Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére Szabadság, mit legyűrt a zsarnok. Egy nép mely gyászol, s ünnepel! Temetni jöttünk és siratni, de e nép többet érdemel! A gőg, s a túlerő legyőzött, de büszke népünk fennmarad! Ők tizenhárman ott nyugosznak, nem népünk sírja lett Arad. Ha hűvös, őszi éjszakákon, a csillagokat kémleled, tizenhárom ragyogó csillag felülről őrzi népedet. Hibáinkból tanulni kéne, mert "megbűnhődte már e nép"! S a hűvös, őszi éjszakákon érezd a HŐSÖK tekintetét… Aranyosi Ervin © 2011-10-06. 14 | október | 2021 | balmazdozsa.edu.hu. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
A dráma tanszakos tanulóink Karácsony István tanár úr irányításával iskolarádión keresztül ünnepi megemlékezéssel tisztelegtek 1956 hősei előtt. Biciklitúrán voltunk Az októberi remek időt kihasználva, közeledve a Halloween ünnephez és az őszi szünethez, kirándulást szerveztünk. A biciklitúra során Bakonszegig tekertünk, amelynek során Papp József tanár úr a zsákai helyi értékekről beszélt a gyerekeknek. Majd tovább haladva elértünk a bakonszegi Bessenyei György Emlékházhoz, ahol a nevelők elmondták miért olyan értékes ez a hely és az emlék a közösség számára. Visszafelé a Berettyó Hídnál tököt faragtunk megemlékezve a hagyományról. Aradi vértanúkról gyerekeknek 4. Megnéztük a vízi élőlényeket, a környék élőlényeit, kagylót és gombát is gyűjtöttünk. Nagyon remek hangulatban tekertük végig a 18 km-es távolságot. A Világ Legnagyobb Tanórája Idén október első hetében került megrendezésre A Világ Legnagyobb Tanórája nevű globális projekt, amelyhez iskolánk immár harmadik éve csatlakozott. A tanórán az ENSZ által kihirdetett 17 globális célt ismertettük meg egy-egy felsős és alsós osztállyal.
A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem volt egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak. A gyermek-motívum utolsó verseiben rendkívül összetett. Gyermekke tuttle elemzes . Három legutolsó verse: a Karóval jöttél, a Talán eltűnök hirtelen és az Íme, hát megleltem hazámat befejezettnek tekintik a földi létet. Mindhárom létösszegző vers. Az első kettő alapvetően a gyermek motívumára épül. A Karóval jöttél című versben felnőttként szólítja meg gyermeki önmagát: szembeállítja a gyermekkori túlzó vágyakat ( aranyat ígértél nagy zsákkal) a jelenkori kiábrándulással. A motívumok (tejfog, seb elvakarása), a gyermeknyelvi szavak (csücsülsz) a gyermekkort idézik. A létösszegzés mérlege negatív: a felnőttkorban semmiféle értéket nem tud felmutatni (ennek képes kifejezése a se késed nincs, se kenyered).
Az első részben egy szentenciaszerű leírást olvashatunk, mely a vers alaphelyzete. A költő szemlélődik a Duna-parton. A második részben ugyanerről a Dunáról ősei jutnak eszébe. Míg a harmadik részben tér át saját sorsára. A Dunánál az óda klasszikus műfajának modern változata. (Mely ünnepélyes hangvételű, magasztos lírai költeményt jelöl). A mű jellegzetessége a hármas tagolás. Az első rész fő motívumát az alaphelyzet képezi. József Attila egy adott pontról szemlélődik, néz, hallgat és figyel a Duna-parton. A versben együtt, egymást áthatva van jelen a vád, a megbánás és az elérzékenyülés retorikája. A kompozíció súlypontját az utolsó strófa első sorai jelentik: "Nem nyafognék, de most már késő, / most látom, milyen óriás ő -". Ez az egyetlen hely, ahol a költemény egyik fő üzenete közvetlenül felszínre kerül. A folytatás meglepő hirtelenséggel hozza az éppoly intenzív, amilyen gyors feloldást: az édesanya felmagasztalását, mennybemenetelét (a vers egyik 1936-os publikációjának ez is volt a címe: Mennybemenetel. József Attila Gyermekké Tettél Elemzés, József Attila – A Gyermekség És Árvaság Motívuma – Irodalomóra. )
De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. A gyermek önmagához képest nagynak látta édesanyját, pedig - ahogy másutt írta - "apró" volt és "törékeny" termetű. Az emlékező tudatában óriásivá nőtt az anya alakja a magasba libbenő ruhák között. Az édesanya egybeolvad az éggel - a befejező képek látomássá emelik a látványt Már egy hete csak a mamára gondolok mindig; meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Téli éjszaka). Flóra-versek Kozmutza Flórával 1937-ben ismerkedtek meg, az év folyamán a költő már egyre fokozódó mértékben küzd a halál képzetével. Flóra szerelme gyógyító, a költő valóságnak veszi, hogy nem csak ő szeret, de őt is szeretik. Ezekben a Flóra-versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete, azonban Flóra mint a szerelem motívuma mindvégig jelen van az utolsó év verseiben. Ez a kapcsolat döntő jelentőségű a költő számára. A harmónia mellett megjelenik a kétely, a döntés sürgetése és végül egy tépettséget kifejező halál-kép is.