1 / 10 Fotó: Németh Imre Kispestről autóval bő harminc perc alatt a helyszínen voltunk, ami számunkra a továbbiakban is erősen növeli a túraterület ázsióját. Gépkocsinkat Csévharaszt határában parkoltuk le, a falu szélén lévő erdészeti pihenőnél (Pótharaszti sétaredő). A csinos, kulturált és sok szolgáltatást nyújtó turistaközpont legszebb része az a monumentális fafaragás, amely a csodaszarvas legendájának állít emléket. Aki piknikelni akar, az itt akár egy egész napot eltölthet: a több mint százéves erdőőri lakon kívül (múzeum) erdei játszótér, fedett esőbeálló és kemence, három szabadtéri tűzrakóhely, asztalok, pihenőpadok, pottyantós wc, parkoló, három ismeretterjesztő tábla, három sétakör (tanösvény), illetve több közeli jelzett turistaút segíti a szabadidő tartalmas eltöltését. Magyar Közlöny Online. Az erdei pihenőhely megközelíthető autóval és gyalog Csévharasztról (pár száz méter), gyalogosan Vasadról, Újhartyán és Inárcs felől. Innen indulhatnak szanaszéjjel a kirándulók, a túrázók, a tanösvényekkel ismerkedők, a gombászok, a geocachingesek, a kocogók, a terepfutók, a bringások, a kutyasétáltatók.
Letérés az országútról a Selyem-rét előtt - Inárcs (11, 6 km): A földút a megmaradt mocsarak közt halad. A pihenő után kiértem az erdőből. Igaz a jelzések ritkásak és sok a párhuzamos jelzés is köztük, de ahol kellett ott van. Sőt még oszlopok is voltak kihelyezve az elágazásokban. Megközelítettem egy tanyát, de még így is vagy 500 méterre volt tőlem és volt egy tanya hamarosan vagy egymás mellett több is, 2-3. A Selyem-rét után nem ment összefüggő erdőben a sárga, maximum erdősávok voltak. Aztán először az Ócsa felöl jövő műutat kereszteztem - a baloldalon már onnan kezdődtek a házak - majd a vasútvonalat is. Csévharaszti borókás természetvédelmi terület kereső. Onnantól az út aszfaltos lett, beértem Inárcsra. A jobb oldal csak később vált belterületté. Vhol a település közepén kellett jobbra fordulni és ott volt a várt történelmi emlékhely. Néhány híres Magyar faragott faszobra volt körbe, középen pedig falmaradvány. Egyszerű volt, de hangulatos. Az útvonal aztán kivitt a főútra, ami aztán hamarosan balra kanyarodott, de ott jobbra kellett menni Inárcs-Csévharaszt (10, 9 km): Rögtön balra kellett menni az első utcába.
Természeti értékei Az ún. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp, melyben védett növényfajok közül a homoki árvalányhaj, a báránypirosító állományai tenyésznek, és a fokozottan védett, endemikus tartós szegfű is.
Az Zrt. hitelkalkulátora, a, az aktuális banki kondíciók alapján számol, az adatokat legfeljebb 3 munkanaponként ellenőrizzük. További részletek Kevesebb részlet Promóció Hirdetés Hirdetés
Úgy gondolom, hogy biztosan még sok mindent fog nekem tanítani az élet, bár mostanáig is már olyan dolgokat tanultam, amiből rájöttem, hogy értékelni kell azt, amit kapunk: az emberi kapcsolatokat, az egészséget. Mindig hálás vagyok mindenért. A színpad az "igazi" otthonod-világod. Nehéz-e a "játékos embernek" eligazodni a hétköznapi élet színpadán? Értem ez alatt a főzés, takarítás és egyéb napi teendők végzését. Ez ügyben nem vagyok átlagos művész. Nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni. Kikapcsol. Bár néha a számlákat elfelejtem határidőre befizetni. Van olyan tevékenység, amit szívesen végzel a szabad idődben? Vagy teljesen lefoglalnak a fellépéseid? Kell hogy legyen néha szabad idő, csak úgy tudok visszatöltődni. Te is hálás vagy mindenért? – Magyar Szakrális Anatómia. Szeretek utazni, imádom a tengert, a hegyeket. Szeretem a filmeket, a könyveket és szeretek beszélgetni, jó társaságban lenni. "Minél többször és többet ki a természetbe" – egyik mottód. Gondolom az életmódod is "természetes"? Mennyire az? Igyekszem odafigyelni az egészségemre.
Egy profin és körültekintően megszervezett sítáborban vehettem ugyanis részt Szlovákiaban, Donovaly-ban, mely egy - a gyerekkoromat idéző - mesevilágba repített el, ahol a tél az az igazi tél, ahol vastag hópaplan öleli a hegyeket, a fákat és az utcát, s hatalmas jégcsapok díszítik az ablakpárkányt... Itt ébredtem fel három reggelen, s az ablakon kitekintve az alábbi látvány gyönyörködtette a szememet, didergette a bőrömet - s melengette a lelkemet. Négy napon keresztül élvezhettem ezt a csodás környezetet, és feszegethettem az ország határain túl a saját határaimat... Melyben egy profi és segítőkész oktatói csapat volt segítségemre nekem, és a többi táborozó társamnak is, akik rendkívül körültekintően szervezték meg ezt a mozgalmas programot. „Hálás vagyok mindenért” – 50 éve szentelték pappá Martin Roos püspököt - Nemzeti.net. Az oktatás az egyének sítudásához mérten több csoportban zajlott, szükség esetén a csoportok közti átjárhatóság lehetőségét is biztosítva, emellett figyelve a csodás helyszín és színvonalas szállás kiválasztására, és a kellemes hangulatra is. S habár a táborozók közt szinte minden korosztály képviseltette magát, felnőttek és gyermekek egyaránt, s a sítudásunk is nagyon széles palettán mozgott - csúszott - mégis mindannyiunknak "fogtátok a kezét" és segítettetek átlépni az eddigi határainkat.
És gyakran rettenetesen kiábrándító ez a pálya. Szerencsém volt, hogy reklámból filmbe, filmből tévébe evezhettem, mindenütt megtaláltam a helyem, folyamatosan foglalkoztattak. Talán, mert soha nem kentem oda semmit, mindig mindenütt keményen megdolgoztam. Akár mosolyogni kellett egy filmfesztiválon, akár felavatni valamit, akár eljátszani egy főszerepet. Én soha semmit nem vettem félvállról. Boldog voltam, hogy hívtak. Hogy engem hívtak. - Honnan szorult beléd ilyen szigorú munka-etika? - Mindig a tökéletesre törekedtem, soha nem értem be azzal, ami jó, mert a jónál is van még jobb. Hogy ez honnan ered? Hálás vagyok mindenért | szentlorincegymi.hu. Amikor kilencéves koromban először a kamera elé álltam, csak az motoszkált bennem, hogy ha nem rontok, mindenki szeretni fog. Azt akartam, hogy szeressenek. Tehát a lehető legjobban viselkedtem. Ebből nőtt ki a profizmus, aztán a tehetség, és az a vágy, hogy folyamatosan dolgozhassak. És később biztos ezért leckéztetett meg az élet, amikor megszülettek a gyerekeim, hogy végre megtanuljam, néha muszáj megbocsátanom magamnak, hogy mégsem vagyok egészen tökéletes.
Ezekre a pillanatokra most is élénken emlékszem! … A teljes interjút ITT olvashatják. Forrás: Fotó: Magyar Kurír Tovább a cikkre »
Számomra ez idő alatt ők voltak a pótszülők. Édesanyámat hétéves koromban ismertem meg, amikor a Szovjetunióból hazatért, édesapámat pedig majdnem húszéves koromban, 1962-ben láttam először. De a nagyszüleim végig gondoskodtak rólam, nem kellett éheznem és semmiben nem szenvedtem hiányt. A szüleim persze hiányoztak, ez kétségtelen, őket nem lehetett pótolni. A szülőfalum aránylag csendes volt, de valójában zavaros időket éltünk. A légkör bizonytalan volt. A háború minden falubeli ember életét megnehezítette, a front átvonult a falun, az oroszok gyakran lövöldöztek, itt-ott embert is öltek. A nagyanyám nagyon határozott asszony volt, amikor a szovjet katonák teherautóval behajtottak az udvarra és lelőtték a disznóinkat, elébük állt, magára mutatott, és németül azt mondta nekik: "most lőj le engem, aztán még lelőhetsz egy disznót…" Akkor azok felpakolták a leölt állatokat és elhajtottak. A falubelieknek kellett sütni-főzni, mosni rájuk. Ezt többnyire csapatmunkában végezték, mindenki segített.
- Munka, gyerekek, házasság. Mekkora zsonglőrködés? - Erre ma egész más a válaszom, mint amit pár éve mondtam volna. Ha úszik a lakás és választanom kell, hogy takarítsak vagy leüljek a kislányommal kifestőkönyvezni hadd ússzon a lakás! Mert igaz, hogy rend a lelke mindennek, de az élet sokkal, de sokkal fontosabb! Hollywood, 2008. július Návai Anikó XIV. évfolyam 8. szám Címkék: Brooke Shields, sztárvilág