Mindehhez a PS5-ös változat nem sokat tudott hozzátenni, ám még így is biztosított a 60 fps és a 4K-s látvány. Plusz bekerült a játékba a BMW M4 GT, ezzel 25-re nőtt a kocsik száma. Az élmény továbbra is remek, meglepő mód a program még kontrollerrel is elég jól irányítható, bár egy jobb kormány azért elkél hozzá. Talán ez az Assetto Corsa Competizione legnagyobb "baja": nem alkalmi versenyzőknek való. Itt nem lehet csak úgy bepattanni a versenyautóba és futni pár laza kört. Alaposan el kell mélyülni a járművek rejtelmeiben, időt kell szánni arra, hogy megtanuljuk, hogyan reagálnak az egyes pályákon a különböző időjárási körülmények között. Szóval a játék komoly elköteleződést követel, de ez valójában nem baj, hiszen szimulátorként ez a dolga. Aki szereti ezt, az ne hagyja ki az Assetto Corsa Competizione -t, mert tényleg nagyszerű élményt kínál még most, három évvel az eredeti megjelenése után is.
163 Fejlesztő: Kunos Simulazioni; Kiadó: 505 Games; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S A next-gen upgrade az Assetto Corsa Competizione-hez mindenképp egy lépés a jó irányba, de messze még a cél. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki olyan nagyágyúk mellett jelentessen meg autós játékot, mint a Gran Turismo 7, vagy a GRID Legends. Pedig tesztünk alanya most érkezett meg ebben az időszakban, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Assetto Corsa Competizione technikailag nem új játék. PC-re már 2019 tavaszán debütált, az előző generációs konzolokra pedig egy évvel később. Amit most megkaptunk az tulajdonképpen az az új generációs változat. PS5-re és Xbox Series konzolok tulajdonosai tehát most próbálhatják ki először a masinájukra szabott változatot, de mindenképp jó hír, hogy aki már korábban birtokolta valamelyik verziót, az ingyen upgrade-elhet. Mivel nem vadi új fejlesztésről van szó, nem megyünk bele mélyebb elemzésbe, inkább a változásokra fogunk fókuszálni, de mielőtt erre rátérnénk, azért tegyük tisztába az alapokat.
Az Assetto Corsa Competizione a jelenlegi generációs újrakiadással megkísérli száműzni azon vizuális és teljesítménybéli zavarokat, melyek a korábbi verziókban hátráltatták a motorsport-versenyzést, e különbségektől eltekintve azonban megegyezik a 2020-as projekttel, tehát tartalomkínálat és működés szempontjából nem elemezzük olyan mélyrehatóan, inkább a PlayStation 5 előnyeire térünk ki jobban. Az Assetto Corsa, mint versenyszimulátor integritása a játék által nyújtott teljesítményen és a játékosok reakcióidején múlik. A kanyarodás, fékezés, és kigyorsítás minden egyes pillanata kulcsfontosságú, ha előnyt kívánunk meríteni belőlük, ennek biztosításához pedig elengedhetetlen a stabil képkockasebesség. A PS4 és PS4 Pro esetében sajnos erre nem lehetett építeni, mivel e konzolokon korlátlan és instabil volt az FPS. A PS5 inkarnáció betonstabilan zárolja 60-on ezt az értéket, kivéve talán amikor sok az egyszerre megjelenítendő autó az esős pályákon. Azt is érdemesnek tartom kiemelni, hogy a sebesség mellett felbontás terén is előrelépést jelent az elődhöz képest, ugyanis itt folyamatos a 4K, vagy legalábbis az ahhoz nagyon közeli élmény.
Ismertető/teszt Amikor a PS5 gyengébb, mint a PC? 2022. 03. 15. 21:45 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt Majdnem három éve már, hogy jól megköpködtem a Kunos Simulazioni üdvöskéjét, az Assetto Corsa Competizioné t. Szerencsére az azóta eltelt idő alatt PC-n sikerült rendesen kikalapálni – leginkább az irányítással kapcsolatos sirámaim veszítették el aktualitásukat, de erről lesz még szó bővebben is. 2020 derekán jött a PlayStation 4 és Xbox One verzió, most pedig a PlayStation 5-változat került kínpadra nálam, de Xbox Series X/S-re is természetesen kint van. Kezdjük a formalitásokkal, azaz a száraz technikai adatokkal. Az új konzolokban lakozó számítási és grafikus erőnek hála megvan a 4K felbontás és a 60 fps, bár némi kompromisszummal: a visszapillantótükrökben irgalmatlan pixeles minden (és teljesen más a bevilágítás). Részletkérdés? Nem hinném, azért a tükröt elég gyakran szoktam nézegetni vezetés közben, és nem sminkelési céllal. ;-) A menük viszont néha beszaggathatnak, ha 3D modell is látható, ez leginkább a karakterünk testreszabásánál jön elő.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon komoly többlépcsős esős lehetőség van beépítve, ami már önmagában komoly kihívás, a dinamikus időjárás változás pedig itt már régóta elérhető opció volt. Az alapjátékra picit visszatérve, természetesen játszhatunk teljes bajnokságot, illetve ezt darabokra szedve teljesen testre szabhatjuk az élményt (letolhatunk teljes verseny hétvégéket, de kezdhetünk az időmérővel, vagy akár a versennyel is). Persze van komoly multiplayer mód is, ha pedig a kihívások érdekelnek, akkor havonta cserélődő speciális eventekkel is meglepnek minket a készítők. A pályák a valóságból jól ismert aszfaltcsíkok, hogy inkább az extrábbakat említsük van Zolder és Zandvoort is a szokásosnak mondható Spa, Nürburgring, Monza vagy a hazai Hungaroring mellett. Az viszont már kicsit fájdalmasabb, hogy az alapcsomagnak nem részei olyan csemegének számító helyszínek, mint Laguna Seca, Mount Panorama, Kyalami vagy a brit Oulton Park – ezek sajnos külön fizetős DLC mögé vannak zárva. Zárásként csak summázni tudom az eddig elhangzottakat.
Azt viszont mindenképp meg kell jegyeznem, hogy hiába lett jobb a felbontás, a visszapillantóban látottak így is hihetetlenül pixelesek maradtak. Sejtem, hogy technikai okai vannak a dolognak, de a nagy örömködésben ez egy kicsit szúrja az ember szemét. A másik megfontolandó dolog az irányítás. Lévén a játék inkább a HC szimulátor kategóriában indul, ezért kormánnyal javasolt nekiesni. Ennek híján a kontroller marad (sajnos mi is csak így tudtuk jelenleg tesztelni) és hát így azért nem az igazi. Sajnos a készítők ezen a téren nem igazán erőltették meg magukat és még a DualSense lehetőségeit sem nagyon aknázták ki. Nagyon nehézkes ilyen módon a folyamatosan csúszó-mászó, valós fizikával mozgó GT autókat kordában tartani. Nem lehetetlen feladat, de rengeteg türelmet igényel, szóval aki eleve egy Forza Horizon szintű bohóckodásra ugrana be, az eleve felejtse el. Merthogy itt tényleg máshogy viselkedik az autó, a különféle felületeken sokkal jobban megcsúszunk egy kerékvetőn, vagy egy elmért kigyorsításkor.
Nézetei és ezáltal a vis vitalis elmélet úgynevezett 'megdöntése' Wöhler 1824-es kísérletéhez kapcsolódik, akinek sikerült egy jellegzetes növényi savat, az oxalsavat, dicián hidrolízise útján, mesterséges úton előállítania, amelyet Berzelius még organikus vegyületként osztályozott. Mint oly sok esetben a tudományos szemlélet most is abba a csapdába sétált bele, hogy egy téves osztályozás megcáfolása nem feltétlenül jelenti, hogy a cáfolat viszont másban nem téved. Noha Wöhler kísérlete folyamán, mely szerint élő szervezet termelte vegyületeket is lehet mesterséges úton előállítani, ledőlt a régen elvi jelentőségűnek tartott válaszfal, mely az organikus vegyületek birodalmát az anorganikus vegyületek birodalmától elválasztotta, a kérdés továbbra is megmaradt, hogy a szerves vegyületek hogyan rendeződnek molekulákká, majd hogyan és miért alkotnak DNS-t, őssejtet, sejtrendszereket, szervezeteket.
Tárgyalja az alkímia és a jatrokémia korát, és részletesen elemzi azokat az elméleteket (flogiszton-, oxigén-, vis-vitalis elmélet stb. Vis vitalis elmélet co. ), amelyek e tudomány fejlődését elősegítették, vagy gátolták. A modern vegyészetet tárgyaló részben ismerteti az atomszerkezeti kutatásokat és bemutatja a kémiai Nobel-díjasokat. Az egyes korok ismertetése mellett képet ad a kutatók küzdelmes munkájáról,... Tovább Tartalom Előszó 6 Hogyan születnek a felfedezések 8 A kémiai ismeretek eredete 15 A tűzgyújtástól a fémolvasztásig 15 Honnan ered a kémia elnevezése?
És noha fejlődni látszik a modern emberiség, elég ha az 1940-es évek végén a háborús szenvedésekben kifáradt tömegeket puszta gyógyárammal ( Heilstorm) kezelő és gyógyító Bruno Gröning esetére gondolunk, aki ezreknek adta vissza teljes egészségét pusztán azzal, hogy 'ráhangolta' ( Einstellen) alanyait magára az élet-erőre, hogy tudhassuk még mindig meghurcolják azokat, akik nyíltan hirdetik és a tömegek számára elérhetővé teszik ezt az alapenergiát. A mitológiai tudat Míg a modern ember küszködik a felismeréssel, hogy elfogadja az életerő puszta létét, a mitológiai tudat mindig is ismerte ezt az erőt: A mítoszok világában az élet, mint bizonyos szubsztancia, mint különös életerő a világteremtés, a kozmogenezis végső szakaszában jelenik meg, mint ami az egész világegyetem, maga a kozmosz belső értelmét és berendezésének célját alkotja. Számtalan mitológiai rendszer ábrázolja a világ kiteljesedését, mint ennek a primordiális életprincípiumnak az egymásra következő megjelenését, ahol a növény és állatvilág mondhatni ennek az életerőnek a felhalmozódásából születik.
Friedrich Wöhler, a szerves kémia úttörője A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz! Friedrich Wöhler német kémikus volt. A Göttingeni Egyetem professzoraként egy általa kidolgozott eljárással előállított alumíniumot (Al) és berilliumot (Be). 1828-ban elsőként izolálta az ittriumot (Y). Legfontosabb tudományos eredménye az, hogy elsőként állított elő szerves anyagot (karbamid) szervetlen vegyületek szintézisével. Friedrich Wöhler, a szerves kémia úttörője | Sulinet Hírmagazin. Friedrich Wöhler " Egy korábbi rövid közleményemben, amely e folyóirat [Annalen der Physik und Chemie] III. kötetében jelent meg, azt állítottam, hogy cián hatására a vizes ammóniaoldatból, más egyéb termékek mellett, oxálsav és egy kristályosítható fehér anyag keletkezik, amely bizonyosan nem ammónium-cianát, s amely mindazonáltal mindig létrejön, amikor ciánsavat ammóniával próbálunk vegyíteni, például az ún. kettős bomlással [cserebomlással]. A tény, hogy ezen anyagok egyesüléskor valószínűleg megváltoztatják természetüket, és egy új test keletkezik belőlük, figyelmemet ismét e tárgyra irányította, s a kutatás azt a váratlan eredményt hozta, hogy a ciánsav és ammónia egyesítésekor karbamid keletkezik.
században 180 A kémiai ismeretek fejlődése a flogiszton-elmélet korában 189 Mi történt a XVIII. században?