Kezdőlap iparművészet | Katalógus Czapp György Lelkes Péter kiállítása Ajánlja ismerőseinek is! (0 vélemény) Borító tervezők: Lelkes Péter Kiadó: Nexus Kiadó Kiadás éve: 1994 Kötés típusa: tűzött Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 19. 50cm, Magasság: 28. 00cm Kategória: Művészetek Katalógus Czapp György - Lelkes Péter kiállítása Czapp György további könyvei A szerző összes könyve akár 50% Hűségpont: Hatmilliárd ember kenyere Kiadás éve: 1965 Antikvár könyvek 450 Ft-tól akár 60% MacGregor küldetése Antikvár könyvek 360 Ft-tól 40% Csigalépcső Kiadás éve: 1957 Antikvár könyv 900 Ft 540 Ft Kosárba Értünk harcoltak Kiadás éve: 1972 1 200 Ft 720 Ft Az Ön ajánlója Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat. KISALFOLD - Nem teljesülhetett Venczel Vera utolsó kívánsága. Értékelje a könyvet: Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...
Az üvegművészet technológiai és díszítő jellegű eljárásaiban két elfogadott és bevezetett találmánya van. 1990 óta foglalkozik egyházi jellegű színes ólomüvegfestéssel. A 60-as évek eleje óta szaklapokban több szakcikket publikált, Európa számos országában járt tanulmányúton, részt vett, előadást tartott szakmai konferencián. Kézi gyártású finomüvegekről írt könyve 1980-ban a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg. Mesterei. [origo] Hírmondó. Miháltz Pál, Z. Gács György. Egyéni kiállítások. 1955, 1965 • Csók Galéria, Budapest 1967 • Városi Múzeum, Prága 1972 • TV Galéria, Budapest • Képcsarnok, Szeged • Képcsarnok, Veszprém 1973 • Művelődési Ház, Zalaegerszeg 1976 • Csók Galéria, Budapest 1977 • Iparművészeti Vállalat Ajándékcentrum, Balatonfüred • Dimitrov Művelődési Központ, Veszprém 1978 • Liszt Ferenc Művelődési Központ, Sopron 1980 • Munkás Művelődési Központ, Dunaújváros • Stier Kufstein, Bécs 1984 • Csók Galéria, Budapest 1988 • Ernst Múzeum, Budapest 1997 • Hatvani Galéria, Hatvan. Válogatott csoportos kiállítások.
Mesterei. Miháltz Pál, Z. Gács György. Egyéni kiállítások. 1955, 1965 • Csók Galéria, Budapest 1967 • Városi Múzeum, Prága 1972 • TV Galéria, Budapest • Képcsarnok, Szeged • Képcsarnok, Veszprém 1973 • Művelődési Ház, Zalaegerszeg 1976 • Csók Galéria, Budapest 1977 • Iparművészeti Vállalat Ajándékcentrum, Balatonfüred • Dimitrov Művelődési Központ, Veszprém 1978 • Liszt Ferenc Művelődési Központ, Sopron 1980 • Munkás Művelődési Központ, Dunaújváros • Stier Kufstein, Bécs 1984 • Csók Galéria, Budapest 1988 • Ernst Múzeum, Budapest 1997 • Hatvani Galéria, Hatvan. Válogatott csoportos kiállítások. 1957 • Ernst Múzeum, Budapest 1958 • Csók Galéria, Budapest 1959 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Moszkva • Műcsarnok, Budapest 1966 • Stuttgart 1967 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1969 • Képcsarnok, Szeged 1970 • Schwabisch Hall • Miskolci Galéria, Miskolc 1971 • Jablonec 1974 • Pozsony • Jablonec • Műcsarnok, Budapest 1975 • Iparművészeti Múzeum, Koppenhága • Iparművészeti Múzeum, Budapest 1979 • Zománc és Üvegművészeti Biennálé, Salgótarján.
1961-1962-ben az Ajkai Üveggyár tervezője volt, 1965-ben Dürenben (Német Szövetségi Köztársaság) a Peill és Putzler üveggyár meghívására hutaüvegek tervezésével és színes technológiai eljárásokkal kísérletezett. Egyedi tervezésű és sorozatgyártásra alkalmas műveit a salgótarjáni és tokodi üveggyárakban, később a Műszaki Üvegipari Szövetkezetben és a Szilikátipari Kutató Intézet Üveghutájában kivitelezték. Saját műterme mellett csehszlovákiai üveghutákban is dolgozik. Andrássy autósiskola szerencs Kiskunhalas albérletek Cseh utcai sex rien Ragadozó városok könyv Carlos a sakál magyarországon
2006-ban készült A mások élete című német film, főszereplője egy keletnémet Stasi-ügynök, aki egy ellenzékivé váló írót figyel meg. (Zirig Árpi egy rövid interjút is készített az írót játszó, motorimádó Sebastian Koch-hal. ) Nem spojlereznék, aki nem látta még, és teheti, nézze meg a filmet, érdemes. Természetesen sok emléket felébreszt az emberben (nem kell hozzá keletnémetnek lenni, hogy ismerősnek tűnjenek helyzetek, karakterek), de azt is megerősíti, nosztalgiázni azzal a korszakkal kapcsolatban mindig egy kis távolságtartással kell. A mások élete Erőltetett párhuzam, de kicsit olyan volt most hétvégén lemennem a Trabant-Wartburg Klub éves találkozójára, mint ha ügynökként figyelnék meg másokat. Barkasom volt (igazából most is van), de se Trabantra, se Wartburgra nem vágytam igazán, ezért nem is váltak életem meghatározó részévé. De másoknak igen, van akinek tényleg a keletnémet népautók körül forog az élete. Sokan évek óta járnak ezekre a találkozókra, ismerik egymást nagyon régóta.
Én meg teljesen kívülállóként néztem őket, ráadásul most jelentést is írok a tapasztaltakról. Volt idő, mikor az NDK-ban olyan autókat gyártottak, amik a világon bárhol megállták volna a helyüket. Ezt a technikai színvonalat tudták ugyan étizedekig tartani, de közben a többi gyártó elhúzott Előző hétvégén minden tökéletes volt a napsütéses múltidézéshez, kánikula, fagyi, pancsolás - kit érdekel ilyenkor a dolgok árnyékos oldala, a szocializmus kellemetlen momentumai. Augusztus tizedike viszont egyáltalán nem az a nap volt, amikor az ember szörnyen le tud lazulni. Az ég beborult, viharos szél fújt. Még csak Budapesten igyekeztem átverekedni magam, mikor a Keleti környékén pofán vágott a depresszió. A rádióból valami francia hiphop-banda gengszterkedős száma szólt. A Marseille-i gettók hangulatát nem csak a reppelő bevándorlók, de a Keleti környékének túlzás nélkül gusztustalannak nevezhető kinézete, az évek óta kavargó por, toldozott-foldozott úttest is erősítette. A Rákóczi út úgy nézett ki, hogy az embernek hányingere támadt, a viharos szél kukákat borított fel, és a járdákat szemét borította el.
Hová is mehetne az ember egy Trabant-Wartburg találkozóról, ha nem a komáromi amerikai-autós dzsemborira?