November 22-én, miután Kádárék megígérték, hogy háborítatlanul visszatérhetnek otthonaikba, elhagyták menedékhelyüket, de az őket szállító autóbusz a tököli repülőtérre hajtott, ahonnan a csoportot a romániai Snagovba szállították, és ott szigorú őrizet alatt tartották. Az új vezetés küldöttei Romániába utazva megpróbálták Nagy Imrét rábírni arra, hogy antedatálva írja alá lemondását (legalizálva ezzel Kádár ún. Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányát) és gyakoroljon önkritikát a forradalom idején tanúsított magatartása miatt. A válasz annak ellenére határozott "nem" volt, hogy tudta, a követelés teljesítésével megmenthette volna életét és elkerülhette volna a súlyosabb büntetést is. 1957 áprilisában a magyar hatóságok Romániában több társával együtt letartóztatták és Magyarországra szállították. Az ún. Nagy Imre csoport ellen folytatott koncepciós per hosszas előkészítés után 1958 februárjában kezdődött és több hónapos megszakítást követően június 9-15 között fejeződött be. Nagy Imre az egész per folyamán nyugodtan, bátran viselkedett, és racionális érvekkel cáfolta az ellene hozott vádakat.
A képen Hegedűs B. András, a Történelmi Igazságtétel Bizottság titkára átadja V. Havelnek (bal oldalon) a Nagy Imre Emlékérmet. március 2. Sipos József, a Nagy Imre Emlékház kutatási igazgatója kezében tartja a tavaly Romániától visszakapott 49 dosszié egyikét, ami Nagy Imre mártír miniszterelnök snagovi naplóját is tartalmazza. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Budapest, 2005. október 23. Földvári Rudolf, a Nagy Imre Társaság Országos Elnöksége tiszteletbeli tagja (b). Gönczöl Katalin kriminológus, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa (b2), Kende Péter politológus, szociológus, az 1956-os Intézet tiszteletbeli elnöke (b3), Sólyom László köztársasági elnök (k), Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (j3), Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége volt elnöke (j2) és Bocskay T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke (j) a Nagy Imre Érdemrend kitüntetések átadása után a Sándor-palotában. MTI Fotó: Soós Lajos Sztálinváros, 1954. február 28. Sztálinvárosban felavatták a Sztálin Vasmű 1-es számú nagyolvasztóját.
Mártír miniszterelnökként ismerjük, de pályafutása elején a padlássöprésekért is felelt. Nagy Imre politikai életútja tanulságos és jellegzetesen magyar történet is egyben, hiszen a korábbi miniszterelnök – térben és időben is – hosszú utat járt be, mielőtt az antikommunista forradalom vezetője vált belőle. A Nagy Imre szobor közelmúltbéli elszállításával fellángoltak az indulatok és felszínre kerültek olyan tények, amelyekről jobb esetben csak a történészek tudtak, de nem nagyon beszéltek, arról, mert nem szerették volna a mártír miniszterelnököt övező kultuszt lerombolni. A Kossuth tér eredeti, kommunizmus előtti állapotának helyreállítása már megkezdődött, de a Nagy Imre szobor elszállítása elindította a kérdésözönt arra vonatkozóan: ki volt valójában Nagy Imre? Az első világháborútól a földművelésügyi miniszterségig Furcsa, huszadik századi történet ez, első világháborús részvétellel, fogságba eséssel az orosz fronton. Itt kezdődik az érdekesebb része. A fogságból Nagy Imre valahogy átszivárgott a kommunista létbe, Nagy Imre harcolt a vörös hadseregben is, és egy új, nagy ideológia jegyében, őszintén küzdött a világforradalomért – mondta el Szerencsés Károly történész a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Miniszterelnökség Orbán Viktor miniszterelnök
A felvetésre, Berlinben mennyire nehéz színésznőként érvényesülnie, azt válaszolta: "Most kezdenek el castingokra hívni, ami nagyon jó dolog. Három castingon voltam eddig kint, ebből egy transznemű és két női szerep volt. De itt Magyarországon is járok castingokra, mind női szerepekre. Azon még sokat kell dolgoznom, hogy Németországban egy válogatáson eredményesen, jól szólaljak meg. Ónodi adél műtét előtt az idei experience. Itthon meg van egy előítélet, hívnak, de sokszor azt érzem benne, hogy csak érdekességképpen, hogy lássanak egy ilyet is. Nagy fenntartásokat érzek, de legalább ennek az előadásnak köszönhetően már hívnak". Ónodi Adél azt is kifejtette, noha kétszer is megpróbált a Színművészeti Egyetemet, az vezette Berlinbe, hogy nem vették fel. "Azt éreztem, hogy itt, ha a fejemen pörgök, akkor sem tudok a művészpálya közelébe érni. És a magánéletemben is problémák voltak, úgy éreztem, hogy a férfiak nehezen fogadnak el. Én pedig nem akartam letagadni, hogy ki vagyok, mert az olyan lenne, mintha húsz évet letagadnék az életemből.
Fesztelen vagyok a színpadon. Izgalmas tanulási folyamatnak érzem kezdő színésznőként, hogy a saját sztorimat előadva képes legyek egyszerre átélőként és külső szemlélőként is nézni a történetet. Ha színpadra lépés előtt van is bennem egy kis izgulás, utána át tudok lényegülni a karaktereimmé, és ezt a folyamatot nagyon élvezem. Mi az előadás fő témája? A magány. Ónodi adél műtét előtt a biztonságos mód. Szerintem ez mindenkit érint a mai világban, engem is. Néha kimondottan jól tudom ezt kezelni, máskor meg dühöngök, irigykedek mások boldogságára és azt mondom, hogy elegem van a világból. A magány súlyos téma és az előadás módja is megrázó lesz, mivel a megtörtént eseményeken alapszik, melyek közt van olyan, amit ha akarnék, se tudnék finoman, könnyed kis harapnivalóként tálalni. A mai világban mindenki nehezen boldogul a párkapcsolatok és barátságok terén, az emberek elszigetelődnek és szeretik megbélyegezni egymást, nem könnyítik meg egymás dolgát az ismerkedésben. Egy transznemű ember esetében ez fokozottan igaz. Én például két ponton is érzem a megkülönböztetést, egyrészt nőként, másrészt pedig transzneműként.