Bazídiumos gombák Bazídiumos gombák ( Ernst Haeckel: Kunstformen der Natur, 1904) Rendszertani besorolás Ország: Gombák (Fungi) Alország: Dikarya Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota) R. T. Moore, 1980 [1] Altörzsek és osztályok Pucciniomycotina Ustilaginomycotina Agaricomycotina Incertae sedis (altörzsbe nem sorolt): Wallemiomycetes Entorrhizomycetes Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Bazídiumos gombák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bazídiumos gombák témájú kategóriát. A bazídiumos gombák (Basidiomycota) rendszertani törzse a gombák országába tartozik, a tömlősgombák (Ascomycota) törzsével együtt alkotják a Dikarya alországot, ami a legtöbb "magasabbrendű gombát" magába foglalja. A bazídiumos gombák fonalainak szövedéke teleptestet alkot. A teleptest része a kalap és a tönk. A kalapban található gombafonalak végén alakul ki a bazídium, amely egy megvastagodott rész. Ez termeli a spórákat. A bazídiumos gombák közül mintegy 30 000 fajt írtak le, ez az eddig ismert gombák 37%-a.
Erre utal a bazídiumok – mindenekelőtt a holobazídium – nagymértékű hasonlósága az aszkusszal, valamint a tömlősgombák horogképzése és a bazídiumos gombák csatképzése közötti csekély különbség. Amíg azonban az osztatlan bazídiumú gombák közvetlenül kapcsolatba hozhatók a tömlősgombákkal, az osztott bazídiumú gombák, illetve a rozsda- és az üszöggombák redukált, parazita formáknak tekinthetők. Szaporodásuk Aszkusszal homológ spóraképző szervük a bazídium, amelynek bunkós végeiről négy bazídiospóra fűződik le (külső vagy exogén spóraképződés). Tipikus, differenciált ivarszerveik nem alakulnak ki. Fejlődésük során – ellentétben a tömlősgombákkal – a haploid, különnemű spórákból kialakult primer fonalak igen korai stádiumban összeolvadnak (somatogamia) dikariotikus, szekunder fonalakat létrehozva. Az ezekből fejlődő termőtestek már csak kétmagvú sejteket tartalmaznak. A hifák növekedése során a dikariotikus állapotot a tömlősgombáknál ismertetett horogképződéshez hasonló csatképződés tartja fenn.
Bevezetés az őzlábgombák világába. Megismerkedhetünk az ehető és mérgező fajokkal, Az őzlábgomba egyik legízletesebb gombánk. Kalapját fogyasztjuk. Bármilyen hihetetlen, kb. 300 ezer gombafaj található a Földön, ezek közül mintegy 10 ezer az ún. nagy gombák ( macromycetes) csoportjába tartozik, közülük több mint 30 nemzetség 2000 vadon termő faja ehető. Az őzlábgombák Az őzlábgombák a kalapra és tönkre tagolt bazídiumos gombák, a csiperkék ( Agaricales) rendjébe, közelebbről az csiperkefélék ( Agaricaceae) családjába tartoznak. Legalább 33 őzláb faj létezik, az őzlábgomba elnevezés ugyanis nem rendszertani terminus, hanem a Lepiota és Macrolepiota nemzetségbe tartozó gombákon kívül még más nemzetségekhez tartozó gombafajok gyűjtőneve vagy népi elnevezése. Ezért fontos a tudományos név ismerete, amely segít pontosítani, hogy melyik fajról van szó. Bár a gombáknál ez is kétséges lehet, ugyanis rendszertani besorolásuk még manapság is elég bizonytalan. Étkezési szempontból a nagy őzlábgomba fajai jelentősek.
Növényekre jellemző sajátosságuk, hogy a zsírszerű tartalék anyaguk a növényekben is előforduló olaj. A valódi gombák helyváltoztatásra nem képesek. Testfelépítésük Testfelépítésükre a telepes-fonalas szerveződés jellemző. A gombafonal (hifa) sokmagvú sejtjei szövedéket (micéliumot) alkot, amely átszövi az adott területet, így használja fel az ott található vizet és a szerves anyagot. A gombafonalak szövedéke (micélium) tenyésztestet vagy termőtestet képezhet. Tenyésztest nek nevezzük azt a micéliumot, amely a vegetatív fejlődés szakaszában van, vagyis növekszik és anyagokat halmoz fel, így készül fel a termőtest létrehozására. Termőtest nek nevezzük a gombafonalak szorosan elhelyezkedő, fajra jellemző formájú tömegét, amely a spórák kialakulását, a szaporodást biztosítják. Szaporodásuk Ivartalanul és ivarosan is szaporodnak. Ivartalanul bimbózással vagy spóraképzéssel szaporodnak. A hifák (gombafonalak) képesek egyesülni, ami lehetővé teszi az egyszeres genetikai állományú sejtmagok összeolvadását, így a kétféle sejtmag anyaga keveredik (diploid génkészlet jön létre).
Mindenképpen fontoljuk meg az alábbi mondást: Az a gomba, amit nem ismerünk, mérgező! Ehető őzlábak pl. : piruló őzlábgomba ( Macrolepiota rachodes), csipkés őzlábgomba ( Macrolepiota excoriata), karcsú őzlábgomba ( Macrolepiota mastoidea). Az "igazi" nagy őzlábgomba A nagy őzlábgomba ( Macrolepiota procera) talajon élő korhadéklakó. Rendkívül ízletes kalapja miatt a konyha királya. Miután a kalap igen törékeny, hipermarketekben nem kapható, de szedhető, és egyéb elárusító helyeken, piacokon árulják is. Feltűnő külsejű, nagyméretű, kalapra és tönkre tagolt fehér lemezes termőrétegű gomba. Nem véletlen, hogy az angolszász elnevezése napernyőgomba, amely kalapjának formájára és méretére is utal. A kalap mindig púpos, széle cafrangos. Felszíne krém alapon nagy, gyapjas, elálló, koncentrikus barna pikkelyes. A lemezek krémszínűek, szélesek, sűrűk, a tönk előtt gyűrűbe összenőttek. Az idős példányok lemezei barnásan foltosodnak. A tönk hengeres, karcsú, bunkós bázisú, üregesedő, szálas, a gallér fölött sima, barnás, alatta krém alapon koncentrikus, kígyóbőrszerű barna mintázottsággal a kalapból csuklósan kifordítható.
Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.