Bár még a kezdetekkor felmerült, hogy a színész önmagát is alakíthatná, nem vállalta el a felkérést, mert nem akarta újra átélni élete legnehezebb időszakát. Szabó Győző szerepét így Molnár Áron kapta meg. A színész egyébként több interjúban is elmondta, milyen felkavaró élmény volt számára, amikor kint járt a forgatáson: "Libabőrös vagyok tényleg, hogy hogyan szalad felém a múlt. A durván kemény, drogos jelenetek nagyon felkavaróak voltak. "
Sőt: azt állítom, hogy világviszonylatban igazán jó drogfilm még nem készült. Vagy kamuznak vagy félrebeszélnek, esetleg nem volt szakértőjük – nagyon sok sebből véreznek azok a filmek. Ami nagyon közelít a valósághoz, az Tim Roth-tal és Tupac Shakurral Az utolsó belövés. Vagy most volt egy vadiúj, a Csodálatos fiú. […] Ha egy rövid leírást kellene adnom a Toxikomához, akkor azt mondanám: egóharc-film. Két egó, Csernus Imre és Szabó Győző egójának összecsapását viszi vászonra. Illés Gabi: Olyan mozit képzeltünk el, ahol a két főhős lelkének, szívének a változása jelenik meg. Ott van a drog, igen, de ez sokkal inkább egy "buddy story", ahol a két szereplő egymásra hatása van bemutatva. Gyakori vád a "drogfilmekkel" kapcsolatban, hogy tulajdonképpen – a sokszor erős vizualitás ellenére is – kedvet csinálnak ahhoz, amiről szólnak. Illés Gabi: Szívszorongató történet a mienk. Ha valaki megnézi a filmet, a legkevésbé a kedve jön meg a drogokhoz. Sokkal inkább oda fog figyelni a környezetére.
Saját bevallása szerint kissé összeugrott a gyomra, amikor először belépett a róla szóló filmhez épített díszletkórház zártoszályára, ám ez nem akadályozta meg Szabó Győzőt abban, hogy kendőzetlen őszinteséggel valljon élete legsötétebb időszakáról. A színész a Fókusz stábjának adott felkavaró interjút, mégpedig az általa írt Toxikoma című könyv nyomán készült mozifilm kapcsán, melyet két éve nyáron forgattak. Felelevenítette, milyen nehéz volt közel tíz évnyi drogfüggőségtől szabadulnia egy hónap alatt. A négy hétből egyet töltött zártosztályon húsz évvel ezelőtt. Tudtam, hogy ez egy díszlet, mégis összeugrott a gyomrom, mert az intenzív egy hónap rosszullétekkel, mindennel, tényleg maga volt a pokol. Kőkemény volt, ahogy a film is mutatja, nagyon hitelesen. (... ) A zártosztály attól érdekes – ahogy a könyvemben is megírom –, hogy olyan, mint Az öldöklő angyal filmben egy kapu, amit átlépsz, nincsenek rácsok, de onnan nem jöhetsz ki. Nem mehetsz levegőre, nem csinálhatsz semmit. De nem is nagyon akartál sehova menni, hiszen annyira rosszul voltál az elvonási tünetek miatt, hogy nem ezen gondolkodtál, hanem azon, hogy túléld azt a pár napot.
El akarod olvasni ezt a könyvet. Mert nem akarod, hogy drogos legyen a fiad. Vagy éppen azért, mert függő a lányod. Mert iszonyúan vonz a mámor, vagy mert kegyetlenül taszít a cucc, mégis mindennap beadod magadnak. Vagy csupán tudni szeretnéd, megéri-e tisztának maradni. Szabó Győző színész tíz évig volt szerhasználó, majd a kétezres évek elején elvonókúrára ment, és letette a drogot. Ezen a szenvedéssel teli úton az őt kezelő terapeuta, dr. Csernus Imre vezette végig. A Toxikoma 2012-ben jelent meg először. Azonnal a sikerlistákra került, és azóta számtalan utánnyomást megélt. A kötet alapján készült film 2020 őszén kerül a mozikba. "Te, Győző, nagyon hálás vagyok neked! Azért is, hogy ott voltam veled az osztályon, meg azért is, hogy most ezt a pár sort én írhatom a könyvedben. Ja, meg az életnek! " - Dr. Csernus Imre "A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól.
És ez missziónk is. Itt van Szabó Győző, akit nagyon sok ember ismer, aki igazi hőstettel le tudta tenni a drogot és képes volt egy új életformát kialakítani. A függőség – annak valamilyen formája – napi probléma sok családban. Ugyanakkor lesütjük a szemünket és nem beszélünk erről a dologról. Nagyon bízunk benne, hogy ezután a film után majd fogunk. Hogy Győző tud példát mutatni arra, hogy igenis kell erről beszélni. Nem pironkodni kell, hanem bele kell állni, mert akkora társadalmi probléma ez. Szabó Győző: Már a könyvnél is azt mondtam, hogy ha meglátom az első embert, aki ezután rászokik a drogra, Dunának megyek. Mert nekem nem ez a célom. Sőt: sokkal több olyan emailt, üzenetet kapok, amelyben azt mondja valaki, hogy nagyon sokat segített neki. Hogy ezt mindenkinek el kell olvasni. Mindemellett el kell mondani kedvcsinálás nélkül, szemlesütés nélkül, hogy miért drogoznak az emberek. Miért nyúlnak hozzá? Mert jó. […] De ahhoz képest, hogy milyen egy cuccosnak az élete, ahhoz képest a könyvem rózsaszín gyerekregény.
Ma már tisztában vannak vele persze, hogy volt egy nehezebb időszakom, de most, a könyv megjelenése előtt lementem hozzájuk, hogy felkészítsem őket, hisz nem tudhatom előre, mekkora vihart vált majd ki ez a vallomás. Mindenesetre arra kértem őket, ne olvassák el a könyvet, nehogy sokkolja őket. Gondoljanak úgy erre a dologra, hogy kész, vége van, jó ideje vége, és ennek a könyvnek már csak pozitív üzenete lehet. Drasztikusan, néha ijesztő részletességgel mesél egykori önmagáról, a "drogos kis ge... ről", ahogy az írásban fogalmaz. Elrettenteni, nevelni is akar ezzel? Szabó: Nem fogok általános iskolákba járni, drogprevenciót tartani, nem vagyok szakember. Ez irodalom, még ha minden egyes betűje meg is történt velem. Ha bárki ennek hatására próbálja ki a cuccot, akkor a Dunának megyek. De ha csak pár ember dönt úgy a könyvem miatt, hogy inkább legyőzi a kíváncsiságát, vagy épp még időben leteszi a szert, akkor megérte kiszolgáltatnom magam. Apropó, kiszolgáltatás! Nem fél attól, hogy ez az őszinteség visszaüt?
A "Lesz egy hely... " dalt Kálnay Zsófia énekli.
Megtartva a legjobb értelemben vett színpadiasságot virtuóz táncjelenetekkel, fergetegesen alkalmazott díszletekkel és jelmezekkel, finoman, egy rajongó alázatával, de a saját filmes rutinjának magabiztosságával nyúlt az alapanyaghoz, és nem erőlködött, hogy valami eredendően újat mondjon róla. Könyv: West Side Story (Irving Shulman). Beérte azzal a nem kis feladattal, hogy emlékeztet a történet azon tanulságaira, amelyek aktuálisak ma is. Forum Hungary Így például arra, hogy az elnyomottak megosztottsága nem változott: a Jetek és a Cápák, ha nem is ugyanolyan mértékben, de egyaránt elnyomottak az uralkodó osztályok által, és úgy harcolnak ezért a lepukkant helyért, hogy valójában az nem lesz sem egyik félé sem, hanem a gazdag, új lakóké. A rendőrség hozzáállása sem különbözik sokban a hatvan évvel ezelőttitől: a hatóság csak annyiban érdekelt a rendfenntartásban, hogy az ellenlábas csoportok ne öljék egymást halomra, hisz az ártana a városvezetésnek politikailag – de azért amíg egymással harcolnak, addig sem fognak össze az érdemi változásért.
A Serena és Venus Williams apjának szerepét eljátszó Smith rögtön azzal kezdte a beszédét, hogy kijelentett, a teniszcsillagok apja olyan ember, aki szenvedélyesen megvédi a családját. A könnyeivel küszködő, majd egy idő után már síró színész ez után arról beszélt, lenyűgözi, hogy Isten milyen életet adott neki, és hogy úgy érzi, azt várják tőle, hogy "szeresse és megvédje" a családját. Izgalmas tények a West Side Story musicalről | Nők Lapja. Azt is elmondta: Denzel Washington pár perce azt mondta neki, ha megnyeri a díjat, vigyázzon, "Mert az ördög akkor jön el érted, amikor a legmagasabban vagy. " Aztán azt mondta, ebben a szakmában el kell viselned, hogy bántsanak, hogy baromságokat beszéljenek rólad, hogy tiszteletlenül beszéljenek veled, neked pedig mosolyognod kell, és úgy kell tenned mintha ez oké lenne. Smith ezután bocsánatot kért az Amerikai Filmakadémiától és a kategória többi jelöltjétől. "Ez egy gyönyörű pillanat, és nem azért sírok, mert nyertem egy díjat. Ez nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy így képes vagyok fényt irányítania a közösségünkre", a színészekre, Venus és Serena Williamsre.