429 km Szentes, Tesco Áruház Hungary 3. 283 km Szentes, Tangazdasági elágazás[2] Hungary 📑 All categories
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Több mint 1200 munkatárssal készítjük kiemelkedő színvonalú termékeinket és biztosítjuk szolgáltatásainkat. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít portfóliónk. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
S a technika szüntelenül a szólás alkalmát keresi, a verstantól áthatott szerző pedig, az ihlet előfényeitől izgatva, menten lendületbe jön. Világ és munkása egymás szolgálatában! E hullámzás és áramlás a valóságban (és a kifejezésformák közt) a természetet idézi. S mondják, a való igazi zenéje igenis a természet titkos távlataiból sugárzik, vagy ha nem, süket a lélek a saját szavára. Űr támad, hívogató és kitöltendő tér, amely újabb bizonyításra sarkallja a költőt. Elő a hangszerrel! S hadd halljuk teljében a skálát a felső cétől az alsó áig! Tessék, a dolgos temperamentum, mely dehogyis fordítana hátat a játékosságnak, ez Lackfi János attitűdje. A kegyetlenül banális és pokolian súlyos, de alig túlbecsülhető készenlét. Annyi, hogy a lélek teremtésre üzemkész! A többi élmény kérdése. S mindebben hinni vagy kételkedni: maga az alkotás. Amelynek az Élő hal éppen kéznél lévő mintakönyve. ( Helikon Kiadó, Budapest, 2011) Megjelent a 2012/1-es Bárkában. 2012. február 13.
Szóval egy alig létező betű kiesik egy ismerős szóból, és létrejön valami fura. Mert hol van az, amiről szól a vers, hol is lelhető fel a TOJÁSÉJ? Lehet a hűtőben... az éjszakára bezárt boltban... a tojásforma Hold túloldalán... de talán leginkább mégis a tojás belsejében... Elég szorongásos érzés, bár erre sose gondolunk, mikor reggel a rántottához felütjük a tojást. Nyilván aligha lehet úgy élni, hogy folyton nyavalygunk, jaj, szegény csibe, meg kell, hogy egyelek, jaj, szegény brokkoli, ne sírj, gyere papához!!! Ám ez a magányos állapot, ez a tojás-éj mégis ismerős mindannyiunknak. Ha máskor nem, a paplan tojáshéjába burkolózva, álmatlanul hánykolódva ezt éljük át. Felkelni nem érdemes, elaludni nem tudunk, már nem ma van és még nem holnap, vagyunk is meg nem is. És bizony kilenc hónapot már megszületésünk előtt is eltöltöttünk hasonló tojás-éjben... Lackfi János jegyzetei elhangzanak hétről-hétre a Petőfi Rádióban.
Szóról szóra, mondatról mondatra így áll össze a zuhatag. A múltból jőve, vagy száraz mai prózából, tanult szabásrajzból, reminiszcenciákból, hétköznapok véletleneiből és életbevágó tapasztalatokból - nincs forrás, amelyet Lackfi János kikerülne. Az ember önkéntelen is arra gondol, hogy az írásnak e kataraktája, a belevitt iróniával, öngúnnyal, imitt-amott egy kis cinizmussal, talán valami mítoszt takar. "ezerszer ismétlődve összeáll, / s már hullik is szét... " Odafurakodni az élet intim tényeihez, örömeihez és rettenetességeihez; rátapintani lelki méltóságra és lelki kicsinyességekre, a kérlelhetetlen logikához és az elengedett fantáziához folyamodva, merőben új kombinációk szerint, vagy századokból visszaköltött poétaősök maszkjában. Én, a költő elkiáltom magam, belebékélve környezetembe s lázadva ellene - az enyém valami ilyesféle szolgálat az Úr előtt. Elkiáltom magam, tudva, hogy az ember élő jajszó, ugyanakkor a boldogság szülöttje is: csupa gyötrő, csupa örömteli ellentmondás. Mi ez, ha nem a kettős valóság, az érzékekkel befogható és a képzelet többleterején nyugvó valóság misztikuma?
De hát végre játék-e kitudnia a művésznek, merre jut el - a kristályos nyelv üdeségén, nehéz allegóriákon, önismereti versteszteken, a lírához csatolt epikum szélességén át? - leghamarább képessége plafonjaiig? Aki, mint Lackfi János is, csodálkozással kezdte, ki is fog tartani a csodálkozásnál. Szó se róla, nem veszélytelen affinitás. Ismerjük a Shakespeare-, Balzac-, Ady-féléket: mindent akarnak. Ilyen értelemben (ha más lépcsőn is) Lackfi egyáltalán nem idegen mellettük. "Istennel hál, ördöggel él, / A költő több a többinél! " ( Költők borkóstolón) Ekként fest Lackfi Jánosnál a valóságban való elhelyezkedés. Ami természetesen tobzódásainak elhelyezkedését is jelenti: azt, hogy ő a valóság minden porcikájában, minden monumentumában, kicsiben és nagyban egyformán távlatot keres. Akár rend, akár esetlegességek összevisszasága az élet, a költészet révén közeli, s főképp jelentőségteljes valósággá tehető. Hát még ha egybeeshet könnyedség és távlat! A technika simán szövetkezik a meditációval.
Lyukat beszélek a zárakba, a kulcs majd azon csusszan át, lyukat beszélek céltáblákba, kilyukasztom a tű fokát. Lyukat beszélek barlangokba, alagutat a föld alatt, akkora lyukat, hogy a metró egy ideje abban szalad. Anyám azt mondja, nem normális, hogy valaki ennyit beszél, lyukat beszélek a hasába, és átfütyül rajta a szél. Bottal ütés Házunk előtt, házunk előtt de sok ember jár gyalog, a friss hóba pecsételve össze-vissza lábnyomok. Kicsi talpak, óriás talpak, koppanó sok tűsarok… Peckesen járt, kullogott csak? Mondjátok meg, lábnyomok! A sok kósza nyom között ő üzenetet nem hagyott? Taposott szívet a hóba? Vagy sóhajtott egy nagyot? Mindhiába, nem találom hol haladt a lányka át, kiszaladok egy nagy bottal, azzal ütöm a nyomát… Rend a lelke Rend a lelke mindennek, rend van a szobámban. Az asztalon van egy könyv, azon meg egy ág van. Az egy nagyon fontos ág, azért van a könyvön, árbóc lesz majd belőle, addig kicsit őrzöm. Ott azon az árbócon hever az én sapkám, sokszor van rá szükségem, máshová nem raknám.
Játékos, feleselő, vicces, a segélyt kérő emberre, az istenviszonyt létrehozni kívánóra kívülről tekintő, ezáltal sokszor ironikus hangvételű. Bizonyos esetekben kifejezetten erotikus ez a viszony, belülről csiklandozó, izzító, afféle szellemi-lelki erotika ez, olyasmi, amit laikusként inkább egy szerelem szövődésekor, kirobbanásakor érez az ember. De hát miért ne lehetne ilyen az ember–Isten viszony is, már csak azért is, mert egyik összetevője annak is az ember. A #Jóéjtpuszi istenes verseiben nagyon benne van a mai kor, a legmaibb valóság, törlesztőrészlettel, robbantással és Coviddal, szűk hóvégével, durva inflációval és mindenféle alkuval. Piaci alku ez kőkeményen, mint például a Járandóság című versben: ha az isten nem ad csapást, földrengést, cunamit, betegséget, vagy ha mégis, csak kicsit, ha nem hal meg senki a családból, max. egy távoli nagynéni, ha nem ad durva fűtésszámlát és extra kiadásokat, biztosítja az ingó és ingatlan javakat betörés, karambol, tűz- és vízkár ellen, szóval ha elég jó fej, akkor hiszünk benne.