Géptermi segédgépkezelő Feladatok:gépmesterek munkájának segítése, lemez, papír előkészítése, gépmosás Raktáros Feladatok: áruátvétel, készletgazdálkodás, nyilvántartás, termelés megfelelő kiszolgálása, időszakos leltározások irányítása, lebonyolítása. Elvárások: raktározás területén szerzett több éves tapasztalat, raktározási folyamatok teljeskörű ismerete, nyomdaipari anyagismeret.
Bemutatás Az elmúlt évszázadok legfontosabb tömegkommunikációs háttérkiszolgálói, a nyomdák voltak. Jelentőségük, mára sem túlságosan a jelentőségük. Ez az oldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és tematikusan rendezve ön elé tárja, a témával foglalkozó legjobb weboldalakat. Kellemes böngészést és nyomtatást kívánok!
Ha van film, melyet valóban lehetetlenség elfelejteni, akkor az Az utolsó tangó Párizsban ( Ultimo tango a Parigi, 1972). Egyrészt feledhetetlen a történet, valamint a kivitelezés miatt, másrészt olyannyira hírhedt alkotás, hogy képtelenség nem foglalkozni vele újra és újra. Ez volt ugyanis a hetvenes évek egyik legkiemelkedőbb botrányfilmje. Olaszországban betiltották, rendezőjét, Bernardo Bertolucci t és a film két főszereplőjét pedig még bíróság elé is állították: Bertolucci "pornográf" rendezéséért négy hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott. És ez nem minden, hiszen Az utolsó tangó Párizsban forgatása körüli legendák a mai napig képesek újdonsággal szolgálni. Abban a kérdésben egyelőre nincs konszenzus, volt-e valós erőszak a forgatás során, talán nem is lesz sosem, egyvalamiben azonban bizonyára mindenki egyetért: Bertolucci filmjének drámaisága mellett eltörpül a benne ábrázolt szexualitás. Ha már a szexualitásnál tartunk: nemrégiben, mikor a Szerelem ről ( Love, 2015) írtam nektek, a szexfilm műfaját mutattam be és példaként megemlítettem Bertolucci alkotását is – nem véletlenül.
A rendező a filmhez vizuális inspirációt Francis Bacon festményeiből kölcsönzött, nem egy mű konkrétan is megjelenik a filmben a szereplők egy-egy testtartásában, noha Andy Warhol később több interjúban is elmondta, hogy egyértelműen saját művészetének hatását látta vissza Bertolucci képsorain. Warhol egy ponton azt is mondta, hogy az olasz rendező egész egyszerűen ellopta az ő 1969-ben készült A Blue Movie című filmjének képsorait, noha konkrét hasonlóságokra nem mutatott már rá. Akárhogy is, az Utolsó tangó Párizsban jóval markánsabb visszhangot váltott ki, aminek a stáb vezető tagjai itták meg a levét. A nyílt erotikus tartalmat megjelenítő mozi egy negyvenes, kiégett férfi és egy húszéves lány kaotikus szexuális viszonyát mutatja be a lehető legcsekélyebb finomság nélkül, sokszor kifejezetten explicit módon, aminek hatására a bemutatót követően például Olaszországban büntetőeljárást is indítottak a film ellen, Franco Arcalli forgatókönyvíró, Alberto Grimaldi producer, Bernardo Bertolucci rendező és Marlon Brando felfüggesztett, két hónapos börtönbüntetést kapott, a cenzúrabizottság pedig lefoglalta és bezúzatta a film kópiáit.
Pedig a helyzet szokás szerint bonyolultabb ennél. Egy forradalminak nevezett film A pályája elején járó Bernardo Bertolucci 32 éves volt, amikor forgatta az Utolsó tangó Párizsban t: a film egy középkorú amerikai férfi és egy fiatal nő viharos viszonyát mesélte el. A férfi főszerepet játszó Marlon Brando ekkor már 48 éves volt, míg partnere, Maria Schneider mindössze tizenkilenc. A film jókora botrányt okozott az akkoriban szokatlanul merész jeleneteivel, és a kizárólag a szexualitásra épülő viszony ábrázolásával - a rendező hazájában, Olaszországban például megsemmisítették a film kópiáit, Bertoluccit pedig négy hónap felfüggesztett börtönre ítélték, máshol kivágták filmből a legrázósabb jelenetet. A botrányok jelentette folyamatos médianyilvánosság viszont biztosította az érdeklődést, a kritikusok többsége pedig felszabadítónak és forradalminak nevezte a filmet, mely azóta is őrzi a helyét a filmtörténet hírhedt alkotásai között. A legtöbb vitát az a jelenet váltotta ki, melyben Brando análisan erőszakolja meg Schneidert a padlón fekve, úgy, hogy vajat használ síkosítóként.
Marlon Brando vajjal kenegeti Maria Schneider ánuszrózsáját, Depardieu a kommunista hatalomátvételért harcol Olaszországban, Liv Tylerre rágerjed egy egész művészkommuna, Eva Green pedig szexuális forradalmat robbant ki a szülei lakásában. Párizs, szeretünk! Az elmúlt egy évben négy Párizsban játszódó szerelmesfilm is bemutatásra került a francia főváros nevét használva varázsszónak, ráadásul három közülük szinte egyszerre érkezett meg a magyar mozikba. A szereposztások átfedései mellett egy-egy mozijegy áráért megkapjuk a jól ismert francia kliséket és anti-kliséket, a szerelem városa pedig nem mindig csak az érzelmekről szól. Összeállításunk rendet tesz a párizsi mozis kirándulások dömpingjében, és eligazít, hogy melyik városnézésre érdemes befizetni. Csak a szépre emlékeznek Fura, de jó lenne megszokni: a magyar filmgyártást illetően nincs okunk panaszra. Sok film készül, és akad közte egyre több jó is. Ezért az idei filmtermés legfontosabb alkotóit arról faggattuk, mi inspirálta őket, ki hatott rájuk, merre tovább.
Paul kitámolyog az erkélyre, kiveszi szájából a rágógumit, gyermeki gesztussal az erkély korlátjához ragasztja, s a földre rogyva összekuporodik: úgy hal meg, embrióvá gömbölyödve… Ésatöbbi. A sémák is beszédesek, ámbár tagolatlan a beszédük. De mit mond Bertolucci? Nyilatkozatai enyhén szólva félrevezetőek: vajon mit kezdjünk egy 1973-as interjúnak azzal a kijelentésével, hogy a filmbeli ifjú rendező, Tom szerepeltetése merőben "funkcionális", azaz szó sincs a "film a filmben" jól ismert játékáról; s hogy a Jean Vigóra, Buster Keatonra és egyebekre utaló, sok filmtörténeti idézetet (mint például az Atalante feliratú, elsüllyedő mentőövet) sem neki, Bertoluccinak, hanem Tom figurájának köszönhetjük? Hát ki találta ki ezt a Tomot, ha nem ő? A Tom szerepét játszó Jean-Pierre Léaud szerepeltetése ráadásul oly szorosan asszociálódik a francia új hullám filmjeivel, hogy megjelenése már magában is olyan, mint egy idézet, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Marlon Brando idézet-mivolta egy percig sem kétséges: Bertolucci az említett interjúban nyomatékosan hangsúlyozza is, hogy milyen fontos a film szempontjából mindaz, amit Brando mint jelenség, mint színész és mint ember köztudottan megtestesít.
Csak ez éppen keveseket érdekelt mostanáig. Pedig a színésznők a férfi kollégáikkal azonos elbírálásáért küzdő Schneider a mai napig aktuális problémákat vetett fel abban az interjúban: "Bertolucci és Brando vagyonokat kerestek azzal a filmmel, én meg kaptam kb. 2500 fontot. Ráadásul Bertolucci még kommunista is volt"- mondta Schneider, aki azt is elmondta, azóta a főzéshez sem használ vajat, inkább olívaolajat. A hányatott sorsú színésznő nem is érhette meg, hogy milliók szimpatizáljanak vele, hiszen fiatalon, 58 évesen meghalt rákban, öt évvel azelőtt, hogy hirtelen tömegek döbbenjenek rá, mennyire nem volt igaza Brandónak, amikor azt mondta, ez "csak egy film". Az egyoldalú szexuális forradalom Arra, hogy miért pont most kapták fel ezt a történetet, három lehetséges magyarázat is létezik. Az egyik az, hogy a nyilatkozatot néhány újság tévesen vette át, és sokan úgy osztották meg a Twitteren a nyilatkozatot, hogy Brando ténylegesen megerőszakolta Schneidert, pedig ilyen nem történt. (Más kérdés, hogy az is szexuális erőszak, ha a színész a vajas ujjával megérintette Schneider végbélnyílását vagy vagináját, erről viszont továbbra sincs semmilyen bizonyíték.