Kacsafarku Sender Hernyo , Kihalófélben Lévő Állatok

Monday, 15-Jul-24 15:22:53 UTC
Ám a bevándorlás egész tavasszal és nyáron folyamatos, ezért bármikor láthatunk kacsafarkú szendert. Az ősszel a szenderek egy része vissza vándorol délre, az itt maradók pedig telelő helyet keresnek, épületekbe vagy barlangokba húzódnak (a fagyot nem bírják). Hazánkban a kacsafarkú szender ugyan nem védett, ám a virágok beporzásában végzett szerepe miatt nagy jelentőséggel bír. Nemcsak különlegesek és szépek, hanem hasznosak is. írta és szerkesztette: Cseke Ibolya forrás: lobolygonk. afoldgomb.

Kacsafarkú Szender - Macroglossum Stellatarum

Túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy szépek. Wikipedia Kacsafarkú szender hernyója Éjjel-nappal csak esznek és esznek, de gazdasági kárt nem okoznak, a leggyakrabban galaj-, müge- és csillaghúrfajokat fogyasztanak. Amikor pedig eljön az idő, a talajon növényi törmelékek közé vagy kövek alá bújva bebábozódnak, az első, itthon született generáció júniusban bújik elő lepkévé fejlődve. "Szüleik" ezt már nem élik meg, még tavasszal elpusztulnak, de mivel a bevándorlás folyamatos, bárhol és bármikor láthatunk kacsafarkú szendert. A nálunk fejlődött első nemzedék is megteszi a kötelességét, utódaik szeptemberre válnak imágókká. De ha meleg az év, fejlődésük felgyorsul és három generáció is kirepülhet – jegyzi meg a szakember. A tavaszi lepkék nyárra elpusztulnak, az őszi népesség tagjai pedig általában visszavonulnak délre, de magyar viszonyok közt is áttelelhetnek, amennyiben találnak erre alkalmas, fagymentes helyet. A klímaváltozás eredményeként erre egyre nagyobb az esély, és a melegedő környezetben egyébként is egyre több kacsafarkú szendert láthatunk magunk körül.

Hernyógaléria

BálintZsolt 2017. 07. 31 0 1 17304 Kacsafarkú szender hernyó, bábozódás előtt. Minden szenderhernyó elszíneződik mielőtt bábozódni megy. A zöld hernyók barnás-lilás színűek lesznek. Előzmény: gacsat4 (17303)

Kacsafarkú Szender – Az Év Rovara, 2021

Méretében és repülési stílusában is hasonlít a kisebb kolibrikhoz. Ugyanolyan elképesztő sebességgel (másodpercenként 80-szor) csapkod a szárnyaival és a többi lepkétől eltérően nem száll le a virágra, hanem kolibriszerűen egy helyben lebeg, miközben nektárt szívogat. Mindezt villámgyorsan teszi, néhány perc alatt száznál is több virágot meglátogat, ezért a beporzásban különösen fontos szerepe van. Gyors cikázó repülése közben folyamatosan érzékeli a saját helyzetét, repülési irányát, ebben legfőképpen a csápja segíti, amelyen elmozdulást érzékelő szőrök helyezkednek el. Ezek az érzékszőrök nyújtanak információt a gyors elmozdulásokról, míg a lassabb mozgásoknál látására támaszkodik. A kacsafarkú szender hímje és nősténye egyforma kinézetű. Szárnyfesztávolsága 40–50 mm, így a hazai szenderek között viszonylag kicsinek számít. Pödörnyelve olyan hosszú, mint a teste (nagyjából 30 mm). Amikor épp nem táplálkozik, akkor spirál alakban felcsavarja. Feje, tora, potrohának elülső fele felül egyszínű barnásszürke, alul piszkosfehér és sötétszürke pamacsot hordoz ("kacsafarkat") Szaporodása… A párosodás után a nőstény felkeresi a hernyó tápnövényét (leggyakrabban galaj, és csillaghúr fajokat), hogy petéit lerakja.

Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban. A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury. Életmódjuk [ szerkesztés] Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély "szenderben" (szenderegve [3] [4]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt. Számos virágot a szenderek poroznak be. Kiváló repülőképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy honos lehet Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában. Rendszertani felosztásuk [ szerkesztés] A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább.

A hím és nőstény külsőre megegyezik, és bár a magyarországi szenderfajok zöménél kisebb, jól hallható zümmögéssel párosulva a megjelenése így is tekintélyes: teste három centi, szárnyfesztávolsága négy-öt centiméter. A sikerrel áttelelő egyedek már kora tavasszal megjelennek, nem sokkal később pedig megérkezik a népes erősítés: a Földközi-tenger térségében kifejlődött imágók útnak indulnak a szélrózsa minden irányába. A mai Magyarország déli sávja a faj tenyészterületének északi pereme, az itteni populáció zömét évről évre az április elején délről érkező lepkék indítják el. Mármint azok, melyek itt párosodnak, és nem vándorolnak tovább akár az északi sarkkörig. Akár három generáció A nász után kis idővel a nőstény felkeresi a leendő hernyók tápnövényeit, alaposan átvizsgál minden hajtást, mire lerak rá egyetlen petét. Hosszú folyamat, mert akár 200 utód is lehet a testében, és mindegyiknek nagy gonddal keresi a legjobb helyet. A kikelő kis hernyók gyorsan és nagyra nőnek az "újszülöttek" 2–3 milliméter, a bábozódásra érettek 4, 5 centiméter hosszúak.

A kétezres évek elején számuk majdnem száz alá esett, de megkezdődött a fogságban való tenyésztésük és mára kétszáz fölött vannak. Mindorói bivaly 1888-ban fedezték csak fel ezt a példányt a Fülöp-szigeteki Mindoro szigetén. Érdekesség, hogy esőerdőkben fordul elő. A mindorói bivaly testhossza 2, 2 méter, magassága 1 méter, testtömegük 220-300 kilogramm között van. Korábban az egész szigetet belepték, de az elmúlt időben csak a sziget közepén lehet megtalálni őket. Mostanra körülbelül 200 példány él belőlük. Címke: kihalófélben lévő állat, keresett kulcsszó: kihalófélben lévő. Vörös farkas Előfordulási helyük az Amerikai Egyesült Államok, azon belül is Észak-Amerika, Florida és Texas. A farkas testfelépítése különbözik a szürke farkasétól, inkább a prérifarkasra vagy az óriásfarkasra hasonlít. 1-1, 3 méter között van, míg súlya 20-40 kilogramm közé tehető. 1980-ban csak 20 példány volt belőle, ezért is nyilvánították kihaltnak a vadonban. Azóta sikeres fogságban lévő szaporításoknak hála 200 fölé emelkedett számuk, de még mindig a kihalófélben lévő fajok közé tartozik.

Címke: Kihalófélben Lévő Állat, Keresett Kulcsszó: Kihalófélben Lévő

1964-ben a fajt kihaltnak tekintették, majd 1966-ban mégis felfedezték néhány példányát. A becslések szerint világszerte már csak 100 darab sörtés nyúl él. Sajnos nem képes a fogsághoz alkalmazkodni, így állatkertekben nem szaporodik. A sörtés nyúl különleges ismertetőjele rövid füle, hátsó lábai pedig majdnem akkorák, mint a mellsők. Körülbelül 2, 5 kg-ot nyom, alapvető tápláléka a fák gyökerei, zöldségek, árpa, zab, káposzta, sárgarépa, stb. Szereti a szavannák sűrű füvét, a csapadékos éghajlaton található lombhullató erdőket. Magányos fajta, de mégis láttak már sörétes nyulakat párban élni. Északi szőrösorrú vombat, Lasiorhinus krefftii A különösen veszélyeztetett vombat életterülete mára Ausztrália nemzeti parkjaira korlátozódott. A példányszám hirtelen csökkenésének oka fő táplálékuk eltűnése. A becslések szerint világszerte már csak mintegy 113 példánya él a fajnak. Most fut az újratelepítésükről szóló program, melynek során a megmentett és fogságban szaporított példányokat visszahelyeznék a saját természetes élőhelyükre.

00 óráig.