Mert Istenem megad mindent, amit kérek, mit el merek hinni, vagy amit remélek, s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem, aminek a magja kicsírázik bennem. Hiszek egy Istenben - YouTube. Elérhetek bármit, miben hinni merek, mire képes vagyok, úgy mint "Isten-gyerek", akit teremtője ezzel felruházott, kit képességekkel gazdagon megáldott. Hiszek az Istenben, magáért teremtett, hogy a világában én teremtsek rendet, s adott nekem hozzá végtelen sok társat, hogy egy színes álmot majd valóra váltsak! Hiszek Istenemben, a szeretet szavában, szeretetet szórni, a dolgom a mában! Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben, tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…
A hit döntés amellett, hogy azért van értelme a létezésnek, mert az Istentől jön. Szabad döntés, mégis szükségszerű, hisz a végső igazsággal szemben csak egyetlen helyes álláspont létezik: ha elfogadjuk. Az I. vatikáni zsinat a Római levél alapján dogmaként hirdeti, hogy az emberi értelem minden külön kegyelmi segítség nélkül is képes felismerni Isten létezését. Hiszek az egy istenben 4. A mai ateistának egyébként sem Isten létezésével van baja, hanem az kínozza, milyen is ez az Isten. " Barsi Balázs ofm Hitünk foglalata című könyve alapján Hajlák Attila (Mária iskolájában 104/1. ) forrás:
Dr. Turay Alfréd professzor úr hittankönyv sorozata, olyan érdekfeszítő olvasmány, ami korszerű nyelvezettel, jól érthetően eleveníti fel és bővíti ismereteinket. Az érettségire készülőktől kezdve, a szülőkön át, minden korosztálynak olyan olvasmány, amely nem csak a tudást mélyíti el, de segíti a hitben való felnőtté válást is. Sokak hitismereti fejlődése véget ért az elsőáldozásra és/vagy a bérmálásra való felkészítéssel, pedig a hitünk mélységeinek megismerése segít egy teljesebb, boldogabb életet élni. A hitbeli nagykorúság egy új világot nyit meg a személy számára. Lassan megérti, mit jelent hogy Ő általa, Ő vele és Ő benne élhetünk. Ide klikkelve letölthetők a Dokumentumtárból. Hiszek az egy istenben 2017. HITÜNKRŐL NÉHÁNY SZÓBAN "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. " (Jn, 3. 16) Az ember boldog akar lenni. Az egyetlen élőlény a földön, amely tud különbséget tenni jó és rossz között. Függetlenül attól, hogy hisz-e Istenben, döntéseinek hátterében egy olyan emberi létezés áll, amely természeténél fogva törekszik a teljes megismerésre, képes alkotni és gondolkodni.
A valami a személytelen világot jelenti – az anyagot és annak törvényeit. Merjük-e ráhagyatkozni erre teljes énünket? Személy csak másik személyre építhet személyes életet. S végső soron hinni is csak egy személyes Istenben lehet; személytelen létezőben hinni, mint amilyen a sors, a majd-valahogy-lesz, a világenergia és az ezekhez hasonlók, fatalizmus. Esztelen az, aki személyes életét személytelen erőkre bízza. Bálványimádó, aki végül maga is hasonlóvá válik bálványaihoz: géppé lesz, élő halottá, szuperlény helyett szánalmas torzóvá. Másrészt ebből az üres mondásból: »Mindenki hisz valamiben«, azért előragyog egy vitathatatlan tény: mindenki bízik abban, hogy egykor minden rendbe jön, minden egészen jó lesz. Ez az ősbizalom minden emberben benne van, ez éltet és mozgat mindenkit. Hiszek az egy Istenben. Aki hisz, éspedig nem valamiben, hanem a személyes, élő Istenben, az a leghelyesebben áll hozzá a létezés egészéhez. Az ateizmust nem lehet az élő, személyes Istenbe vetett hit mellé mint intelligens alternatívát odaállítani, sem azt a fajta hitet, amely valamiben hisz.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen. Az Apostoli Hitvallás szövege innen letölthető.
Az 560 ezer tonna hadianyagból 230 ezer tonna volt lőszer, 100 ezer tonna üzemanyag, mindezek 60 helyőrségben, katonavárosban, hat repülőtéren helyezkedtek el. A kivonási műveletekkel kapcsolatos tennivalók koordinálásával a kormány Annus Antal vezérőrnagyot, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének általános helyettesét bízta meg. A következő 15 hónapban mintegy 35 ezer vasúti kocsi, másfél ezer szerelvény indult a Szovjetunióba. A felszereléseket, harcászati eszközöket, a lebontott laktanyák épületelemeit a mándoki és a tornyospálcai rakodóállomásokon rakták át a keskeny nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba, a hatalmas volumenű szállítás a MÁV-nak egymilliárd forintnyi árbevételt hozott. Az utolsó szovjet katonavonat a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a záhony-csapi határállomáson. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15 óra 1 perckor távozott Magyarország területéről.
Már harminc éve, hogy a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, és az 1956-os forradalom elérte a célját. A végére mindenesetre a viszony érdekesen alakult. A rendszerváltás közeledettével ritkán lehetett szovjet katonákat látni Budapesten. 1990-ben, Orbán Viktorral egy vidéki választási nagygyűlésről autóztunk vissza Budapestre késő este. Hirtelen egy szovjet katona jelent meg az út közepén, és jelzett, hogy álljunk meg. Orbán nem lassított, és majdnem elütötte. "Mi volt ez az egész? " - kérdeztem. "Valószínűleg azt akarja, hogy vegyünk neki piát" - válaszolta. Amikor később vidéki ismerősöktől érdeklődtem, megtudtam, hogy a közeli helyőrségek szovjet katonái gyakran nyaggatták a helyieket azzal, hogy vegyenek nekik italt, vagy éppen katonai felszereléseket akartak eladni. Az évek során sok olyan orosszal találkoztam, akik a szovjet éra alatt Magyarországon töltöttek némi időt, és mindannyian nagy szeretettel beszéltek Magyarországról. 1956 után, amikor a harcok első hulláma során katonáik egy része összebarátkozott a forradalmárokkal, a Kreml nagy erőfeszítéseket tett, hogy elszigetelje csapatait; Magyarország azonban még mindig a szovjet blokk egyik legkellemesebb szálláshelye volt.
Az 1991-ben kivonulókra nem volt jellemző. Most, húsz év múltán, itt ülök az egykori szovjet tiszt, Németh József szombathelyi műtermében. Fényképészként sokan ismerik a városban, a megyében. Honnan jött az ötlete 1991-ben? - Fogadásból. Amikor meghallottuk, hogy kivonulnak a szovjetek, egy baráti társaságban azt mondtam: á, ez csak duma, akkor hiszem, ha látom. Az egy ilyen kor volt. 35 éves voltam, akármit már nem hittem el. A hetvenes évek végén, vagy a nyolcvanasok elején, amikor az egyik Széchenyi utcai boltban vettem egy írógépet, még be kellett vinnem a rendőrségre. Írásmintát vettek róla. Ilyen emlékek éltek bennem, ezért az egyik barátommal fogadtam: ha így lesz, ha tényleg kivonulnak, akkor én beöltözök szovjet tisztnek. (A hidegháború végét 1990. november 19-től számítják. Akkor üléseztek Párizsban a Varsói Szerződés és a NATO tagállamok vezetői az Európai Együttműködés és Biztonsági Értekezleten. 1991-től a két nagyhatalom vezetője, Bush és Gorbacsov is már múlt időben beszélt a hidegháborús korszakról.