Monspart Sarolta, tájfutó világbajnok és tizennégyszeres magyar bajnok ritkán jelenik meg a képernyőn, a közelmúltban azonban a Reggeli vendége volt, ahol komoly betegségéről mesélt. Az ismert magyar sportolónő nek karrierje és élete tört ketté, amikor kiderült, hogy megtámadta szervezetét a vírusos agyhártyagyulladás vírusa. Lebénult a jobb lába A tájfutónő hozzásszokott a sportsérülésekhez, a vírus azonban minden addiginál súlyosabb tünetekkel jelentkezett, sokáig orvosai se jöttek rá, mivel állnak szemben. Monspart Sarolta 75 éves | Demokrata. - Ez egy kis kullancs volt, ami megcsípett, így kaptam el az enkefalitiszt, vagyis a vírusos agyvelőgyulladás t. Az az orvos akihez kerültem, 41 fokos lázzal, ő se tanulta az egyetemen ezt a betegséget, tehát nem tudta, mi bajom van - emlékezett. A vírus a gerincvelőt támadta meg Sarolta szervezetében, és azon idegeknél volt a góc, amelyek a jobb lábnak adják a mozgatási parancsot. - Sokáig teljesen béna volt a jobb lábam, ezzel véget is ért a sportkarrierem, ma már szerencsés vagyok, hogy elmondhatom: csak sántítok - mesélte.
Novák: Az életigenlése, a humora, a konoksága, a kitartása, a kritikus és egyben önkritikus jelleme lenyűgöző volt, de a tántoríthatatlanság is ott volt benne erősen. Jó érzéssel tölt el, hogy két olyan célkitűzésében is sikerült támogatást adnom neki, amelyeket ő rendkívül fontosnak tartott. Az egyik, hogy egy országos gyaloglóklub hálózatot alapítson elsősorban idősek részére. Meggyőződése volt, hogy a mozgással és az egészséges étkezéssel rengeteget tehet mindenki a saját egészségéért. Ezért is nehéz elfogadni, hogy őt, aki erre úgy odafigyelt nem kerülte el a súlyos betegség. A másik régi vágya volt, hogy induljon el a közmédiában egy olyan tévéműsor, amely kifejezetten az időseknek szól és minden nap jelentkezik. Ma már több mint száz gyaloglóklub működik az országban és a tévéműsort is sikerült megvalósítani. Saci az Idősek Tanácsának is aktív tagja volt, ott is nagyon hiányzik majd. Azt kezdeményeztem, hogy az Országos Gyalogló Idősklubot nevezzük el róla: Monspart Sarolta Gyaloglóklub-hálózatnak.
1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, és még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent. Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon, nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban. A versenyt nemcsak lefutotta, hanem három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett, 1976-ban elért 2:48:22 órás ideje 1982-ig magyar csúcs volt. Az 1978-as nem hivatalos női maratoni világbajnokságon második helyezést ért el, de még abban az évben kullancs okozta agyvelőgyulladás (enkefalitisz) miatt be kellett fejeznie az aktív versenyzést. Mint később mondta: egy tájékozódási futó minden edzés után tucatjával szedi ki a testéből a kullancsokat, de ezzel soha senki nem törődött, mert az őt ért tragédiáig ez nem okozott gondot. A vérszívó csípése azonban neki súlyos betegséget okozott, s mivel az orvosok nem ismerték fel a probléma okát, sokáig félrekezelték.
Az őrültség nem különálló és elválasztott birodalom; mindennapi életünk határos vele, s önnönmagunknak valamely részével valamennyien benne vagyunk. Nem az a fontos, hogy elkerüljük, hanem az, hogy csak félig essünk bele. Egyetlen emberi lény sem ért meg egyetlen emberi lényt sem. A legjobb esetben megszokásból, türelemből, érdekből vagy barátságból elfogadják vagy elviselik egymást. Ítélőképességet, eszméket és elmésséget oltani asszonyokba, az annyi, mint kést adni gyermek kezébe. Az emberről és az életről csak akkor lehet fogalmunk, ha magunk is, legalább egyszer, eljutottunk az öngyilkosság szélére vagy az őrültség küszöbére. Minden jobb az etikettnél. Állj tótágast, ha úgy tetszik, vesd le a ruhádat, cipődet és mindent, amit csak akarsz, feltéve, hogy nem szajkózol elcsépelt frázisokat. Paraszti közmondás: egy atya eltarthat tizenkét gyermeket, de tizenkét gyermek sem tarthat el egy atyát. Válaszoltak Káslernek az Árpád-kori kiállítás távozó kutatói: Súlyos kárt okoz ez a királyok és szentjeink emlékezetének : hungary. Szokjad meg azt, hogy illendően viseld el, ami szükségszerű. Az ember, természeténél fogva, állat; és sem a természet, sem az alkat eredeti vonásait nem lehet soha eltörölni.
Sekély és jelentéktelen csendéletek. Ezzel szemben (úgy hiszem nyáron) olvastam Vaszarytól »Az Újság«-ban egy figyelemreméltó cikket Firenzéről, a firenzei mesterekről és Sienáról. És most Cézanne. Vaszary a kiállításának katalógusában írott szavakkal meg akarja magyarázni a stilizáló művészet, helyesebben az ő mostani irányának okát és tendenciáit. Szerinte a naturalista művészet tökéletlenségei, a festői képzetek szabatos és a természet szerint hű kifejezésének éppen e tökéletlenségek miatt jelenvaló akadályai késztették őt arra, hogy más irányban keresse az igazságot, más módon fejezze ki festői képzeteit. Egy a természettel kiállítás 8. Erre való a stilizálás. Helyes. Írásainak őszintesége minden kétségen felül áll. Azonban Vaszary elsősorban piktor és mégis az a legfontosabb, hogy a képeivel miképpen bírja igazolni önnönmagát, irányváltozását. Írásait akár el sem kell, hogy olvassuk, mikor a képek úgyis elmondanak mindent. Vaszary stílust keres. Stíluskereső útja, hogy hol végződik majd, ki tudná megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy tovább, mint Cézanne eredményeit, hol intelligensen, hol meg pusztán utánzási hajlamból tovább fejlesztő vagy másoló fiatalok jutottak, ő sem jut.
A karszti vizekére emlékeztet Erdei Viktor művészpályája. Mint amazok, el-eltűnik, sziklabarlangokból ki-kibuggyan, ismét elbúvik, amíg végül teljes mivoltában megmutatkozik. Ilyen megmutatkozása volt két gyűjteményes kiállítása: az 1907-iki és a mostani a Nemzeti Szalonban. Közbül föl-föltetszett a kiállításokon egy-egy képe, sötét tónusfátyolba burkolt fejeké, rendszerint nekik legidegenebb környezetben, többnyire rosszul megvilágított falon. A Karsztra és vizeire egyébbel is emlékeztet művészete. Nincsen benne semmi megvesztegető tulajdonság, se színvarázs, sem elragadó temperamentum, de annál több zárkózottság, kifejezésbeli puritánság, a ridegségig tartózkodás minden olcsó hatástól. Köszönjünk, hogy nekünk lehetett egy Török Gizellánk! – kiállítás nyílt a legendás tápai gyékényszobrász tiszteletére : hirok. S miként a karszti patakok, az ő művészete is mélységekben vész el és megborzongató, sokszor megdöbbentő földalatti járatokból bukkan föl. Különös beszéde különös léleknek. A véletlen egész fiatalon Nagybányára juttatta, Hollósy Simon közelébe. Bizonyára büszke emléke életének az ott töltött idő. Csak kérdés, hogy igazán megfelelő környezetbe került-e?
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Id. Dörre Tivadar (Nemespécsely, 1858–Budapest, 1932) Festő, illusztrátor. Rajztanári oklevelet szerzett 1894-ben, a fővárosban működött. A rajzpedagógusi és oktatás-szervezői munka mellett pesti lapoknak dolgozott illusztrátorké rajzot készített az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című könyvsorozat számára. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. Ez egy elkeseredett probálkozás, hogy reklámozzam a Nemzeti Múzeumot, mert több a külföldi fiatal benne, mint a magyar, pedig nagyon csanád az állandó kiállítás : FostTalicska. A visegrádi idős emberek között talán még vannak, akik gyermekkorukból emlékeznek egy kedves, mosolygós, fehér szakállú idős úrra, Dörre Tivadar festőre. Éveken át itt élt és vízfestményein, rajzain Visegrád legkülönbözőbb tájait örökítette meg. Festőállványát valakivel a Dunakanyar valamelyik részére kivitette, s megmondta, délután mikor jöjjön az állványt, a festőeszközökkel együtt visszavinni. Kifizette az egész napra járó napszámot, de amíg ő festett, az illető saját földjén végezhette mindennapi munkáját. Amíg budapesti tanár volt, népes családjával a nyarakat töltötte itt, iskolai időben azonban Budapesten élt.
Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetõen a matéria és tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetõségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is õrzõ organikus szemlélet jellemzi. Egy a természettel kiállítás pdf. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna címû sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvûséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítõ erõteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a 70-es években készült munkái kapcsán az emlékmûszobrászat terén (Háború, 1970; Az utolsó szarvas emlékmûve, 1970; Hõsi emlékmû, 1974). Ez utóbbinál a névtelen áldozatok tetemein magasba törõ, a \"hõs\" büsztjével megkoronázott oszlop nemcsak gondolatiságában fejezi ki Csíkszentmihályi deheroizáló szándékait, hanem materiálisan is, az idõ pusztítását magán viselõ öntöttvas alkalmazásával. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak mûvészetében is gyakori sorozatmûveket készít.
S naturalista nevelése nélkül talán bennük találta volna meg önmaga teljes kifejeződésére az eszközt. Így azonban legtöbbjükön megérezni, hogy képzelete nem tud eléggé önkéntelenül mozogni, mert küzdeni kénytelen a kifejezéssel. Nem olyan művész ez a festő, akin a korok váltakozó ízlése nyomot hagy. Erdei ma is az a festő, aki volt pályája kezdetekor. Mesterségében biztosabb lett, de problémái nem változtak, nem változott a célja és nincsen változás festői előadásában sem. Mindössze egy tekintetben igyekezett megújhodni: a kevésszínűség hosszú időszaka után a sokszínűséget próbálgatja most. Amaz önkéntelenebb nyilvánulása természetének, mint ez. Sokáig a barnából, a szürkéből fejlesztette tónusait. Most a természet egész színességéhez fordul ihletért. Néhány nagyon szép ilyen kísérlete van, főként pasztelljei között. Színnel is a finomságokat tudja legjobban megérzékíteni: a reggel szürkületét, ahogy az a Budáról Pestet néző számára megjelenik; a Pest fölött úszó gyöngyházszínű atmoszféra fojtott színességét.