Ereklyéit szerb menekültek az akkori Magyarországra, a Szerémségbe menekítették a törökök elől. Ez volt a magyarországi szerb betelepülés kezdete is. Lázár mellett, akit a legbölcsebb szerb fejedelemként emlegetnek, akadt több más személyiség is a rigómezei legendakörben, mint Ivan Kosančić és Toplica Milan. Az első olyan hatalmas volt, a második pedig olyan szép, mint senki más. Ők szerepelnek például az egyik szerb eposzban, A rigómezei lányban, ahol egy fiatal lány a vőlegényét (Toplica Milant) keresi az elesettek között. A rigómezei lány a csatatéren megitatja a sebesült szerb katonát – ez a jelenet Szerbiában a kegyelem egyik szimbólumává vált. Első rigómezei csata. Lázár zászlósa, Pavle Orlović, Stefan Mušić aki halált megvető hűséggel lovagol Lázárral a halálba. A vén Jug Bogdán a kilenc fiával. Az egyik legmeghatóbb eposz "Kilenc Bogadanovics anyjának halála" és mindenekelőtt Banović Strahinja, aki egyedül küzdött a törökökkel, amikor a feleségét elrabolták és legyőzte őket. Amikor pedig a felesége megcsalta, megbocsátott neki, ráhagyta minden vagyonát és ő vonult vissza.
Valószínűbb azonban, hogy Branković később, a vereséget látva vonult el, hogy megkímélje embereit. ) A csatamezőn ott maradt a szerb nemesség színe-java, élükön Lázár fejedelemmel, de az ütközetet a török források is keserűen említik, mert I. Murád is életét vesztette (ő volt az egyetlen török uralkodó, aki csatában halt meg). Az ma sem világos, hogy harc közben esett-e el, avagy - ahogy a török források írják - már a győzelem után, a csatamezőn sétálva döfte le egy magát színleg megadó szerb nemes, Miloš Obilić. A rigómezei csata legendája | Hungary First. A szerb források szerint ugyanakkor Obilić még a csata előtt, megadást színlelve ment a török táborba, és saját sátrában egy mérgezett késsel végzett Muráddal. Bajazid mindenesetre azonnal cselekedett: magát nyilvánította szultánná, öccsét pedig (aki a csatában a balszárnyat vezette) ott helyben megfojtatta, hogy elkerülje a trónviszályt. A csatában mindkét sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de a törököknek - a szerbekkel ellentétben - szinte kimeríthetetlen tartalékaik voltak.
A törökök ellen vívott előző, 1389. évi csatát lásd a Rigómezei csata (1389) c. szócikkben! Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja (extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek) részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! A második rigómezei csata (gyakran csak rigómezei csata) 1448. október 17 – 20-án a II. Murád szultán vezette oszmán és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott, s magyar vereséggel zárult. Vereségével Hunyadi az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el. (Az "első" rigómezei csatát 1389-ben vívták. ) Előzménye [ szerkesztés] Hunyadi János 1448-ban látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért. Hunyadi stratégiája a meglepetésen, valamint a Balkán népeinek felkelésén alapult, valamint azon, hogy a török fősereget egyetlen döntő ütközetben képes lesz felmorzsolni.
Szerbiában az V. Uros (ur. 1355-1371) halálával hatalomra kerülő Lázár fejedelem 1386-ban jelentős győzelmet aratott a szultáni hadak felett, a következő évben azonban fordult a kocka, és Murád elfoglalta Nis városát. A korabeli állapotokat mutatja, hogy a szerb uralkodó a következő évben már Magyarország és Bosznia ellen hadakozott, amikor azonban hírét vette az oszmán készülődésnek, megegyezett ellenségeivel, és egy keresztény koalíció élén megindult Murád ellen. Drinápoly környékén a szultán és két fia, Bajazid – a későbbi szultán – és Yakub mintegy 27-40 ezres oszmán sereget szervezett, mely nagyrészt könnyűlovasokból, az úgynevezett akindzsikből néhány ezer fős szpáhi nehézlovasságból és a janicsár gyalogságból állt. Murád emellett még bizánci, szerb és bolgár vazallusai révén is gyarapította erejét, miközben haderejével északnyugati irányban vonult a Balkánon. Lázár oldalán Vuk Brankovics, a rigómezei – azaz koszovói – területek hercege, valamint I. Tvrtko bosnyák király (ur. 1377-1391) hadvezére, Vlatko Vukovics vezetett jelentősebb seregtesteket, de érkeztek a szerb táborba havasalföldi, itáliai, magyar, lengyel és albán segédcsapatok is.
Másnap az anatóliai szpáhik támadtak, de rohamukat visszaverték a magyar lovasok, azonban ellentámadásba nem tudtak átmenni, a török centrumban álló gyalogság helytállása miatt. A lovasságban pánik tört ki a török centrum áthatolhatatlanságát látva, ami a szárnyak megfutamodásához vezetett. Ekkor Hunyadi parancsot adott a centrum rohamára, a lovagok megrohamozták a janicsárokat, de még a török tábor előtt megállították és megfutamították őket. A keresztes lovasság visszavonult saját táborába, sorsára hagyva a gyalogságot, melyet így a törökök könnyűszerrel bekeríthettek és felőrölhettek. A több napos csata végül meggyőző török győzelemmel zárult. A csatában elesett Székely János horvát–szlavón bán, a balszárny parancsnoka, számos nemes, több báró, köztük Tallóci Frank, Bebek Imre, Marcali Imre, Szécsi Tamás. A keresztes hadak veszteségeit tovább tetézte, hogy mélyen ellenséges területen voltak, ahol mind a szerb, mind a török csapatok vadásztak rájuk, így sokan menekülés közben lelték halálukat, vagy estek fogságba.
Pontosabban mégis — megtudhattuk az ő érzéseit és gondolatait a családjáról, az elrablójáról, a fogságáról, a szabadulást követő felhajtásról, mindenről, kivétel persze Natascha és Prikopil között történő szexuális viszonyt, melyről nemrég egy interjúban számolt be. Tulajdonképpen bárki, aki kicsit mögé látott az ügynek, sejthette, hogy valójában szexuális bántalmazás is történt, de míg Natascha meg nem erősítette, addig csak találgatások folytak. Nem mindennapi dolog a Kampusch-ügy, ahogy nem mindennapi ember Natascha sem. Tulajdonképpen én az egész olvasás alatt rácsodálkoztam erre a lányra, hogy mennyire okos, erős, kitartó — valljuk be, nem minden gyerek konyv: 3096 nap volna képes ezeket a dolgokat átvészelni, melyet Natascha átélt. Fejet hajtok előtte, és az előtt is, ahogy az egész szituációt kezelte a szabadulás után — nem áldozatként viselkedett, nem úgy, ahogy elvárták volna tőle, hanem önmaga maradt, hű elveihez és világnézetéhez, amiért oly sokáig küzdött. És ezzel persze magára haragította a közvéleményt, mely úgy tekintett erre konyv: 3096 nap bűntényre, mint magára a pokolra, így elfedve ezzel más súlyos dolgokat, melyek nap mint nap történnek a földön.
ISBN: 9789632442259 Kötés típusa: ragasztott papír Terjedelem: 261 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 50cm, Magasság: 21. 50cm Súly: 0. 30kg Kategória: Széthulló világ Félelem az élettől Natascha Kampusch (Bécs, 1988. február 17. –) osztrák televíziós műsorvezető. Leginkább arról ismert, hogy tízéves korában Wolfgang Přiklopil elrabolta, és pincéjében nyolc évig fogva tartotta. Kampusch 2006. augusztus 23‑án megszökött a fogságból. Elrablója aznap öngyilkos lett; nem sokkal később álnéven, rendőri biztosítás mellett temették el. Az ügy nagy nemzetközi médiaérdeklődést váltott ki. Az így ismertté vált Kampusch szerződést kötött az osztrák Plus 4 tévécsatornával, ahol saját beszélgetős műsort indított 2008-ban. 2010-ben jelent meg az elrablásának történetéről szóló könyve. Ez a kötet még ugyanabban az évben, 2010-ben a Scolar Kiadó gondozásában magyarul is megjelent 3096 nap címmel. A könyv alapján készült filmdrámát Sherry Hormann rendezésében 2013. február 28-án mutatták be Németországban.
Natascha nagyon jól átlátta a világot és a saját helyzetét. A Stockholm-szindróma fogalmát is a kezdetektől fogva elutasította. Szerinte Prikopil nem volt egy velejéig romlott ember, ahogy senki sem az, ilyen csak a mesékben meg a szappanoperákban létezik. Senki sem fekete vagy fehér, mindenkiben rejtőznek jó és rossz dolgok, csak szeretnénk így látni a világot, mert így könnyebb megkülönböztetni a jót a rossztól. Ugyanis gondoljunk bele: 8 és fél évig senkivel az ég világon nincs kontaktusunk, csak egy emberrel, a fogvatartónkkal. Bármennyire is próbáljuk őt gyűlölni, mégis csak ő az egyetlen társaságunk, akivel beszélhetünk néha. Tőle függ mindenünk. Így akaratlanul is kialakul egy láthatatlan kapocs és a tettes iránti aggódás. Ez történt Nataschával is, akit megbélyegeztek Konyv: 3096 nap, csak azért, mert nem volt hajlandó a konyv: 3096 nap gonoszság megtestesítőjeként kikiáltani a férfit. Egy rendkívül tanulságos pszichológiai könyvvel állunk szemben: Natascha mindent tud és elmond az eset pszichológiai hátteréről.
Feliratkozom a hírlevélre és elfogadom a hírlevélküldésre vonatkozó adatkezelési konyv: 3096 nap. Vásároljon Book