártnál tovább maradtál a spanyolországi edzőtáborban. Ennek mi volt az oka? Volt rajtam pár kiló, amikor megérkeztem az első edzőtábora, szóval kellett az a pár nap ráadás. A hosszabb pihenőkkel az a gond, hogy először nem veszel észre magadon semmilyen változást. Mivel nem csinálsz semmit, izomtömeget veszítesz, és nem hízol. „Senki nem tudja, mire számítson” – kárpátaljai magyar sportvezetőt kérdeztünk az orosz-ukrán konfliktusról. Az elején még fogytam is két kilót. De aztán gyorsan feljött némi plusz súly, mivel nem nagyon figyeltem oda az étkezésre. Amikor viszont elkezdtem edzeni, gyorsan lement minden. Öt kiló volt rajtam, most azonban újra hetven vagyok, ami pont a versenysúlyom. Álmodsz még egy újabb szakaszgyőzelemről? Ha megkapom a lehetőséget, nem fogom kihagyni.
Na persze nem azért, mert ők nem akarnak menni. Dehogy. Imádják a nagyszüleiket, persze. Igaz, hogy Messengeren sem akarnak köszönni nagyon, hát te tehetsz róla, hogy ilyen neveletlenek. "Mi az, hogy nem akar puszit adni, amikor találkozunk? Tanítsd meg neki, hogy tisztességesen köszönjön. Mi? Hogy ő dönti el? Mit képzel ez a kis taknyos? A papának igenis JÁR a puszi. Ja jó, hát akkor ide nem kell ám jönni többet. Bezzeg amikor a mama vigyázott rád, akkor jók voltunk, ugye? Most arra sem vagy képes, hogy normálisan köszönj. Te meg neveld meg. Elkényezteted teljesen. De amikor segítettünk, akkor jók voltunk! Bezzeg ÉN mindig segítettem neked! Cserébe mit kaptam? Semmit. Soha semmit nem adtál cserébe. Milyen pénzt? Milyen Erzsébet-kártyát? Ja, azt a szaros havi tizenötezret éveken át, úgy, hogy egyedül neveled a gyerekeidet? Ugyan, az semmi. Nem tudja senki pamkutya. Én sokkal többet adtam. Különben is, középvezető voltál, belefért, nem? Megint szájalsz? Mi, hogy úgy viselkedem veled, mintha tizenkét éves lennél?
Napra, sőt, cikkünk megjelenésének időpontjában szinte órára pontosan egy hónappal ezelőtt támadta meg Oroszország Ukrajnát. Ez a pillanat és döntés pedig teljesen megváltoztatta azt a világot, melyben addig éltünk. Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány és az általa okozott gazdasági sokk feldolgozásával és kiheverésével volt elfoglalva a világ. Amikor már-már úgy látszott, a vírusról szerzett egyre több információnak, a vakcináknak és a növekvő átoltottságnak köszönhetően magunk mögött hagyhatjuk a covid-időszakot, hirtelen újabb válság szakadt a világ nyakába. Véletlenszerűen bannolgat a Facebook, fellebbezésre esélyed sincs. A "hirtelen" jelző használata nem túlzás: bár az orosz katonai egységek ukrán határ melletti felsorakozása intő jel volt, még a szakavatott elemzők, tisztségviselők és vezetők sem gondolták komolyan, hogy Putyin megtámadja Ukrajnát a XXI. századi Európában. Egy olyan korszakban, amikor a fegyverkezések és a haderő-fejlesztések ellenére senki nem hitte, hogy a konfliktus-rendezésnek eme formáját választaná bárki is. Az orosz elnök mégis megtette.