(Képek forrása: snelse_ / Instagram)
Mégis ki akar a saját születésnapján dolgozni? A börtön mindenkit jó útra térít… legalábbis egy időre. Amikor már 1 órája csomagolod azt az egy darab ajándékot, mert azt akarod, hogy tökéletes legyen, erre megtörténik a legnagyobb rémálmod.
Talán mindenki tapasztalta már a saját életében is, hogy a karácsony a legtöbb esetben egyáltalán nem olyan tökéletes, ahogy azt a szirupos ünnepi filmekben láthatjuk. Rengeteg készülődés, stressz és vita előzi meg ezt az időszakot, amik persze később, a halászlé és zserbó fölött már semmiségnek tűnnek, ám azokban a pillanatokban valósággal idegtépőek. Vicces Karácsonyi Képeslap, Adventi kártya, Vicces lap, Ünnepi üdvözlőlap, humoros lap - Meska.hu. A sok rákészülés ellenére sem sikerülhet minden tökéletesen, ám egy vicces, karácsonyi rajzsorozat pont arra világít rá viccesen, hogy ezek mindenkivel előfordulnak, és az ünnep úgy is szép lehet, ha icipicit görbe a karácsonyfa, vagy a macska szabotálja a korábbi terveket. Ilyen a karácsony valójában Steve Nelson egy Brightonban élő hobbiművész, aki főállásban vígjátékokat készít televíziók és rádiók számára, szabadidejében pedig humoros illusztrációkon keresztül mutatja meg az élet valódi oldalát. A karácsony több esetben is megihlette, és nem titkolt szándéka, hogy rajzaival egy kis jókedvet vigyen az ünnepi hajtásba, továbbá megmutassa, úgy is lehet szép a december vége, ha nem minden tökéletes.
Nyugat, 1919. 12–13. szám A figyelmesen olvasónak észrevevései mindig élesebbek, mint a társalgáson keresztül gondolkodónak. Kocsis zoltan siraj d. Gondolatai súlyosabbak, különösebbek és mindig van bennük valami, ha csak egy leheletnyi is, ami túl a jelentőségen, értelmen, már érzés, együttérzés az íróval, aki izgalomban tartja s aki roppant figyelmet, mérlegelést és vele pontosan együttműködő akaratot követel, a teremtő ösztönnek azt a lendületét, ami minden esztétikus hajlandóságú olvasóban meg van. Ezt a lendületet, ezt a teremtő ösztönt soha egy író sem követelte az olvasótól annyira, mint Dosztojevszkij, aki hasonlatosan a szertelen életerejű Balzachoz, őszinte könnyeket ontott regényhőseinek tragédiái fölött. Olvassuk csak a "Lealázottak és megbántottak"-at, melyben ezt írja: "Ha valamikor is boldog voltam, nem a dicsőségeim mámorának első perceiben éreztem magam boldognak, hanem akkor, mikor még senkinek sem olvastam fel kéziratom. Talán azokon a hosszú éjszakákon, amelyeket lelkendező álmok, remények és a munkám iránti szenvedélyes ragaszkodás közepette töltöttem, amikor azokkal a teremtményekkel, akiket én alkottam, együtt éltem, mint testvérekkel, mint valóban létezőkkel, szerettem őket, velük örültem, bánkódtam és megrendültem úgy, hogy igaz könnyeket sírtam szegény hősöm balszerencséje miatt. "
"Bár még sokat nem értett meg ezekből a kis Móric, mégis valószínűtlen, hogy ne tettek légyen rá nagy benyomást az itt tapasztalt új dolgok. " Karinthy Frigyes [ szerkesztés] "Igen, elég idős vagyok, hogy a látható világból megszereztem légyen mindent, amire láthatatlan világomban szükségem lehet. " (Utazás a koponyám körül) Jékely Zoltán (fordítás) [ szerkesztés] "(... ) s már akkor, amikor felfedeztek, kis híja, hogy ízekre nem szaggattak ott. Hogy kívánja, hogy visszamentem légyen? Kocsis zoltan siraj z. " (Dumas) "Valami lelkiismeret-furdalásféle suhant át D'Artagnan lelkén, lett légyen bármily kérges szívű is. " (Dumas) Szabó Ede (fordítás) [ szerkesztés] "Megnézhetem azokat a könyveket? – kérdezte K., nem mintha különösebben kíváncsi lett volna rájuk, hanem hogy ne járt légyen teljesen hiába itt. " (Kafka) Dóczi Lajos [ szerkesztés] "De csinált legyen Dóczi bármit, az mind magán viseli talentumának gazdag erejét. " "Nem szereti a főzeléket, legyen az tök-, bab- vagy borsó-. " (jelen idő) "Nem szerette a főzeléket, lett légyen az tök-, bab- vagy borsó-. "
Nyomor, gond, szenvedés fonnyasztják, gyengítik de mégis kis menedékében ott az öröm, a remény egy kis fénysugara. Szemben vele lakik társtalan, árva rokona, egy fiatal leány, akit támogat, akivel csaknem naponta levelet vált s akitől néhány találkozás után fájdalmasan elszakad, mert egy nagyon gazdag kérő elviszi a leányt. Új légköréből a gyermekből asszonnyá vált leánya, öntudatlanul is kegyetlen leveleket ír Djevuskinnak, ékszerekről, ruhákról, csipkékről s a magára maradó, szerencsétlen ember közelgő elhagyatottsága utolsó percében elkínzott szíve könnyeivel megírja az utolsó levelet. Téma szerdán: Szabó Sándor, Márki-Zay Péter, Kocsis-Cake Olivio, László Róbert és Ormos Zoltán az adásban : hirok. Ennek az utolsó levélnek hatását nagyon nehéz szavakkal kifejezni, megmondani és még nehezebb értékelni. A végzetszerűség atmoszférája lengi körül olyan ellenállhatatlan hévvel, mint talán a görög drámákat, amelyekből azonban csak ritkán észlelhető a lélek igazi atmoszférája is. Ebben a levélben, mint még néhányban a csodálatosan észlelhető tragédia közéledtén már-már misztériumot vélünk felfedezni, azt a mélyreható nagy misztériumot, amely nem kevésbé nagy és nem kevésbé művészi, a "Bűn és bűnhődés" vagy "Karamasov testvérek" misztériumainál s talán nem is felesleges rámutatni részletekre, talán éppen Varvara naplójára, melyet elküld Djevuskinnak s leírja benne Pokrovszkijnek, a diáknak halálát, aki elöregedett atyja oly keserűen megsirat: "Végre a koporsót bezárták, leszögezték, rátették a talyigára és elvitték.
A kézirat Bjelinszkijre, az akkori orosz irodalom egyetlen kritikusára is nagy hatást gyakorolt és néhány hónappal később a "Szegény emberek" meg is jelenhetett. Amit Nekraszov és Bjelinszkij észrevettek, azt az olvasók ezrei igazolták, mert mind a mai napig is érthetetlen, hogy fakadhatott fel egy húsz évnél alig idősebb szívből ily láthatatlanul csendes, a lelkek legmélyére ható tragédia, amely oly annyira különbözik a minden más regényének alapmotívumát kitevő aktív tragédiától. Mert éppen Dosztojevszkijnél van passzív tragédia is, amely nem más, mint a csendes élet, a szinte észrevétlenül folyó élet visszatükröződése félelmetesen aprólékos tettekben, amikor a nagy magányosságban két lélek elindul egymás felé, már-már elérnék egymást, de a mindennapi élet beleszól, nem engedelmeskedik nekik s a megfoghatatlan csendességből kiváltja a passzív tragédiát, a borzalom, a kétségbeesés legbensőbb mélységeit. Vihar (Thury Zoltán) – Wikiforrás. A jóságos Makar Djevuskin, az elöregedő szegény írnok, ül a hosszú, téli éjszakában, kis padlásszobájában és aktákat másol.