Összesen 516 szócikkben 269 magyar rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását 15 szócikkíró ismerteti. A kézikönyv a filmeket bemutatásuk időrendjében, a korszak hazai és nemzetközi trendjei, valamint a politikai hatások kontextusában vizsgálja. Magyar filmek 2020-2021. A műveket egyedileg elemző-értelmező szócikkek hatásuk és jelentőségük szerint tárgyalják az alkotásokat, egyúttal adott rendező életművét és a magyar film alakulástörténetét is összefüggéseikben láttatják. A könyv fontos és hiánypótló olvasmány a laikus érdeklődők, a témával egyetemi szinten foglalkozók és a szakma képviselői számára. A kötet az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete által vezetett lexikonprogram keretében készült. Kötészet: keménytáblás borító, cérnafűzött kötés Terjedelem: 770 oldal Fogyasztói ár: 5 800 Ft MMA Kiadó, 2021 A lexikon október végétől kapható a nagyobb könyvesboltokban, vagy megrendelhető az weboldalon.
Ez a szerkesztési elv újfajta metszetét nyújtja a magyar film történetének. A lexikonok általában alkotóközpontúak, a különféle filmkalauzok pedig egy-egy filmtípusra (legtöbbször a játékfilmekére) korlátozzák figyelmüket. A kézikönyv végén található név- és címmutató természetesen ezt a hagyományosabb olvasási módot is lehetővé teszi, de a folyamatos (bele)olvasással a magyar film történetének egyfajta "szinoptikus" íve rajzolódik ki az olvasó előtt, ahogy egymás mellé kerülnek az egyazon évben készült különféle típusú és műfajú filmek. Magyar filmek 2011 edition. A filmtörténet mozgásának, irányainak átláthatósága érdekében nem csupán esztétikai szempontból értékes művek kerültek be a lexikonba, de néhol a korukat jól reprezentáló, ámde kevéssé színvonalasak is. Egy lexikon összeállítása a kánonalkotás nyomasztó felelősségét rakja a szerkesztők vállára: mi kerüljön be, mi maradjon ki, hiszen az 516 szócikk nem fedi le a teljes magyar filmtörténetet (csak egész estés játékfilmből készült a kezdetektől napjainkig nagyságrendileg 1500, amiből 314 került feldolgozásra).
A könyv fontos és hiánypótló olvasmány a laikus érdeklődők, a témával egyetemi szinten foglalkozók és a szakma képviselői számára. A kötet az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete által vezetett lexikonprogram keretében készült. MMA Kiadó, 2021. Szerkesztette: Gelencsér Gábor – Murai András – Pápai Zsolt – Varga Zoltán
Egy hatéves gyerek is ki tudja találni, mi lesz két ilyen tömeg találkozásából, vajon melyik fogja közép- és hosszú távon integrálni a másikat. Csak ez az "értelmiség" nem látja. Nem érti. Mert nem ért már régóta semmit sem. Így leginkább azt nem értik, miért nem szeretik őket a választók, miért nem őket akarják, miért nem bennük bíznak. És erre egyetlen válaszuk van, az a válasz, ami ostoba gőgjük és vélt felsőbbrendűségük büdös kis dombocskájáról adható: a nép hülye, a népet le kell váltani, a nép idősebb része haljon meg végre. A The Spectator szintén feltette a kérdést, miszerint miért nyer állandóan Orbán Viktor. Ám üdítő kivételként nem a szokásos "értelmiségi" (Guy Verhofstadt) választ adta, hanem valami mást. Ezt: "A messianisztikus üzenetek a demokrácia visszaállításáról és az Oroszországtól való elfordulásról visszafelé sültek el, mert a magyarok – csakúgy, mint a legtöbb közép-európai nép – nem akarják, hogy a politikusaik megmentsék őket. Lugas paradicsom fajták 2. A többség nem akar egy szocialista utópiát vagy az »európai értékek« utópiáját.
Az egyik kis nyomorult senki valahonnan Umbriából üzen ide, imigyen: "Semmi rendkívüli nem történt, Magyarország egy (vagy két) fokkal megint sz…rabb hely lett. " Ó, hát persze! Még szerencse, hogy ez a nyilvános dupla nulla nincs idehaza, és reméljük, nem is jön többé. És persze sorra, ugyanígy, a többi is. Vérig vannak sértve, hogy a kutya se kíváncsi rájuk ezen a "sz…r helyen". Pedig annyi, de annyi jó ötletük volt eddigi életük során. Pedig ők a "nagy generáció". Voltak már maoisták, kommunistábbak a kommunistánál, voltak már minden. "Ötven éve tart. Párizsban néhány tucat ember adja meg a hangnemet. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket írnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petíciókat írnak alá, együtt ebédelnek… 1945-ben azt hirdették, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom, és Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak. Lugasparadicsom fajták. 1960-ban azt gondolták, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengerentúli népek gondjait. 1965-ben Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát üdvözölték.
Pragmatizmust, pozitivitást és hagyományaik tiszteletben tartását akarják. A Fidesz pedig ezt kínálta– tette hozzá a szerző. Ezzel szemben […] az ellenzék csak zavart és negativitást ajánlott, a hagyományos társadalmi szokásokat feláldozta volna az uniós liberalizmus oltárán. Amíg ez így lesz, addig Orbán győzni fog […]. " De nem értik. Semmit sem értenek. És most az is kiderült, feketén-fehéren, letagadhatatlanul, mit gondolnak amúgy erről az országról, erről a nemzetről, erről a népről. Nincs fontosabb kordokumentum, mint a vidékre küldött önkéntes szavazatszámlálóik beszámolói. Ezt egészen biztos ki kell adnunk egy kötetben, ennek meg kell maradnia örökre. Ilyeneket írogatnak – leginkább egymásnak, legyen majd ez a kötet címe: "A belső-józsefvárosi és Pozsonyi úti szubkultúra kirándulása a vidék Magyarországán 2022-ben" – egyetemi segédanyag. Ilyeneket írogatnak: "Az szszb-tagok és a választók is mind fizikailag leharcoltak, a valós koruknál, ami mindenki esetében kiderült a személyi számból, kb.
És nem értik. De ez nem a mi problémánk. Hiszen, ha megértenék végre, csak nekik lenne jobb.
Azok a fiatalok beszélnek, akikbe a hódmezővásárhelyi dumber minden reményét vetette. Az egyik azt mondja, nemcsak kormányt (kormányzót) kell leváltani, hanem le kell váltani a népet is. És hogy addig minden reménytelen, ameddig az öregek meg nem halnak. Mondom, ezek dumber reménységei. Életük legnagyobb teljesítménye, hogy karika van az orrukban, divatosra van nyírva a szakálluk, és a mamahotelben térkép nélkül eltalálnak az asztaltól a vécéig. (Mit nekik térkép? GPS…) Az antik Athénban temploma volt az öregségnek. Ma "német" ovisok azt éneklik karácsonyi meglepetésként a nagyszüleiknek, hogy "az én nagyim egy környezetszennyező disznó". Ezek meg a nagyszüleik és a szüleik generációjának halálára várnak. Pedig a "boomerek" nélkül egy guriga klozettpapírt sem tudnak beszerezni. Nézem, és nem hiszem el. Ők pedig nem értik. Nem értenek semmit sem. Ezek nem "haláluk vérmosta fokán" állnak, hanem ostoba gőgjük és vélt felsőbbrendűségük büdös kis dombocskáján, amin "lerakódott a guanó, keményen, vastagon".