A csigolya felépítését alaposan körbejártam ebben a posztban. Fentről lefelé haladva a csigolyák száma a következő: 7 csigolya a nyaki cervicális szakaszon 12 csigolya háti csigolyák háti thoracális szakaszon 5 csigolya az ágyéki lumbális szakaszon 5 csigolya a keresztcsonti sacrális szakaszon csigolya a farokcsonti coccigeniális szakaszon Ál vs. A csigolyák felépítése háti csigolyák hasonlít egymáshoz. A csigolyatestek biztosítják a gerinc stabilitását, míg a közöttük elhelyezkedö porckorongok a rugalmasságát. A csigolyatesten csigolyaívek, ízületi nyúlványok és tövisnyúlványok vannak, melyek szalagok segítségével kapcsolódnak egymáshoz. A nyúlványok csatornát képeznek, ebben helyezkedik el a gerincvelö. Testsúly és csontritkulás - Van összefüggés?. Az innen kilépö idegszálakból formálódnak az ideggyökök, melyek a csigolyák között kétoldalt kilépve haladnak tovább az alsó végtagok felé. Az háti csigolyák alatt lévö csigolyák összeérö ízületi nyúlványai mindkét oldalon tokkal körülvéve ízületeket alkotnak, ezáltal teszik lehetövé a mozgást a csigolyák között.
porcos halakban, például cápákban, a csigolyák két porccsőből állnak. A felső cső a gerincívekből áll, de további porcos struktúrákat is tartalmaz, amelyek kitöltik a csigolyák közötti réseket, így a gerincvelőt lényegében folyamatos hüvelybe zárják. Az alsó cső körülveszi a notochordot, összetett szerkezetű, gyakran több meszesedési réteget is magában foglal., A Lamprey-k csigolya ívekkel rendelkeznek, de semmi sem hasonlít a magasabb gerincesekben található csigolyatestekre. Még az ívek is szakaszosak, amelyek a test legtöbb részén a gerincvelő körüli ív alakú porc különálló darabjaiból állnak, a farok régiója felett vagy alatt hosszú porccsíkokra váltva. Az emberi csontok listája – Wikipédia. A Hagfishes-nek nincs valódi gerincoszlopa, ezért nem tekintik megfelelően gerincesnek, de néhány apró idegi ív van jelen a farokban., egyéb gerincesekszerkesztés az emberi csigolyák általános szerkezete meglehetősen jellemző az emlősöknél, hüllőknél és madaraknál. A csigolyatest alakja azonban kissé eltér a különböző csoportok között.
Vertebraeedit variációk a csigolyák általános szerkezete más állatokban nagyjából megegyezik az emberekkel. Az egyes csigolyák centrumból (testből), a centrum tetejéről és aljáról kiálló ívekből, valamint a centrumból és/vagy ívekből kiálló különböző folyamatokból állnak. Emberi csigolyák száma перевод. A centrum tetejéről kinyúló ívet idegi ívnek nevezik, míg a centrum alatt a haemal arch vagy chevron található a halak, a legtöbb hüllő, néhány madár, néhány dinoszaurusz és néhány hosszú farkú emlős csigolyájában., A csigolya folyamatok vagy megadhatják a szerkezet merevségét, segíthetik őket bordákkal artikulálni, vagy izomkötési pontokként szolgálhatnak. Gyakori típusok a keresztirányú folyamat, a diapophyses, a parapophyses és a zygapophyses (mind a cranialis zygapophyses, mind a caudalis zygapophyses). A csigolya centruma az elemek fúziója alapján osztályozható. A temnospondylsben a csontok, mint például a spinos folyamat, a pleurocentrum és az intercentrum különálló csontosodások. Fuzionált elemek, azonban, osztályozza a csigolya, mint amelynek holospondyly., a csigolya a centrum végeinek alakjában is leírható.
Gerinc csigolyák számozása A törzs és a nyak vázát, egyben a test csontos tengelyét is képezi. Felső végéhez a koponya illeszkedik. Háti szakasza a bordákkal és a szegycsonttal a mellkast alkotja. Ehhez rögzül felül a felső végtag csontos váza. Alul a gerinc keresztcsonti szakasza a medencecsontokkal az alsó végtag csontos övét alkotja. Csupán az első 24 csigolya valódi vertebrae verae csigolya. A gerinc anatómiája Az utolsó 9—11 csigolya oly nagymértékben módosul, hogy ezeket álcsigolyáknak vertebrae spuriae nevezzük. A koponyával közvetlenül érintkező első nyakcsigolya és még az utána következő második is annyira eltér a csigolyák általános alakjától, hogy az alábbi általános leírás rájuk nem érvényes. A valódi csigolyán megkülönböztetünk előretekintő, felülről lefelé fokozatosan nagyobbodó és magasodó, korong alakú csigolyatestet corpus vertebrae. Emberi csontváz | RDiagram. Ez szivacsos csontállományból áll, amelyet kívülről vékony, számos érrel átlyuggatott, porosus corticalis réteg fed. A csigolyatestek egymás felé lapos felszínekkel zárulnak.
Ez a condylus occipitalis ízfelszíne, közös elliptoid ízfelszín részei. Arcus posterior. Hátulsó ív 3. Arcus anterior. Fovea dentalis. A dens axis ízfelszíne. Sulcus arteriae vertebralis. A fov. Háti csigolyák axis sajátosságai A C 2 nyakcsigolya 1. Dens axis fognyúlvány. A csigolyatest felfelé a fognyúlványba megy át. Elől az atlas fovea dentisével ízesül. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló szalaghoz ligamentum transversum ízesül. Facies articularis superior. Háztetőszerűen lejtő ízfelszínek a dens axis két oldalán. Az atlas fov. A felső két nyakcsigolya nem képez foramen intervertebralét, a 2. Hátcsigolyák sajátosságai 1. A csigolyák számozása Fovea costalis transversalis. A harántnyúlvány gumós végén, elől lévő ízfelszín, a bordatestek ízesülésére. Az elváltozás a fiatalok mintegy 15 százalékát érint, de számuk évről évre növekszik. Gerinc – Wikipédia Ízületi sérülések gyógyulása Gerinc csigolyák számozása - Gerincre fel A térdízület helyreállítása a szalagok repedése után Háti gerinc fájdalomcsillapítás, kezelés - Fájdalomközpont Fájdalom a boka nyugalomban Gerinc felépítése - A csigolyatest háti csigolyák oldalán, felül és alul a bordafejek ízesülésére 1, 11, 12 csigolya kivételével.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Kacsafarkú szender Rendszertani besorolás Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Család: Szenderfélék (Sphingidae) Nem: Macroglossum Faj: M. stellatarum Tudományos név Macroglossum stellatarum Linnaeus, 1758 Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Kacsafarkú szender témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsafarkú szender témájú médiaállományokat. A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj. Jellemzői Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1. 8-2. 5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete - fehér farpamacs ("kacsafarok") van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.
Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.