Ez a mennyiség pont megfelelő volt hozzá. Hűtőszekrénybe tettem, és pár óra múlva már szeletelhető volt. A készítés folyamata
A piacon - ahová járok vásárolni - láttam ilyen mutatós aszpikos sonkatekercset. Nagyon megtetszett, s úgy gondoltam, ezt én is el tudom készíteni otthon. A hozzávalóit nem ismertem, magam állítottam össze abból, amit a hűtőszekrényben találtam. Jól sikerült, finom lett, hamar megettük.... Hozzávalók: 7 sonkaszelethez - amennyi a képen is látható - 1 evőkanál vaj vagy vajkrém, só, kb. Majonézes tormás sonkatekercs nagyon finom. 3 evőkanál friss reszelt torma (nem igazán mértem, apránként többször adtam hozzá), 1 háromszögletű mackósajt vagy krémsajt, ízlés szerint majonéz, annyi reszelt trappista, hogy a krémnek jó állaga legyen, az aszpikhoz: 2 dl víz, 4 teáskanál zselatin, só és bors. Elkészítése: A hozzávalókból összeállítottam a tölteléket, majd elosztottam a hét sonkaszeleten, és összegöngyöltem őket. Egy őzgerinc formát kibéleltem fóliával, és elhelyeztem benne a sonkatekercseket. A fennmaradó részbe egy befőttes üveget fektettem, hogy a zselatin ne folyjon majd el a formában. A zselatint megfőztem a tasak utasítása szerint, kissé sóztam és borsoztam, majd még melegen, majdnem forrón - ameddig még jó folyékony volt -, a tekercsekre öntöttem.
Bekerült a Hírességek csarnokába Több, mint 20 felhasználó adott hozzá Cooksnapet Bérczi Róbert @berczi_robert A húsvét, és az állófogadások egyik elmaradhatatlan hidegkonyhai remeke a tormakrémes sonkatekercs! Természetesen elkészítettük Nektek a tökéletes tormakrémes sonkatekercs receptet, hogy a TI húsvétotokat is feldobhassa ez a finomság! ;) 50 perc Hozzávalók 10 tekercsre A besamelhez 65 g vaj 200 ml 2, 8%-os tej 80 g búzaliszt (BL55) A töltelékhez 200 g torma - reszelt, ecetes 150 g majonéz 1 teáskanál só 1 csipet fehérbors (őrölt) Tölteni 10 szelet gépsonka A díszítéshez petrezselyemzöld paprika - kaliforniai, piros
Budapest, Genius kiadás 1933 Horváth Mária Szerkezet és stílus (Kosztolányi Petőfi Sándorka című novellájának elemzése) 1992 Kamarás István Két Kosztolányi-novella hatása és értelmezése Kelemen Péter Utalások, célzások, ákombákomok: szövegszintek és jelentésrétegek Kosztolányi Dezső Fürdés című elbeszélésében 1998 Molnár Mariann Az őrület metaforái Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művének 8. fejezetében 2001 Pintér Borbála, Bucsics Katalin (szerk. ), Pintér Borbála (szerk. ) A személyiség önazonosságának kérdése Kosztolányi Dezső Káin-kötetének novelláiban 2015 Réz Pál Kosztolányi Dezső elfelejtett novelláskönyve 1959 Sebestyén Károly Ujabb magyar regények és novellák Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja. Kosztolányi Dezső: A kulcs (elemzés) – Jegyzetek. Bpest, 1916: Csathó Kálmán: A varjú a toronyórán. Bpest, 1916: Szini Gyula: A tűzfészek. Bpest, 1916: Kosztolányi Dezső: Bűbájosok. Bpest, 1916 1916 Somogyi György Kosztolányi Dezső: Hogy is történt? 1979 Szabó Zoltán Kosztolányi Dezső: Fürdés (Stilisztikai elemzés szövegnyelvészeti alapon) Ida a vasútállomáson: Kosztolányi Dezső: A vonat megáll [novellaelemzés] Szilágyi Zsófia, Kovács Gábor (szerk.
- Igazából nincs jelentősége a térnek és időnek, mert a belső, lelki utazás, önmagunkhoz való megérkezés a fontos. - Lehet utalni Kosztolányi egyéb Esti Kornél-novelláira is, központi szimbólum többükben az utazás. (Pl. : A villamosutazásról szóló fejezet). József Attila: Elégia (1933) című vers elemzésvázlata Téma: gyökérkeresés, helyzetfelmérés, hazaszeretet kinyilatkoztatása, a változatlanság, sivárság bemutatása, feltárása: a haza leszűkítése: külváros, "szomorú táj", "minden csupa rom", üres lelkek élnek itt: a kiégettség, lelki üresség a nyomor, a nélkülözés eredménye, az emberi értékek szinte teljes hiánya jellemző itt. Egy kis iskolai… | Bookish Notes. Józan szemlélődés, ábrándok nélküli valóságkép=szembenézés a hiánnyal. Ekkor írja a költő A város peremén c. verset is. ez a vers a nagy "tájversek" csoportjába illeszkedik.
Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz írt. Takács egymás után forgatta ki zsebeit is, s közben, hogy haragját hűtse, pirongatta fiát. - Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad? - Ez a fiad? - kérdezte a kopasz. - Az - dörmögött Takács. - Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem a könyvön. - De most szünidő van - jegyezte meg a kopasz. - Vagy tán megbukott? - Majdnem - sóhajtott Takács. A kulcs | Szöveggyűjtemény | Kézikönyvtár. Ekkor a nadrágzsebéből a padlóra hullt a kamrakulcs. - Ott van - szólt Takács. Pista a kulcs után ugrott, fölemelte, s indult. Künn azonban, a teremben, egyszerre többen kiáltották: Olyan izgalom támadt, mintha tűz ütött volna ki. Sokan megjelentek az ajtóban is, s a csoportban végre feltűnt az izgalom okozója és magja: egy fürge, incifinci úr. Takács, aki éppen visszadugdosta kifordított zsebeit, a földig bókolt. - Parancsoljon, méltóságos uram.
A narrátor E/3-ban beszél, s bár személye nem azonosul egyik szereplővel sem, mégis az író a véleményét, és egyben a történet tanulságát, mondanivalóját is, a műben szereplő költő (Rufus) szavai fejezik ki. Belső monológok nem szerepelnek a történetben, a szereplők gondolatait és értékrendjét a párbeszédeikből ismerhetjük meg. A főszereplőről (Paulináról) annyit tudhatunk meg a leírásokból, hogy vörös a haja és kék a szeme. Rabszolgaként egy kocsmában dolgozik, és édesanyját már elvesztette. A személyiségéről szinte semmi nem derül ki az olvasó számára, cselekedeteiből csak azt láthatjuk, hogy elszánt, mivel kiáll az igaza mellett. Célja az, hogy elhiggyék neki, hogy ártatlan. A többi szereplőről sem kapunk részletes leírást, de az egyik katonáról megtudjuk még azt, hogy alacsony és kancsal. A párbeszédek adnak valamiféle megvilágítást az egyes szereplők belső tulajdonságaira, de ezekből sem ismerhetjük meg teljesen őket, nem részletes a lélekrajzuk. A történet felbontható szerkezeti egységekre a drámai szerkesztésmód alapján.
Egyszerre megállt a kopasz íróasztala előtt, s ezt kérdezte: - Takács kartárs fia - felelte a kopasz. A főnök hallgatott. Tovább folytatta sétáját. Amikor Pista elé ért, megszólította: - Takács Istvánnak - felelte csengő hangon és bátran Pista, aki már talpra ugrott, s feszesen kihúzta magát. - Milyen a bizonyítvány? - Van egy elégséges is. - Jeles. De van egy jó is. Számtanból. - Még nem tudom - mondta Pista szünet után, vállát vonogatva, szemérmesen. - Repülő - vallotta be Pista, halkan. - Repülő? - kérdezte a főnök hangosan és csodálkozva. Miért éppen repülő? Pista válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre, amikor lélekszakadva jött vissza apja. Fakó homloka verejtékezett. Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújtott át a főnöknek: - Méltóztassék parancsolni. - Köszönöm - szólt a főnök, de nem rá tekintett, hanem erre a lelkes, piros arcú kisfiúra. - Elbeszélgettünk a fiával - újságolta Takácsnak, mosolyogva. - Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is. - Igen, méltóságos uram - lelkendezett Takács -, iparkodó, szorgalmas gyermek - és fiára pillantott.
Egyszerűen, de velősen fogalmaz, több igazságot is kimond, melyek szerint az igazság itt ugyan nem éri el a célját, de azt igen, hogy az emberek beszéljenek róla. A cselekmény folyamán Paulina szájából többször is elhangzik az "emberek" szó, ezzel is arra akart utalni az író, hogy az igazság mindig szól az emberekhez, akik azonban sokszor nem is törődnek vele. Ez a mű mondanivalója is, illetve szerintem az is tanulság a novellában, hogy bár nem mindig az igazság nyer, valaki meghallja, és még ha nem is tesz érte semmit, akkor is, ha csak rövid ideig, de gondol rá. : Az igazság az utcán ment, és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami. Összességében Kosztolányi ezzel a novellájával maradandót alkotott, hisz örök érvényű igazságokat fogalmazott meg benne, amik nem csak az ókori Rómában voltak részei a mindennapoknak, hanem az író, sőt a mi korunkban, ha más formában is, de jelen van.
Az expozíció, vagyis az alaphelyzet bemutatása a novella első két mondata, amiben megjelenik a főszereplő, és megismerhetjük annak munkáját, haja és szeme színét. A bonyodalmat, vagyis a fordulatot az hozza, hogy a kocsma egyik vendégének eltűnik a pénze, és többen is Paulinát gyanúsítják a lopással. A kibontakozásban megjelenik két katona, akik kiviszik a lányt az utcára. A rabszolgalány próbál ellenállni nekik, de megverik, majd felkapják és úgy viszik az őrsre. A tetőpontban viszik végig az utcán Paulinát, aki eközben szitkozódik és segítségért kiabál. Ekkor jelenik meg a történetben a bölcs és a költő. A végkifejletben végül a két ember párbeszédét hallhatjuk, amelyben a költő szavai kimondják a tanulságot. Kosztolányi realista stílusban írta meg a történetet. Nem kertel, hanem a tényeket tárja a szem elé, a rideg valóságot. A mű hangneme tárgyilagos, komor, az akkori valóságot próbálja lefesteni. Naturális, a közember számára is érthető szavakat használ az író, illetve az akkori szóhasználatot, a szereplők szókincsét érzékelteti.