Az orr kialakítása követi a Ford jelenlegi stílusirányzatát, tehát a trapéz alakzatú hangsúlyos hűtőmaszk dominál, itt annak rendje, s módja szerint a kötelező jellegű krómcsíkozás is megjelenik újfent. Hiába no, hangsúlyozni kell a prémium jelleget, ugyanis a Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD – főként Titanium csomaggal – ízig vérig prémium jellegű autó, nincsen apelláta. Próbált hasonló maradni, ez sikerült is A kecses vonalvezetés megmarad természetesen oldalnézetben is: nincs zavaró kisbuszos érzetünk, nem érezzük, hogy a Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD túlontúl nagy, ormótlan. Talán ilyesmi a Galaxy-nál jöhet elő, bár ott is ízléssel és jó arányérzékkel oldották meg a tervezőmérnökök az ideális eloszlásokat. Egyébként oldalról ötlik szembe először az összetéveszthetetlen hasonlóság a korábbi S-Max modellel, hiszen az A oszlop és az első sárvédőív közé ékelt légbeömlő-elem már ott is megmutatta magát teljében, csakúgy, mint a hátrafelé szűkülő ablakkeret-vonalvezetés. A krómberakások itt is megvannak, de jószerivel nincs eltúlozva sehol sem, pontosan annyit adagol az új S-Max, amennyi belefér.
Elbírná a kaszni a 19-es kerekeket is, a tesztautóra eggyel kisebb, 18 colos papucsok kerültek. Így még pont megmarad a csalogató küllem keréktájon is, viszont a komfort rovására vajmi kevés száll el a futómű környékén – alapvetően a Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD felfüggesztései lágyan viszik az 1780 kilogramm gyári üres tömegű kasznit, ami ha folyadékokkal feltöltve, utasokkal a fedélzeten mutatja magát, bizony felkúszhat 2 tonna környékére is. Ami valljuk meg, nem kevés, de úgy tűnt, hogy a 20 híján 200 lóerős gázolajos aggregát megbirkózott a feladattal derekasan. De ne menjünk ennyire előre a történetben! A Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD hátsó kialakítása inkább kombis, mint kisbuszos, vagy egyterűs, ha 7 személlyel tervezünk utazni, bizony 285 liter marad a csomagok számára. Ez egy alsó-középkategóriás, vagy inkább kisautó kapacitása e téren, viszont ne felejtsük el, hogy 7 utas azért nem kevés. Kompromisszumkötés fontos, ráadásul "mindössze" egy 4768 milliméter hosszúságú autóról van szó. Hátulról inkább hajaz elődjére a Ford S-Max 2.
Szinte hihetetlen: a Ford S-Max modellje 10 éve koptatja az aszfaltot világszerte. Nem véletlenül jött népszerűségét alapvetően praktikumának, szegmensvezető kialakításának köszönheti. A koncepció nemrégiben teljes átalakuláson esett át, mi pedig tesztre is fogtuk a Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD modellt. Néhány hónappal ezelőtt számoltunk be a hazai menetpróbáról, ott a Galaxy modellel párhuzamosan tettük próbára az újdonságot, sőt, még pályakörülmények közt is megmérettettük. Azonban elengedhetetlenül éreztük: próbálnunk kell folytatólagos, hétköznapi(bb) körülmények közt is a kék ovál egyterűjét; fogtuk magunkat, és beirányoztuk minden hazai család közkedvelt pihenőhelyét, a Balatont. Először is: bár a Ford S-Max 2. 0 TDCI AWD teljesen új megközelítést kapott a korábban már szintén sok ízben kivesézett elődhöz képest, mégis déjavu lengi körül az egész kialakítást. A hátrafelé csapott, kicsit buszos jelleg azért megmaradt, a vonalvezetés kihangsúlyozza a hatalmas oldalfelületeket, itt (és sok más egyéb helyen is) számos törésvonal vonzza a szemet.
Oldalnézetből az ablakprofil keretén végigfutó krómcsík az egyetlen újdonság, amit felfedezhetünk, hátul pedig kicsit más formájú lett az ajtó, amelyen helyet kapott a dombornyomott új S-Max-embléma is. Természetesen nem hagyták érintetlenül a hátsó lámpát és a lökhárítót sem, előbbit látványos fénycsíkok dobják fel, míg az utóbbinak picit átrajzolták a formáját. Hátulról csak az új formájú lámpák és a felirat árulkodik a ráncfelvarrásról Az utastérben szintén csak a kötelező köröket futották le a frissítés során, új kárpitok, dekorelemek, színek és természetesen extrák jelentek meg a kínálatban. Tesztautónk bőven kapott a feláras tételekből: az amúgy is gazdag Titanium felszereltségen felül egyebek mellett metálfényt (157 ezer forint), xenon lámpákat (235 ezer forint), Windsor fantázianevű bőrkárpitot (755 ezer forint), fűthető-hűthető üléseket (160 ezer forint), érintőképernyős navigációt (505 ezer forint), panoráma napfénytetőt (245 ezer forint) is kapott, amelyeknek köszönhetően a vételár 12 723 000 forintra kúszott a kiindulási alapot jelentő 9 792 000 forintról.
Igyekeztünk minél többet járatni az MB50 -et mielőtt ítélkeztünk volna és a tesztelés vége felé bebizonyosodott, hogy bizony kell kb. 100 óra ahhoz, hogy már a véglegeshez közeli hangot kapjuk. Ennyi idő eltelte után éreztük azt, hogy kezdett magához térni a McIntosh. Kinyílt a hangja és egyes felvételek esetében már nem teret, hanem tisztességes atmoszférát teremtett a szobában. McIntosh – Audiophile Szalon – Exkluzív HiFi- és Házimozi rendszerek. Nagyon tetszett a magas frekvenciás kiterjesztettsége, transzparenciája, zeneisége, koherenciája. Pl. Eva Cassidy Blues Alley -ben felvett koncertjének talán leghíresebb feldolgozásában, a What a Wonderful World elején tisztán hallottuk, hogy a színpadon valamelyik gitárerősítő gyanúsan kontakthibás volt a zajból ítélve. A mélyeket illetően sem fukarkodott az MB50, dinamikusan adagolta a talpalávalót, ha a felvétel ezt diktálta. Dögösen hajtotta Focal Electra hangfalainkat a Norma Revo IPA-140 -en keresztül és izgalmas részletezettséggel kényeztetett bennünket, amikor Dave Tipper breakbeat agymenéseit küldtük rá a szerverünkön futó MinimServer adatbázisában kutakodva tesztzenéink között.
A legigényesebb ínyencek – akik elég szerencsések ahhoz, hogy sajátjuk legyen egy időtlen erősítő – minden bizonnyal a leginkább kifinomult és természetesen tehetős audio-funok közül kerülnek ki világszerte. Az igencsak korlátozott, mindössze 550 darabot számláló mennyiségben gyártott, speciális, 50th Anniversary Limited Edition McIntosh MC275 birtoklása megkülönböztetett érzéssel tölt el még kikapcsolt állapotában is, sőt még a közelségében lenni is nagy élmény. Tudva azt, hogy az átlag hifi-olvasó nem fog 6500 Euro-t kiadni egy McIntosh 50th. McIntosh MB50 – Ropogós alma az USA-ból – Audiophile Szalon – Exkluzív HiFi- és Házimozi rendszerek. Limited Edition MC275 csöves végerősítőre, mégis lehetetlen nem értékelni a portéka szépségét és hangzásminőségét. A McIntosh vállalat alapításának 50. évfordulójára megjelentetett MC275 modell különleges évfordulós logóval díszített és egy megemlékező kiadvány is társul hozzá, amelyből tájékozódhatunk a vállalat életében bekövetkezett cégtörténeti szempontból fontos eseményekről. Az első McIntosh MC275 csöves erősítő 1961-ben került piacra, és már akkor különlegesnek számított nemcsak kivitelezésében, de dögös, tömör, mégis részletes és erőteljes hanghatásával.
Az MB50 képes arra, hogy külső forrásból származó jelet továbbítson egy másik MB50 -re, (vagy egy RS100 vezeték nélküli hangszóróra) így téve multiroom képessé meglévő rendszerünket. Ez a koncepció tulajdonképpen a licenszelhető DTS Play-Fi technológia megvalósítása, azaz a szoftverhez tökéletesen illeszkedő hardver létrehozása. A Play-Fi lényege a kompatibilis eszközök vezeték nélküli összekötése, olyan, mint az Apple AirPlay csak nem almás eszközökre. A DTS Play-Fi adja a szoftveres keretrendszert és vezérlő mobil alkalmazásokat, a szerződő gyártók pedig a "vasat". Sok gyártó csatlakozott már a kezdeményezéshez, köztük olyanok, mint a Polk Audio, Klipsch, Arcam, Anthem, MartinLogan, Paradigm, és még sorolhatnánk. A Play-Fi ökoszisztéma segítségével márkától függetlenül hozhatjuk létre saját hifi rendszer ünket az otthonunkban, aminek vezérléséhez elég lesz csak egy alkalmazást használnunk. Első olvasásra ez mind elég jól hangzik, hát neki láttunk kipróbálni, hogy hogyan működik a gyakorlatban.