A szőrös disznóparéj egy nem túl megnyerő külsejű (és nevű), ám ehető, ráadásul ásványi anyagokban igen gazdag és meglepően kellemes ízű gyomnövény. Szőrös disznóparéj gyógyhatásai A növény antioxidáns hatású, A- és C-vitaminban, kalciumban, magnéziumban és vasban is gazdag. A friss és szárított levelekből ásványi anyagokban gazdag tea készül. Sportolók diétájában vagy roboráló étrendben is helyet kaphat energiát adó és erősítő hatása miatt. Levele sebgyógyító hatású. A magból préselt olaj aknés, kiütéses bőr és kisebb égések kezelésére (például napégés) használható. Javítja az anyagcserét, és gluténintolerancia esetén is hasznosnak bizonyult fogyasztása. A levelek enyhe vízhajtó és hashajtó hatással is bírnak. Szőrös disznóparéj konyhai felhasználása Minden része ehető, ám a levelei és a hajtáscsúcsok a legízletesebbek. Levelei frissen és főzve is fogyaszthatóak, adhatjuk, levesekhez, egytálételekhez, illetve spenóthoz hasonlóan használhatjuk, például ételek gazdagítására vagy köretként.
Emellett a túlműtrágyázott talajok is igen kedvező körülményeket teremtettek neki. Rendkívül nagy a zavarástűrő képessége is. Konyhai használata [ szerkesztés] Amarántlevelekből készült Thoran, a Dél-Keralában hagyományos elkészítés szerint A növényt a világban többhelyütt fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk, [1] de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla. Az Amaranthus retroflexus -t az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták. [2] Az indiai Kerala államban népszerű thoran nevű ételben a szőrös disznóparéj finomra vágott leveleit kókuszreszelékkel, csilivel, fokhagymával, kurkumával és más összetevőkkel ízesítik. Takarmánynövény [ szerkesztés] Ha szarvasmarhák vagy sertések több napon keresztül nagy mennyiségben fogyasztják, károsíthatja a veséjüket (nefrotoxicitás). [3] Hatóanyagai [ szerkesztés] A levelek C-vitaminban, A-vitaminban, kalciumban, foszforban, vasban, a magok fehérjékben gazdagok.
disznóparéj (Amaranthus) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae)családjába tartozó nemzetség. Karcsú disznóparéj (A. chlorostachys Wild): alsó részén ált. kopasz v. kopaszodó, felső részén molyhos, sárgászöld virágzatú, júniustól az első fagyokig virágzó gyomnövény. Csaknem az egész földön elterjedt, ma már az egész országban gyakori, talajban nem válogatós. Magvai egyenetlenül csíráznak. Gyomirtó szerekkel lehet védekezni ellene, de az elmúlt években monokultúrás termesztési körülmények között herbicidrezisztens típusai is megjelentek. Szőrös disznóparéj (A. retroflexus L. ): egyéves, magasra (egyes példányai 150 cm-re) növő, erős karógyökerű gyom; az egész növény tompa zöld színű, szára erősen pelyhes szőrű, zöld virágja van. Kozmopolita faj, nálunk igen gyakori, parlagos, trágyás, szemetes helyeken, de főleg szántóföldön elterjedt. Magvai elnyújtva csíráznak, tarlóhántáson könnyen megsemmisíthetők. A karcsú disznóparéjhoz hasonlóan, gyomirtó szerekkel szemben ellenálló (ellenállóság) típusai jelentek meg.
A növények ismerete jól jöhet a mindennapokban, nemcsak érdekességképp, de még az is könnyen lehet, hogy a boltban vásárolt szárított tea vagy gyógykészítmény alapanyaga akár az udvarból vagy a közeli parkból is összegyűjthető lenne. Így pedig, ha nincs kimondottan útban, a kert része maradhat. Gyom- és gyógynövények kvíze Régen számos füvesember őrizte és adta át a tudást generációról generációra, manapság a növényhatározó könyvek és persze az internet megkönnyíti a fűből kibújó gyomok, gyógyfüvek felismerését. Egyedül a begyűjtésnél kell pár dologra figyelni: amellett, hogy természetvédelmi területeken nem szabad, forgalmas utak mellől sem javasolt összeszedni őket a szennyezettség lehetősége miatt. Te felismered képről a gyakori növényeket? 8 kérdéses játék (Képek: Getty Images Hungary. )
Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Cseke, 1823. január 22.
A magyarságnak a 19. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnus t. Először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő "Magyar nép zivataros századaiból" alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot. A Himnusz megzenésítésére 1844-ben került sor pályázat keretében, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg a zsűri ítélete szerint. A művet 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án csendült fel először. A 191 éves Himnuszt a közmegegyezés tette nemzeti imádságunkká, hivatalosan azonban csak az 1949. évi alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben, majd a Hazafias Népfront fórumain hívta fel a figyelmet egy ilyen ünnep fontosságára.
Retorikailag is hűen követi a himnusz műfaji sajátosságait, tehát a vers beszélője megszólítja Istent, majd megfogalmazza a hozzá intézett kérését; áldja meg a magyar népet. Ezután érvel, miért is érdemelte már ki a magyarság az isteni kegyelmet. Megjeleníti Isten és a közösség harmonikus viszonyát; a honfoglalás korát, a letelepedést, a magyar nemzet virágzásának időszakát, melyek a mind-mind a romantikában visszatérő motívumok. Majd felsorolja szenvedéseket, megmutatja a pusztulás, a romlás képeit. Ekkor a beszédhelyzetben egy éles váltás következik be, "elfordul" Istentől, és a hazát szólítja meg, hozzá intézi szavait, egyfajta élőlénnyé, szinte a közösségtől független létezővé teszi, így az ellene elkövetett bűnök csak még súlyosabbnak tűnnek (ez a szemlélet a később megszülető Zrínyi versekben még erőteljesebben megjelenik). Végül lezárásképpen ismét megszólítja Istent, és megismétli a kérését, de ekkor már módosítva; áldás helyett szánalmat kér. Ez az elbizonytalanodásra utal, ő maga sem biztos benne teljesen, hogy itt van-e már valóban az Isteni kegyelem ideje, így inkább megalázkodik, megbánja a közösség bűneit.
Hiteles tanúk bizonyítják, hogy az utóbbi komponálására Kodály Zoltánt kérték föl, a szövegíró Illyés Gyula lett volna. Kodály, aki történeti távlatokban és nemzetben gondolkodott, keményen visszautasította a fölkérést, mondván: "Jó a régi. " Milyen igaza volt, valóban jó, és jó lesz még sokáig a "régi". Kölcsey a Himnusz kéziratára mottóként ezt írta: "Itt az Írás, forgassátok Érett ésszel, józanon. " Hankó Ildikó
Nyelvezetét, verselését tekintve erőteljesen archaikus (még sokszor a 19. század számára is). Mondatszerkesztése teljesen romantikus, bonyolult szintaktikai viszonyokat használ. Lejtése trochaikus, egyszerűen, tudatosan szerkesztett rímelése van. Ezek előzményei már Zrínyinél és Berzsenyinél is megtalálhatók. Hamar válik nemzeti versünkké, de Vörösmarty Mihály Szózat című műve sokáig elsőbbséget élvez a Hymnus-szal szemben. Igazi népszerűségét akkor nyeri el, amikor 1844-ben Erkel Ferenc megzenésíti, majd 1848-tól már első versünkként tartjuk számon.