Akkor azt a munkát tudja javasolni, hogy a biokertészetben lehet metszegetni a többi gyalogmunkással. Háy János A férfi akkor odakerült a többi munkás közé. Hétkor kezdtek pálinkával. A férfi mondta mindig, hogy ő különben budapesti és hogy doktor. A munkások röhögtek rajta, hogy milyen doktor, csodadoktor, s hogy meggyógyítja-e őket, ha megbetegszenek. Beszélgetés Háy Jánosról Háy Jánossal - | Jegy.hu. Kiröhögték, de segítettek neki, mikor lemaradt, mert a férfi nem bírt úgy dolgozni, mint azok, akik egész életükben ezt csinálták. És a falu doktora a kocsmában kezdte a napot és a kocsmában végezte, nem is tudom, mikor tudták volna meglátogatni a gyerekei. Akik persze egyáltalán nem akarták meglátogatni. A parasztok mondták, hogy milyen ember lehet, hogy még a gyerekei sem, hogy bűnöző esetleg, vagy gyilkolta a kölkeit, azért utálják. Az asszony meg, aki az anyja volt, azt mondta a szomszédban, mikor megkérdezték, hogy bírod, hogy mégiscsak a fiam, s hogy ez rettenetes, persze, de az anya, az mindig anya, ahogyan a fiú is mindig fiú. S nem mondta, hogy megérdemelte, hanem zokogott akkor is, azon a novemberi reggelen, mikor a férfit a ház és a kocsma között, de inkább a házhoz közelebb, találták olyan hidegen, mint a járdakő.
Nehéz volt. Ha csak a hangokat vesszük, már akkor. Mert ő úgy nőtt föl, hogy legfeljebb a biciklilánc csörrent meg, vagy az állatok bőgtek, aztán csönd. Nehéz volt neki, hogy az utcák, ahol a többiek otthonosan közlekedtek, ő meg a nevüket sem bírta megjegyezni, meg a buszok. Karanténnapló: "A tervünk az volt, hogy én fogok előbb meghalni" - Blikk Rúzs. Ha valaki az egyetemi csoportból azt mondta, hogy találkozzunk pl. a Lajos utcában és mondott három számot, hogy azzal a járművel kell megközelíteni, akkor órákig böngészte a térképet, hogy akkor hogy is. Nehéz volt, s hogy ne legyen annyira, az órák után rögtön beugrott a Karinthyn egy bisztróba. Kisfröccs, kevert. És ez így ment állandóan, minden nap. Ott lett neki kioltva minden szorongás, és akkor már a bisztrózás után úgy járt-kelt Budapesten, mint egy törzsökös budapesti. Ebben a felszabadult állapotban ismerte meg azt a nőt, aki végül is a felesége lett, mert vonzódott a vidéki fiúkhoz, azt hallotta róluk, hogy rendesek, meg a család az nagyon fontos nekik, nem válnak el az első veszekedésre, mint a budapestiek.
Mucsi Zoltán előadása magával ragadó, minden pillanatban hiteles. A játék nagy részében, bár megjelennek más szereplők is rajta kívül, csak ő beszél. Méltóságát nem kímélve jeleníti meg a nézők számára a züllő alkoholista karakterét. Ahogy írom ezeket a sorokat, az jut eszembe, ha a főhős halálát is színpadra kellett volna hoznia, talán még a szívdobogása is leállt volna egy pillanatra. A történet főkaraktere, egy ötven év körüli, vidékről Budapestre költözött, alkoholproblémákkal küzdő egyetemi tanár, akinek az egzisztenciális hanyatlását pörgeti végig az cselekmény: elsőként kirúgják a munkahelyéről, majd a felesége is otthonról és kénytelen hazaköltözni vidékre az édesanyjához, ahol hosszú, konfliktusokkal terhelt visszaemlékezései kísérik egyre súlyosbodó alkoholfüggését, ami végül a vesztét okozza. Külön dicséretet érdemel az anyát alakító Bajcsay Mária, aki szótlanul teremtette meg a vidéki nagymama miliőjét. Színpadias mozdulatok nélkül mutatta meg félelmét, haragját és fájdalmas beletörődöttségét a fia által teremtett környezetbe – mely karakter egy gyermek szemszögéből nézve akár a rigid anya sziluettje is lehetne.
Az átütő közönségsiker ellenére a filmes szaklapok elég vegyes érzelmekkel fogadták Adam McKay legújabb filmjét. Ennek oka, hogy a direktor sokszor rendkívül öncélúan játszik a karakterekkel és a poénokkal, melynek hatására a néző nem tud igazán elveszni a cselekményben, inkább csak szörnyülködő katasztrófaturistának érzi magát. De ami a legfontosabb, hogy ha levesszük a társadalmi üzenetet, a Ne nézz fel nem igazán működik filmként. Néha zavaróan össze-vissza van vagdosva és a filmzenék is sokszor teljességgel oda nem illőek. Fotó: NIKO TAVERNISE/NETFLIX © 2021 A legnagyobb erénye egyértelműen az, hogy görbe tükröt mutat napjaink társadalmának, politikájának és trendjeinek. Ezt pedig könnyen fel tudja kapni a tömegkultúra, a populista rendszerekkel szemben álló ellenzék pedig fel tudja használni a mondanivalóját. Társadalmi szempontból tehát rendkívül fontos alkotás Adam McKay legújabb filmje, még akkor is, ha stílusa miatt sokaknak nem is fog átjönni az üzenet, és filmként sem tekinthető korszakos mesterműnek.
A filmben is elhangzó "Ne nézz fel! " mottó pedig tökéletesen fogalmazza meg a struccpolitika veszélyességét és tarthatatlanságát. McKay rendezése viszont a humor mellett sem feledkezik meg arról, hogy végső soron az emberiség pusztulásának gondolatával játszadozik. A humoros, szarkasztikus pillanatokat kellő egyensúllyal váltják a drámai pillanatok, játékidő végére pedig a néző feje fölött is ott lebeg a közelgő vég damoklészi kardja. A Ne ne nézz fel! egy zseniális, azonban mégsem hibátlan szatíra. Az összerántott sztárparádé ugyan színvonalas alakításokat ígér, de a játékidő első felében a színészek játéka (főleg Lawrence-é) ripacskodó és fölöslegesen teátrális. Leonardo DiCaprio még mindig korunk egyik színjátszó géniusza, azonban eben a filmben sem képes levetkőzni alapvető kisugárzását. DiCaprio ugyanis minden szerepében DiCaprio marad és nem tudja feledtetni a tényt, hogy egy nagyon jó Oscar-díjas színészt és nem egy asztronómust látunk nyilatkozni. Mindazonáltal egyértelmű, hogy McKay miért osztotta a szerepet a Föld egyik legismertebb ökoharcosára.
Legjobb nemzetközi film Vezess helyettem GYŐZTES Isten keze A világ legrosszabb embere Lunana: A Yak in the Classroom Legjobb smink Tammy Faye szemei GYŐZTES Szörnyella A Gucci-ház Amerikába jöttem 2. Legjobb eredeti filmzene Encanto Párhuzamos anyák Legjobb eredeti dal Nincs idő meghalni ("No Time to Die") GYŐZTES Four Good Days Richard király ("Be Alive") Encanto ("Dos Oruguitas") Legjobb production design Legjobb hang Nincs idő meghalni Legjobb vizuális effektusok Free Guy Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája Pókember 3 - Nincs hazaút Nincs idő meghalni
Az elnök csak az időközi választásokkal foglalkozik, az újságírókat kizárólag az elérés érdekli, az istenadta nép meg arra néz, amerre a fejét fordítják. Ahogy halad a cselekmény, McKay egyre mérgesebb, és egy idő után filmje meglehetősen didaktikussá válik, miközben kevesebb hatásvadászattal is nyilvánvaló lett volna, kikről szól a sztori. A telkóbizniszben nyomuló óriáscég vezérének szerepében Mark Rylance remekel. A csávó első látásra is egy pszichopata, akinek legújabb terméke egy olyan mobiltelefon, mely úgy élősködik a felhasználók lelkén, akár egy kövérre hízott pióca. Amikor fordul a széljárás, és az elnök végre hajlandó foglalkozni az emberiség közelgő kihalásának problémájával, ő közbelép, és mivel a cége pénzeli az egész Fehér Házat, képes leállítani a bolygó utolsó reményét jelentő akciót. Mindezt azért, mert kiderül, hogy az üstökös tele van olyan fémekkel, melyek elengedhetetlenek a chipgyártáshoz, így a csekély sikerrel kecsegtető kitermelésért a Föld egyik leggazdagabb embere képes milliók életét kockáztatni.