Hal ezt követően megtalálja és lelövi Thorntont. Buck visszatér és megöli Halt, belökve őt a kunyhóba, amely kigyulladt. Thornton azt akarja, hogy Buck éljen önmagáért, és halálakor megöleli, megnyugtatva őt utolsó szavaival: "Minden rendben, fiú. Hazaértél. " Másnap reggel Buck visszatér a hegyekbe, és egy magaslatról lenéz a kiégett kunyhóra. A film végén Buckot a vadonban látjuk, amint a fehér farkassal együtt vannak, utódok veszik közrül, és falkavezérré válik, elfogadva a vadon hívását. További magyar hangok: Bartók László, Farkas Zita, Fehér Péter, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Hegedűs Miklós, Kapácsy Miklós, Láng Balázs, Lipcsey Colini Borbála, Martin Adél, Mohácsi Nóra, Németh Attila, Sörös Miklós, Téglás Judit 2017 októberében bejelentették, hogy a 20th Century Fox elkészíti Jack London 1903-as, A vadon szava című regényének filmes adaptációját. A filmet Chris Sanders rendezte, a forgatókönyvet Michael Green írta. [5] 2018 júliusában Harrison Fordot és Dan Stevenst választották ki a film főszereplőinek.
Értékelés: 35 szavazatból John Thornton és kutyája, Buck a vadonban élnek. Abban a világban, ahol csak a legerősebbeknek, a legkitartóbbaknak van helyük és reményük az életben maradásra. Mindennap harcolniuk kell az életben maradásért. Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tartalom A tizenkét éves Xan legjobb barátja egy gyönyörű gepárd. Az állat szülei elpusztultak, a fiú kölyökkora óta neveli az árva kölyköt. Remekül megérti magát a Duma névre hallgató állattal. Amikor Xan megtudja, hogy a szélvészgyors ragadozóra fogság vár, elhatározza, hogy kedvencét visszajuttatja oda, ahova tartozik, Dél-Afrika vadonjába. Az oda vezető út azonban hosszú és veszélyes, oroszlánok és krokodilok vadásznak rájuk, sebesen zúgó folyókon és zuhatagokon kell átkelniük. A legnagyobb veszélyt azonban egy kalandor jelenti, aki sok pénzt lát a gepárdban.
Megérkezése után Buck visszaad egy elejtett szájharmonikát egy John Thornton nevű férfinak, néhány pillanattal azelőtt, hogy eladják Perrault-nak és asszisztensének, Francoise-nak, hogy kutyaszánnal szállítsa a postát a Yukonon keresztül. Perrault abban reménykedik, hogy Buckkal még a határidő lejárta előtt meg tudja tenni a hosszú utat a postaállomásig. Buck megismerkedik a többi kutyával, köztük a falkavezérrel, a Spitz nevű huskyval. Útjuk során Buck elnyeri Perrault, Francoise és a többi szánhúzó kutya hűségét és bizalmát, miután útközben bizonyított, és még Francoise-t is megmenti. Bucknak ősi spirituális látomásai támadnak egy fekete farkasról, aki útjuk során végig kalauzolja őt. Egy éjszaka Buck elkap, majd szabadon enged egy nyulat. Spitz megöli azt, majd megtámadja Buckot, hogy érvényt szerezzen dominanciájának. Úgy tűnik, Spitz győz, amíg a falka többi tagja nem bátorítja Buckot. Buck leszorítja Spitzet, és leváltja a falkavezér szerepéből; ezután Spitz eltűnik a vadonban. Perrault vonakodva Buckot teszi meg vezetőnek, amikor a többi kutya nem vállalja a pozíciót.
Timi98 2020. február 7., 14:58 Nem egy tökéletes film, de a kor filmgyártási lehetőségeihez képest igen jó. Élőszereplős, igazi kutyákkal forgatták, valós helyszínen. Nagyon könyvhű, a narráció főleg, tökéletes adaptációja Jack London regényének. Nem egy gyors ütemű film, de végig érdekes és izgalmas.
Ne sírj most kedves, csak nyugodj meg A kezem fogd, szorítsd meg Megóvlak téged én minden bajtól Lásd, itt vagyok, ne sírj már Kicsi vagy még, de erőd van Biztonságban vagy itt a karomban A kapocs köztünk törhetetlen Lásd, itt vagyok, ó ne sírj A szívem vigyáz rád Mostantól és mindörökké már Hisz mindegy ki mit mond Mindig, míg élsz
Ne sírj most kedves, csak nyugodj meg A kezem fogd, szorítsd meg Megóvlak téged én minden bajtól Lásd itt vagyok, ó ne sírj már Kicsi vagy még, de erőd van Biztonságban vagy itt a karomban A kapocs köztünk törhetetlen Lásd itt vagyok, ó ne sírj A szívem vigyázz rád Mostantól és mindörökké már Hisz mindegy ki mit mondd A szívem vigyáz rád, mindig Mindig. Három döntős együttes egy-egy dalát nagyjából 500 magyarországi üzletben játsszák majd, a Petőfi Rádió pedig rotációban tűzi műsorára az egyik különdíjas szerzeményét. A jelentkezőknek arra is van esélyük, hogy egy magyar nagyjátékfilmbe bekerüljön 1 dal Minden eddiginél nagyobb téttel bír a Fülesbagoly Tehetségkutató, amit idén is három városban, Debrecenben, Budapesten és Martonvásáron rendeznek meg. Az olyan hagyományos díjak mellett, mint a fesztiválfellépések, előzenekarozás és lemezkiadás, a szervezők különleges díjakat is átadnak. Debreceni Facebook-esemény A Fülesbagoly Tehetségkutatók sorát a debreceni kezdi; május 8-án a Nagyerdei Víztorony kerthelyiségében lesz az első döntő.
Altatódal Lefektetnél engem? Hallgassuk csak a szívünket A félelmeimet a földre dobom Átölelsz engem? Szerenádozol nekem Azzal a dallal, amit játszottál? Amíg az éjszaka nappallá fordul Mert kell, hogy legyen mellettem valaki Amikor elgyengül a szívem Valaki odakint, aki vigyáz rám Amikor annyira fáradt vagyok, hogy még aludni sem tudok Nem énekelnéd el az édes altatódalodat? Csak a hangodra van szükségem Bele tudnék szeretni az édes dallamodba Mert szükségem van a dalodra Valami, amit énekelhetek, szükségem van rád Hogy elénekeld az édes altatódalodat Szükségem van az édes dallamodra Szóval énekelj nekem Én itt leszek, ha szomorú vagy Mert örökké kötődöm A szerelmemhez, világgá kürtölöm Hadd öleljelek át Nincs leküzdhetetlen út Annak, aki begyógyította a sebeimet Te vagy a megmentőm, te vagy a csillagom Amikor nem alszom, csak rád van szükségem és Amikor a szívem kihagy egy ütemet, csak énekelj nekem Csak énekelj nekem, énekelj nekem Nem énekelnél nekem? Valami, amit énekelhetek Amikor nem érzem magam erősnek, szükségem van rád Szóval énekelj nekem
Ne sírj most kedves, csak nyugodj meg A kezem fogd, szorítsd meg Megóvlak téged én minden bajtól Lásd itt vagyok, ó ne sírj már Kicsi vagy még, de erőd van Biztonságban vagy itt a karomban A kapocs köztünk törhetetlen Lásd itt vagyok, ó ne sírj A szívem vigyázz rád Mostantól és mindörökké már Hisz mindegy ki mit mondd A szívem vigyáz rád, mindig Mindig.
Hát jól leizzadtam. Szegénykémnek sehogy nem volt jó, csak sírdogált, egyre csak egyre. Megpróbáltam minden pozíciót, amit sikerült az anyucitól ellesni, de egyik sem volt jó neki. Aztán kijött Tita és minden egyből jobb lett. Hát egy kicsit lejjebb csökkent a tegnapi lelkesedés, amikor sikerült minden sírás nélkül kibírni azt a kicsinyke időt, amíg nálam volt. Utána jöttek Zsombiék. Örültem neki, hogy bejöttek. Rájuk mindig lehet számítani, örülök, hogy jó a kapcsoltunk velük. Tita kiment hozzájuk, én meg addig jól elvoltam a fiammal, aki a vállamra borulva édesen cuppogva aludt. Hát jól elvoltunk, ő szunyókált én meg a szemem sarkából lestem a kis nóziját, a hosszú barna haját, a kis mancsocskáját. Szerintem gyönyörű fiam, najó fiúnk van. Aztá dúdoltam neki, de csak halkan. A kedvenc altatómat: "Kicsi vagy még, de erőd van! Biztonságban vagy itt a karomban. A kapocs köztünk törhetetlen, lásd itt vagyok, ne sírj hát! A szívem vigyáz rád, a szívem vigyáz rád, mostantól és mindörökké már.
Elsőszülött gyermekem – mondhatni a semmiből – császármetszéssel jött a világra. Nem altattak, így szerencsére hallottam, amint felsír, jelezve érkezését. Messziről egy futó pillantást is vethettem rá, majd elvitték… Alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és végre magamhoz szorítsam! Fájdalmakkal teli, mégis csodás pillanat volt, de egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre odáig jutottam. A többiek már egyszerűbbek voltak – hagyományos szülés, kint várakozó apával, családdal, otthonnal… Azonnal ott voltak velem, éreztem őket a testemen. Így nem is gondoltam, hogy AZT a várakozást még valaha is átélem. Csak egy beszélgetésnek indult… Egy fontos koncertre készültünk, annak részleteit akartuk átbeszélni. Maradt még időnk, kicsit elkalandoztunk… Amúgy is egyre többet beszélgettünk, egyre több dologban nyíltunk meg egymásnak. Valahogy az anyákra került szó – már nem is emlékszem, hogyan. Azt mindketten tudtuk a másikról, hogy anya-témában nehéz hátizsákot cipelünk magunkkal, de inkább csak érzés volt, mint konkrétumok.