Jazz/World magazin Szerző: Zipernovszky Kornél Felejthetetlen kagylózás A Fidelio ebben a rovatban deklaráltan véleményeket közöl. Elsőként a katartikus, felejthetetlen Jim Hall koncertről (április 8, Trafó), amely bizonyára helyezett lesz az év jazzkoncertje szavazásunkon. A magyar jazz három kiválósága, Juhász Gábor Jim Hallról, Barcza Horváth József Scott Colleyról és Sárvári Kovács Zsolt Joey Baronról, tulajdonképpen példaképeikről, mondják el a Fideliónak benyomásaikat.
"A szellemből anyag, majd újra szellem: ímé a könyv e köznapi csoda. Elérhető lesz az elérhetetlen, ha fölveszed, s le nem teszed soha. " (Csorba Győző) Ma 2022. április 7. csütörtök, Herman napja van.
Barátnőimmel a következő összejövetel során fogjuk eldönteni, melyik minőségünket óhajtjuk fejleszteni, vajon elég rugalmasak vagyunk, hogy gyorsan talpra álljunk "az élet sorscsapásai" után, avagy elég/kellő/megfelelő pozitív hozzáállással szemléljük a körülöttük foszladozó világot. Richard L. Davidson, Sharon Begley Richard J. Davidson, Sharon Begley: Az agy érzelmi élete Az elme kerekei sorozat Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna Akadémiai Kiadó, Budapest, 2017 324 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft, kedvezményes ár a kiadónál 2568 Ft, ISBN 978 963 059 4158 * * * * * * A könyv kiadói fülszövege Vajon miért van az, hogy egyes emberek nagyon gyorsan helyrerázódnak egy-egy kudarc után, míg másokat sokáig emészt a kétségbeesés? Miért van az, hogy egyesek annyira képesek ráhangolódni másokra, hogy szinte a "veséjükbe látnak", míg mások alig-alig veszik az adást? És miért van az, hogy egyesek szinte mindig feldobottak, mások meg folyton levertek? Az ismert és elismert agykutató, Richard J. Davidson e kérdések megválaszolására az érzelmeink – eredetük, erejük és képlékenységük – egészen új modelljével állt elő.
Az agy érzelmi élete leírása Vajon miért van az, hogy egyes emberek nagyon gyorsan helyrerázódnak egy-egy kudarc után, míg másokat sokáig emészt a kétségbeesés? Miért van az, hogy egyesek annyira képesek ráhangolódni másokra, hogy szinte a "veséjükbe látnak", míg mások alig-alig veszik az adást? És miért van az, hogy egyesek szinte mindig feldobottak, mások meg folyton levertek? Az ismert és elismert agykutató, Richard J. Davidson e kérdések megválaszolására az érzelmeink - eredetük, erejük és képlékenységük - egészen új modelljével állt elő. Davidson szerint mindannyiunkat hat alapvető "érzelmi stílus" - a rugalmasság, a szemlélet, a társas intuíció, az öntudatosság, a kontextusérzékenység és a figyelem - határoz meg. Az egyéni érzelmi ujjlenyomatunk ezek egyéni mértékeiből áll össze. Az érzelmi stílusok nem puszta fikciók, mindegyik hátterében jól meghatározható agyi aktivitási minta húzódik meg - ezeket Davidson a laikus olvasó számára is jól érthetően mutatja be. A szerző arra is ajánl stratégiát, hogy az olvasó hogyan ismerje meg a saját érzelmi stílusát - és akár meg is változtassa azt.
Coming out (részlet) Annak ellenére, hogy mennyi mindennel kellett foglalkoznia, a tibeti emberek szenvedéseitől addig, hogy ne veszítse el indiai házigazdái kegyeit, hogy megreformálja a kolostori oktatást, és végezze saját spirituális gyakorlatait, a dalai láma talált időt arra is, hogy felpörgesse az agykutatás ügyét. Lenyűgözte a lehetőség, hogy a nyugati tudomány tanulhat valamit azoktól az emberektől, akik a tibeti hagyomány szerinti mentális tréningnek szentelték a életüket; és tulajdonképpen hálás volt, amiért komoly nyugati tudósok foglalkoznak a kérdéssel. Így esett, hogy csapatunkkal – Cliff Saron, Alan Wallace, Fransisco Varela és én – 1992 novemberében ott találtuk magunkat Dharamszalában, megpakolva, mint a málhás szamarak. Amikor kiköltöztünk a Kasmír Villából, nem voltunk teljesen tisztában annak logisztikájával, hogy miként jut el fölszerelésünk a hegyekbe. Mint említettem, a legközelebb tartózkodó meditáló másfél óra járásra volt a hozzá legközelebb eső úttól (vagy inkább attól, amit "útnak" nevezhetünk).
Beszél egyetemi éveiről, amikor megszületett fejében az eretnek gondolat, amely szerint az érzelmeket is valamiképpen az agy vezérli. A hetvenes években ez a feltevés alaposan szembement az uralkodó áramlatokkal, így hát tisztában volt azzal, hogy a vezető kutatóhelyeken nem fogadják tárt karokkal. "Amikor először fölvetettem, hogy az érzelmekben a prefrontális kéreg [az agykéreg homloklebenyi elülső része – KÉ] is szerepet játszhat, ötletemet végtelen szkepszis fogadta. A prefrontális kéreg, mondták, a ráció helye, a ráció pedig az érzelem ellentettje. … Nagyon magányos vállalkozás volt ellenszélben tudományos karriert csinálni. " A makacs kitartás, sok munka és szerencse is hozzájárult, hogy kutatásait folytathatta, ehhez megfelelő támogatókat, pénzt és lelkes munkatársakat is talált. Sőt, amikor eredményei alátámasztására a meditáció és a keleti filozófiák felé fordult figyelme, elutazott Indiába és Sri Lankára, hogy tanulmányozhasson hosszú ideje és professzionális szinten meditáló "agyakat".
A mentális tréning és a meditáció vizsgálatához a végső lökést a dalai lámával történt találkozása adta, ezután már nyilvánossá tette és felvállalta ilyen irányú kutatásait. Minthogy Tibetbe zarándokolva a szerzetesekkel nem sikerült elvégezni a megfelelő vizsgálatokat, így Amerikában élő, régóta magas szinten meditáló, önként jelentkezőkre csatolták az elektródákat és végezték el a kísérleteket. A beszámolókat olvasva egyfolytában ámulok. Bevallom, persze, hogy nem értettem mindig minden leírást, de például csodálattal szemlélem ezeket a kísérleteket. Ugyebár eleve adott a tudós koponya, aki a vízióját, az elméletét valamiképpen igazolni szeretné. Az embereken végzett kísérlet alapfeltétele, hogy sem fájdalmat, sem kárt nem okozhat. Ráadásul a talán legérzékenyebb szervet, az agyat vizsgáljuk anélkül, hogy belekukkanthatnánk. Hogyan kell egy ilyen bonyolult kísérletet megtervezni, megszervezni, lebonyolítani, hogy a kapott eredmény legalább közelítőleg igazolja, vagy éppen cáfolja a feltevésünket?
In the Realm of Hungry Ghosts c. munkájában kábítószerfüggőkkel végzett munkáját és ezzel kapcsolatos élményeit taglalja. Címlapokra került, amikor védelmére kelt az Insite nevű intézményben dolgozó orvosoknak (az Insite legális és orvosi felügyelettel működő biztonságos drogbeadási centrum), miután az egészségügyi miniszter etikátlansággal vádolta őket. Munkája, nézetei [ szerkesztés] Könyveinek visszatérő témája a gyermekkor hatása az ember testi-lelki egészségének alakulására neurológiai és pszichológiai mechanizmusokon keresztül; mindezt összeköti a társadalmi változásra való igénnyel. In the Realm of the Hungry Ghosts c. könyvében a szenvedélybetegségek biológiai és szocioökonómiai gyökereire hivatkozva, a szenvedélybetegségek kezelésének új módszereit javasolja (pl. biztonságos drogbeadási centrumok létesítését). Művében leírja az ún. 'korai hányattatások' ( stressz, rossz bánásmód, szexuális zaklatás) szerepét a szenvedélybetegségre való hajlam kialakulásában és megnövekedésében.
Davidson felismeréseit nem pusztán a tudományosságra összpontosítva, hanem igen szórakoztató önéletrajzi-tudománytörténeti keretbe ágyazva, mintegy tudományos fejlődés- és kalandregényként tárja az olvasó elé.