SZINT: KÖNNYŰ By: SÜTÉSI/FŐZÉSI IDŐ: 0 perc ÖSSZESEN: 30 perc Isteni finom főzőtt krémes keksztekercs! Ha szereted a pudingos sütiket, próbáld ki ezt is! Hozzávalók Tésztához: 50 dkg darált keksz 10 dkg porcukor 5 ek kakaópor 4 személyes főzött kávé rumaroma annyi meggylé (kb. 1. 5-2 dl) hogy kissé lágy tésztát kapjunk Krémhez: 1 csomag vaníliás pudingpor 2. 5 dl tej 6 ek porcukor 15 dkg vaj vagy margarin Lépések A krémhez a tejet felmelegítjük, hozzáadjuk a pudingport. Ha kész a puding, hűlni hagyjuk, majd ha hideg, hozzáadjuk a vajjal jól kikevert porcukrot. Ha összeállt a tészta 2 felé vesszük s kókuszreszeléken kinyújtjuk (kb 30x40cm), majd megkenjük a krémmel és feltekerjük Ebből a mennyiségből 2 rúd lessz. A meggylevet helyettesíthetjük szinte bármilyen gyümölcslével, esetleg tejjel. Főzött krémes keksztekercs | Ancsi receptje - Cookpad receptek. Írd le véleményed, kérdésed Kategória kedvencei
Néha még a legnagyobb kedvencekkel is érdemes kísérletezni és változtatni rajtuk egy kicsit. A kókusztekercs megunhatatlan édesség, nagy előnye, hogy nem kell sütni, és gyorsan összeállíthatod. Próbáld ki mascarponés töltelékkel! Ha feldobod málnával, még nyáriasabb lesz. A kekszet szórd egy tálba, majd add hozzá a cukrot, a vaníliát, a darált diót és a kakaóport. Főzött krémes keksztekercs. Keverd hozzá a rumot, és részletekben önts hozzá annyi kávét, hogy könnyen formázható legyen a massza. Rakj egy tálcára sütőpapírt, és szórd meg kókuszreszelékkel. Helyezd rá a kekszes tésztát, és nyújtsd ki körülbelül fél centi vastagra. A mascarponét keverd habosra a cukorral, szórd bele a kókuszt, és kend a kekszes alapra. Rakj rá megmosott, lecsepegtetett málnát, és a papír segítségével tekerd fel. Tedd a hűtőbe egy-két órára, hogy az ízek összeérjenek, és szebben tudd szeletelni. Ha szereted a kókuszos édességeket, a házi bounty szeletet se hagyd ki! Ezt sem kell sütni, mégis mennyei.
8%-os) • A krémhez: • vaj (puha) Zimelda keksz • cukrozatlan kakaópor • porcukor • tej • A krémhez: • margarin • kókuszreszelék • porcukor Segíts nekünk, hogy fejleszteni tudjuk a találatokat. Visszajelzés küldése
Könnyebben és hamarabb "kimosható" így a lélekből a fájdalom? A "sírós" filmek önmagukban nem segítenek, legalábbis akkor nem, ha a gyászoló nem magától veszi le ezeket a polcról. Ha viszont valakivel közösen nézzük meg az efféle alkotásokat (akár egy moziban), és utána kialakul róluk egyfajta párbeszéd hazafelé menet, akkor mindenképpen alkalmasak lehetnek az érzelmi kommunikáció elindítására. Egyébként a halálesettől időben kicsit eltávolodva egy vígjáték közös megnézése és a gyászolóval való együtt nevetés is elvezet az érzelmi őszinteséghez, ami a feldolgozás alapja. A közös filmélmény arra is lehetőséget adhat, hogy megélhessük, milyen sokféleképpen reagálunk a veszteségre, a témára. Pers-Kovács Gábor László – Pszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista.. Dr. Sarungi Emőke pszichiáter, gyászfeldolgozás-specialista A könnyedebb hollywoodi filmek vagy a művész-, illetve dokumentumfilmek hozzák közelebb az elengedés és a halállal való megbékélés témáit a nézőkhöz? A halálnak legalább három olyan dimenziója van, ami talán mindannyiunkat foglalkoztat az életünk során, így természetesen a filmeseket is.
Szakmai érdeklődése a művészetterápia, a csoportanalízis és a gyászfeldolgozás területeire irányul az elmúlt években. Oktatott kurzusok: Pályaszocializáció, gyermekpszichiátria és fejlődés- és neuropszichiátria Reprezentatív publikációk, előadások: Vizuális pszichoterápia epilepsziás gyermekkel (angol nyelvű előadás) Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság Tudományos Ülése, Kecskemét, 1995. május 14-16. Vizuális pszichoterápia depressziós gyermekkel (előadás) Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság XX.. Jubileumi Tudományos Ülése, Szeged, 1996. március 31- április 2. Sarungi Emőke- Arany Zoltán: Vizuális pszichoterápia családdal, Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság Tudományos Ülése, Debrecen, 1997. május Sarungi Emőke-Vetró Ágnes-Rózsa Sándor: Budapest-Szeged Gyermekpszichiátriai Tanulmány III., Magyar Pszichiátriai Társaság VI. Nemzeti Kongresszus, Budapest, 1998. SZTE Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ | Veszteségeink és visszatérés az élethez. jan. Csorba János; Makra Judit; Rózsa Sándor; Sarungi Emőke; Széll Katalin: Öngyilkossági kísérletet elkövetett, szuicidumról fantáziáló és nem-szuicid depressziós serdülők összehasonlító vizsgálata / Csorba János [et al. ]
Az élet fájdalmas velejárói a veszteségek. Senki sem kerülheti el, hogy ne történjen olyan változás az életében, ami számára valamilyen érzelmi veszteségélményt is magában foglal. Milyen lehetőségek állnak előttünk a veszteségek feldolgozásában? Vannak-e a gyásznak szakaszai? Miben különbözik a gyászoló és a depresszióval küzdő személy? Dr. Veszteségeink feldolgozása, gyászfeldolgozás. Sarungi Emőkével, a Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ vezetőjével ezekről a kérdésekről is beszélgettünk. Interjúnk. Miről ismerhető fel, hogy nem tudunk megbirkózni egy veszteséggel? A feldolgozatlan gyász halmozódhat, és halmozottan negatív hatással lehet ránk. A feldolgozatlan veszteség egyik jele, hogy a szép emlékek felidézése is fájdalommal jár. A feldolgozása után azonban megmaradnak a szép emlékek, bár a hiány érzése nem mindig szűnik meg. A feldolgozatlan veszteség további jele, ha azon tépelődünk, hogy hogyan lehetett volna másként, jobban, mit nem sikerült kifejeznünk az elveszített kapcsolatban. Ezek miatt a múlton rágódunk, a jövőtől szorongunk, és keveset tudunk a jelenben lenni, érzelmileg izolálódhatunk a környezetünktől.
Nincs értelme összehasonlítani a veszteségeket. Nincsenek 75 százalékos vagy 50 százalékos veszteségek, ha valamit elveszítünk, akkor az egy teljes veszteségélmény. Minden egyes veszteség és veszteségfeldolgozás más típusú élmény is. Egy családban történő haláleset kapcsán is megfigyelhető, hogy az elhunytat minden családtag valahogy másként gyászolja, mert minden családtagnak más volt a kapcsolata az elhunyttal. Gyász és depresszió: hajlamosak vagyunk összemosni a két fogalmat. Milyen hasonlóságok és különbségek vannak a kettő között? A gyász nem betegség, hanem a veszteségre adott természetes érzelmi reakció. Egyik jelentős különbség a gyász és a depresszió között, hogy a depresszióban a nyomott hangulat, kiüresedettség konkrét ok nélkül, szinte egész nap jelen lehet, de a gyászolóknál ezt inkább a gyászolt személyre való emlékezés váltja ki. A hangulati hullámzás is különbséget mutat, a depressziós személy hangulata reggel nyomottabb, majd ez oldódhat; a gyászolónál ez erőteljesen hullámzó.
Az első a halál előtti élet minősége és értelme, ami az elmúlástól való fenyegetettségben vagy ahhoz közeledve felértékelődik. A második maga a meghalás, az elmúlás folyamata, míg a harmadik a halál utáni lét–nemlét kérdése. Mindegyik kategória – legyen szó közönség-, művész- vagy dokumentumfilmekről – a maga módján segíti a halálnak és az élet végességének feldolgozását. Egyik sem nélkülözhető, hiszen egyetemes a probléma, és nem tudhatjuk, melyik műtípus kit szólít meg, kiben melyik indítja el vagy segíti a feldolgozás folyamatát. A hollywoodi filmek a feldolgozást talán abban segíthetik, hogy ráirányítják a figyelmet a meglévő, élő kapcsolataink fontosságára, és felkelthetik a vágyat arra, hogy a gyászoló valóban itt és most akarjon élni: ne hagyja feldolgozatlanul a traumáját, tegyen azért, hogy jobban legyen. Jó példa erre az Édesek és mostohák, az Édes november, az Ősz New Yorkban, a Bakancslista, a Ghost vagy a Ha eljön Joe Black. Jelenet a Ghost című filmből Bizonyos hollywoodi alkotások azonban erősítik azokat a sztereotípiákat, amelyek egyébként is nehezítik a feldolgozást.
És amikor ez a rutin nem tud újra lefutni, és csak keresek mozdulatokat... amit akkor érzek, az mind az a gyász, és minden gyász egyedi! Mindannyian mást érzünk ilyenkor. És olyan is van, amikor valaki semmit nem érez - ez az egyik legfurcsább, de valahogy van egy ilyen elérzéstelenítettség. Egy ilyen üres, szinte egy ilyen semmi érzés, ami nagyon kínzó tud lenni és nagyon ijesztő, mert van, aki azt hiszi, hogy baj an vele. Összességében a gyász az egy olyan ellentmondó érzéstömeg, amit akkor érzünk, ha az életünk megszokott rendje felborul; ha elveszítünk valaki, vagy valami fontosát; vagy ha egy rutin cselekvést már nem tudunk tovább vinni. Bármilyen furcsa - ez olyan hétköznapinak hangzik -, de igazából a gyász, az hétköznapi. Nagyon sokszor nem gondolunk rá, amikor gyászolunk... Vagy, a legtöbben arra gondolnak, hogy a gyász, az egy ilyen nagyon nagy, tragikus dolog - és persze, sokszor az. De amikor arra gondolnak, hogy az ő furcsa érzés tömege miután nem megy be ugyanarra a munkahelyre, arról nem is illik beszélni.