For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for A nyomorultak (film, 1925). Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Lásd még: A nyomorultak (egyértelműsítő lap) A nyomorultak (Les Misérables) 1926-os francia film Rendező Henri Fescourt Producer Henri Fescourt Alapmű Victor Hugo A nyomorultak című regénye Műfaj dráma Forgatókönyvíró Henri Fescourt Arthur Bernéde Főszerepben Gabriel Gabrio Sandra Milowanoff Jean Toulout Vágó Jean-Louis Bouquet Gyártás Gyártó Société des Cinéromans Ország Franciaország Nyelv nincs Játékidő 359 perc Képarány 4:3 Forgalmazás Forgalmazó Pathé Bemutató 1925. november 25. További információk IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz A nyomorultak témájú médiaállományokat. A nyomorultak (eredeti cím: Les Misérables) Victor Hugo azonos című regénye alapján készült, 1925 -ben bemutatott francia némafilm. Rendezte Henri Fescourt. A film négy részből áll: – Fantine – Cosette – Marius – L'Épopée rue Saint-Denis. Franciaországban az első részt 1925. november 25-én, a negyediket 1926. A nyomorultak film 1958. január 15-én mutatták be.
Már az is kiderült, ki alakítja majd a legendás hollywoodi mozi-fenegyerek szerepét. Hatalmas próbatétel elé állította A cápa az ifjú Spielberget Jarrod Spector kapta meg Steven Spielberg szerepét a Bruce című musicalben, amely A cápa című kultfilm forgatásáról szól. A nyomorultak film festival. A Tony-jelölt Jarrod Spector korábban a Broadwayn a Beautiful: The Carole King Musical és a The Cher Show című előadásokban is szerepelt - tudatta az MTI. A Bruce a forgatókönyvíró Carl Gottlieb 1975-ben megjelent The Jaws Log című memoárja alapján született. A musical arról a hatalmas, mechanikus cápakellékről kapta a nevét, amely az 1972-ben forgatott filmhez készült, és amely a nagy fehér gyilkos cápát alakította a produkcióban. A musicalben az ifjú Spielbergnek A cápa forgatásán a rossz időjárástól a veszélyes vizeken át a széteső költségvetésig és állandó csúszásokig rengeteg viszontagsággal kell megküzdenie, ráadásul Bruce, a kellékcápa is teljesen használhatatlan. A Bruce zenéjét Richard Oberacker szerezte, a szövegkönyvet és a dalokat Oberacker és Robert Taylor írta.
Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! április 14. - csütörtök április 21. - csütörtök Comedy Central 08:30 09:00 09:30 10:00 10:30 10:30
Értékelés: 100 szavazatból Les Misérables magyarul beszélő, amerikai-angol-német romantikus dráma, 1998 Rendező: Bille August Szereplők: Liam Neeson (Jean Valjean), Geoffrey Rush (Javert nyomozó), Uma Thurman (Fantine), Claire Danes (Cosette), Hans Matheson (Marius), Peter Vaughan (Bishop), Gillian Hanna (Mme. Thenardier), Shane Hervey (Gavroche), Jon Kenny (Thenardier), James Saxon (Chabouillet). Jean Valjean (Liam Neeson) közel húszévi kényszermunka után kiszabadul. Büntetését élelemlopásért kapta és megélhetéséért újra lopni kényszerül. Éjjelre befogadja egy püspök, akitől reggelre ellopja ezüst gyertyatartóit. Mikor Valjeant elfogják, a püspök nemhogy vádat nem emeltet ellene, hanem odaadja a szegény embernek az ezüsttárgyakat. A gesztus mély nyomot hagy benne. A nyomorultak (film, 1934) - Wikiwand. Letelepedik egy kisvárosban, ahol idővel az egyik legbefolyásosabb üzletember és polgármester válik belőle. Múltja mégis kísérti, mikor egy áthelyezett börtönőr lesz a rendőrkapitány, aki felismeri benne régi foglyát. Stáblista: Linkek:
Összességében a Nincs idő meghalni egyrészt nagyon klasszikus, kicsit talán túlságosan is, másrészt azonban nagyon is 2021-es, és szerencsére nem túlságosan az. Kritikák, filmes érdekességek, magyar szinkron és hazai filmkultúra - a Puliwood a te oldalad is!
A Nincs idő meghalni tovább folytatja Mendes munkáját, tovább keresi a választ arra kérdésre, hogy hogyan vált a 007-es azzá, akit mi megismertünk, és a válaszokat tekintve Fukunaga a falig megy: Craig utolsó filmje a franchise legérzelmesebb, legmélyebb kalandja, amely során az akcióhősből drámai hőssé; a rideg, baltaarcú gyilkológépből pedig egy tépelődő, igazán szerethető emberré válik. Rami Malek A Nincs idő meghalni tipikusan az a film, ami szerethetősége, gyönyörű és szívfacsaró érzelmi töltete miatt fog maradandóvá válni, nem pedig kifogástalan története miatt. Habár Fukunaga azzal, hogy James-t magánemberként is, nem csupán ügynökként helyezi a történések centrumába gyönyörűen íveli és zárja le a figura jellemfejlődését, ahogy teszi ezt több karakterívvel is; Safin talán az eddigi legsúlytalanabb főgonosz, aki csupán külsejét tekintve imponáló. Pedig Malek karizmája, színészi tehetsége lehetővé tette volna, hogy az eddigi, magas lécet megütő antagonistákon akár túl is nőjön (a nyitójelenet zsenialitásához nagyban hozzátesz horrorisztikus jelenléte), szerepe lapossága, egydimenziós mivolta, az igazi motiváció nélkülözése könnyen feledhetővé teszi.
Ez persze sokak számára tűnhet erőltetettnek, én viszont az eddig látottak alapján inkább pozitívnak értékelem ezt a folyamatot. Talán ennek köszönhető a sok, jól működő mellékkarakter és a korábbinál erősebb összefüggés az egyes filmek közt, ami csak jót tesz a franchise-nak. Viszont az ehhez kapcsolódó, orvosi szaknyelvben csak Marvel-kórnak hívott betegséget nem tudta elkerülni mindenki kedvenc titkos ügynöke sem: sajnos az ő ellenfelei is kicsit erőtlenebbek a kelleténél. A Nincs idő meghalni nem egy hibátlan film, és minden bizonnyal egy-egy csavar nem fogja elnyerni mindenki tetszését. Borítékolható, hogy rengeteg beszélgetés indul majd a rajongók közt a film kapcsán, az írók egyes döntéseit sokan furcsának vagy feleslegesnek fogják találni. Én viszont azt gondolom, a Casino Royale és a Skyfall méltó társat kapott a záróepiződ képében. Bárki is lesz a következő Bond, ezt nem lesz egyszerű túlszárnyalnia. Bejegyzés navigáció
Szem nem marad szárazon. Drámából nincs hiány a filmben. Elég csak arra gondolni, hogy ez lesz Daniel Craig utolsó nagy küldetése, ezzel a résszel végleg szögre akasztja a titkosügynök szerepét. Az ikonikus titkosügynök szerepet újraosztják majd valakinek a jövőben. Éppen a napokban nyilatkoztak ezzel kapcsolatban a producerek, hogy jövő évig nem szeretnének ezzel foglalkozni, szeretnék meghagyni az örömöt, hogy Craig kiélvezze ezt az időt, aki időközben megkapta James Bond rendfokozatát a haditengerészettől. Craig beton biztosan hozta a szerepet, de ezt elmondhatjuk a stáb valamennyi tagjáról. Hollywood ügyeletes rosszfiúja, Christoph Waltz most is sziporkázóan hozza a kőkemény rosszfiút, és ugyan nem ő kapta a főgonosz szerepét, az eseményekben fontos szerepet kap a Spectre vezetője is. Sajnos azonban csalódást okoztak Lasshana Lynch karakterével, aki Bond távollétében megkapta a 007-es szerepét, és érezhetően csak azért hozták be a történetbe a producerek, hogy a film megfeleljenek a kor elvárásainak (nő és afroamerikai).
Nem tudjuk hová tenni a karaktert. A film elején még próbálja kézben tartani a dolgokat, céltudatos és önálló küldetésekre vállalkozik, majd a film utolsó harmadában teljesen megtörik a lendületét, s egy hátvédet csinálnak belőle. Őszintén szólva több élet szorult abban a pár percbe, amikor Leiter kubai barátját alakító Ana de Armas feltűnik az elbűvölő a szerepében, és rá sem csak attraktív ruhája és lefegyverző akciói miatt fogunk emlékezni. A karakterek kidolgozásánál már említettük, hogy Dr. Madeleine Swann nagyobb szerepet kap az előző részhez képest, és nemcsak eredettörténete miatt fontosabb szereplője a sztorinak, hanem rajta keresztül Bond cselekedetei is súlyosabbnak érezzük. Ha valamiért igazán szó érheti a házat, akkor az a gyenge lábakon álló Lyutsifer Safin. Szupergonosznak állították be Safint, ehhez képest a háromórás film alatt nem sikerült megtudni a tervét, azontúl, hogy eltulajdonítja a világ legveszélyesebb biofegyverét. Kapott néhány komoly percet, amiben elmondja fájdalmát és a motivációját is megismerjük, de hogy mindebben milyen célok vezérlik, a film végére sem sikerült megtudni.
popularthinks összes bejegyzéseinek megtekintése Bejegyzés navigáció
Utóbbiak már a Spectre-ben is problémásak voltak, de ott még Mendes ügyesen kibekkelte, hogy az MI6 csapat tagjainak legyen szerepe. Ralph Fiennes M-je viszont a maga zordságával és sötét kis titkaival most is remek, Ben Whishaw Q-ja pedig továbbra is az egyik legjobb dolog a szériában. (És ha csak említés szintjén, de vele is tesz a sorozat egy tyúklépést a diverzitás felé. ) Viszont A Quantum csendje mellett az érából ez áll meg a legkevésbé a lábán és a teljes élvezetéhez kell minimum a Spectre ismerete, már csak annak két hangsúlyosan visszatérő szereplője, Léa Seydoux Madeleine Swannja és Christoph Waltz Blofeldje miatt. Mendes mozija anno megelégedett azzal, hogy meghagyta őket a korra hangszerelve, ugyanakkor a tipik Bond-girl és Bond-gonosz szintjén. Fukunaga igyekezett nekik nagyobb súlyt adni és többé-kevésbé sikerült is (Waltznak kvázi egyetlen jelenettel) és Seydoux ha nem is ér fel Eva Green Vesper Lyndjéhez, közel került hozzá, ami azért már valami. A probléma viszont az - és ez részben Blofeld és a Spectre visszahozásából fakad -, hogy a film nem tud igazán, önállóan lélegezni, túlságosan cipeli annak hagyatékát, amire Fukunaga ráaggatja a már feleslegesen behozott/felduzzasztott karaktereket.