A második (megyei-fővárosi) fordulóba a legalább 50%-os teljesítményt elérőket januárban hívják meg, de már két kategóriában, attól függően, hogy a matematika óraszáma meghaladja a heti 4 órát vagy sem. A harmadik (országos döntő) fordulót március/áprilisban rendezik ugyancsak 2-2 kategóriában, a magasabb óraszámúak létszáma kategóriánként max. 50-50, míg a kisebb óraszámúaktól kb. 100-100 versenyző küzd az első három helyezettnek járó díjakért, meg a további helyezésekért. A Varga Tamás Matematikaversenyre az iskolák nevezési díjjal indítják tanulóikat, a nevezési lap postai úton történő, a versenyt szervező intézmény címére küldésével. A verseny feladatait a Társulat tagjaiból álló versenybizottság (Deli Lajos, Kosztolányi József, Pogáts Ferenc, Rohovszky Rudolf, Siposné Tóth Krisztina) állítja össze, és tűzi ki. Ez a bizottság javítja a döntő feladataira adott megoldásokat, és állapítja meg a versenyzők végső sorrendjét. A versenybizottság törekszik − ha nem is mindig sikerrel − az iskolai tananyagra támaszkodó, azt minél szélesebben felölelő olyan feladatok kiválasztására is, amelyek túlmutatnak a kötelező iskolai gyakorló feladatokon.
feladatai: 5-6. évfolyam ( rduló) 7-8. évfolyam ( rduló) 9-13. évfolyam ( rduló) A 2. február 17. ) feladatai: Az 1. forduló (leadási határidő mindenkinek: 2011. november 25. ) E válogatási elv főszerepet kap a harmadik fordulóra kitűzött feladatokban. Honlap megnyitása (új oldalon) Pogáts Ferenc: Varga Tamás Matematikai Versenyek 1987-ben Reményi Gusztávné, az ELTE Trefort utcai gyakorló gimnáziuma és Laczkó László, a budapesti Fazekas Mihály gimnázium vezetőtanárai javasolták a Bolyai János Matematikai Társulat oktatási bizottságában, hogy a Társulat az általános iskolák tanulói számára — a középiskolások versenyeztetéséhez hasonlóan — szervezzen és rendezzen többfordulós matematikai versenyt. A gondolatot a Társulat felkarolta, és Szabados Józsefné főtitkárhelyettes az akkor még Országos Pedagógiai Intézet szakelőadójával, Lajos Józsefnéval együtt szívós, kitartó erőfeszítéssel megszerezték a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (ma: Oktatási Minisztérium) azóta is tartó anyagi támogatását.
Tartalom: A Varga Tamás matematikai versenyek (VTMV) kezdetektől fogva az általános iskolák 6-7-8. osztályos tanulói mintegy 10%-ának jelentett évről-évre olyan alkalmat, amelyen ismereteit, tudását és feladatmegoldó képességét versenyszerűen felmérhette. A VTMV a versenyeztetésen felül a közoktatás matematikaanyagának súlypontjaira is rámutat feladatainak kiválasztásában, egyes feladattípusok rendszeresen visszatérő voltával. Megjelenésével mind a tanárok, mind a diákok és ezek szülei tájékozódhatnak a magyarországi matematikaoktatás szakmai színvonaláról, követelményeiről, sarkpontjairól. Kiadás éve: 1997 Oldalak száma: 162 oldal Kötésmód: puhatáblás, ragasztókötött ISBN: 9789637546846 EAN: 9789637546846 Oldal frissítés: 2020. nov. 05.
Az idei félév, azaz a tanév második fele még inkább bővelkedik majd programokban rendezvényekben, hiszen a járvány szerencsére lecsengőben van. Már el kezdték szervezni a városi alsós matematika versenyt, amely a Kisplatán nevet viseli, erre április 6-án kerül majd sor. A Nagyplatán matematika verseny pedig április végén lesz, ezt is még szervezik. Március 18-án Zöldforgó napot tartanak majd, amely a környezettudatos magatartást helyezi előtérbe és a fenntarthatóságra hívja fel a figyelmet, és az Alma együttes érkezik majd a diákokhoz, ami régi nagy álma volt az iskolának, hogy ők eljöjjenek egy fellépésre hozzájuk – tudtuk meg. De nem marad el a Víz világnapjának megünneplése sem, amelyhez kapcsolódóan egy házi rajzversennyel is készülnek. Március 30-én tavaszváró napot szerveznek az alsótagozatosoknak, ez egy játékos nap lesz, vagy játszótéren vagy az iskola udvarán. Ezalatt népi és ügyességi játékokat próbálhatnak ki a diákok állomásról-állomásra haladva és a Grimm- Busz meseszínház zárja majd az élménydús napot.
A Pénzügyminisztérium és a Pénziránytű Alapítvány is értékes nyereményekkel támogatja a versenyt. A verseny fővédnöke, Maruzsa Zoltán, az Emmi köznevelési államtitkára jóvoltából az első 5 helyezett csapat csapatonként 60 ezer forint értékben választhat műszaki cikkeket.
A jövő a mai fiatalokkal kezdődik, az Erste stratégiájának ezért alapvető része a pénzügyi oktatás fejlesztése, a digitalizáció és az új generációk igényeinek megismerése. Csak azok tudják felmérni, hogy milyen lehetőségeik vannak, akik pontosan értik pillanatnyi pénzügyi helyzetüket - mondta. Sinkáné Csendes Ágnes, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adóügyi szakfőigazgatója azt hangsúlyozta: a középiskolások gyorsan olyan helyzetben találják magukat, hogy ismerniük kell az adózási szabályokat, és az elmúlt időszak gyorsan változó körülményeivel csak megfelelő ismeretekkel lehet lépést tartani. Ez a generáció készségszinten használja a digitalizáció eszközeit, amihez az adóhatóság online ügyintézési felületei segítséget nyújtanak; a fiatalok adótudatossága és a pénzügyi tudatossága pedig hosszú távon a teljes társadalomnak kedvező - emelte ki. Nádasi-Malinka Krisztina, a Pénziránytű Alapítvány oktatási igazgatóhelyettese elmondta, hogy 2008-óta dolgoznak a pénzügyi oktatást segítő tudásanyag fejlesztésén, tízből kilenc diák szívesen tanul a közgazdasági-pénzügyi ismeretekről.
Mire a szegény ember s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni! - Ó, én jobban láttam, mint ti - mondotta a legény. - Ugyan honnét láttad? - Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam. A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg, hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát. Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak. - Jobban láttam azt én - mondotta a legény. - Honnét? A ház tetejéről. Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát, az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki.
Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek – mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény: – Jobban láttam én azt, mint ti. – Ugyan honnét láttad volna jobban? – kérdezték a bátyjai. – Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. No, csakhogy megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. — Ne bánts minket — mondották a paripák —, ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s mi nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. Na, telt-múlt az idő, egyszer a király mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán.