Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és jóbarátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdő közepében. Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették. Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármester választottak. Róka mondta: Róka legyen! Szarvas mondta: Szarvas legyen! Őz kiáltott: Őzön a sor! Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen, s kiáltozták: Madár legyen! Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt: Most az egyszer nyúl legyen a polgármester!
A kis nyúl – deszki mese eredetijét lejegyezte Kálmány Lajos Valamikor, réges-régen, a hétszépségű varázserdőben, ahol a fák égig nőttek, a virágok illatát a tündérek varázsolták, a füvek zöldjét a patakok locsolták, élt egy kis nyúl boldogan. Futkározott, kacarászott, harangocskáját rázogatta, amit egy tündértől kapott ajándékba. Egyszer aztán nagy baj érte, mert megpihent egy fa alatt. Elővette répácskáját, s hogy jól lakjon, lakmározott belőle, a harangocskát pedig felakasztotta a fára. Ebéd után édes a pihenés, ezért aztán elszunyókált, s a harangocska meg fenn a fán egyre feljebb-feljebb került. Mert a fácska varázsfa volt, gyorsan nőtt és nődögélt. Mire felkelt nyuszi koma, fenn volt már a harangocska, majdnem fenn az ég tetején, a magas fa leg hegyén. Könyörgött szegény nyuszika: – Kedves fa, add vissza a harangocskámat! Kárörvendve mondá a fa: – Nem adom, én, nem biza! Mérges lett a kis nyuszi: – Megállj, elmegyek a baltához, s kiváglak! Elment hát a baltához, s kérlelte: – Balta, vágd ki azt a fát, nem adja a harangocskámat!
– Nem rágom én, nem biz én! – Na, megállj csak egér koma, szólok én a macskának! – Macska, fogd meg az egeret, egér nem rágja a puskás fenekét, puskás nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat! Szólt a macska: – Eredj, hozzál nekem tejecskét! Elment a nyúl a tehénhez: – Drága, tehénke, adjál nekem tejecskét! Tejet viszem a macskának, macska megfogja az egérkét, egér megharapja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat! – Eredj, hozzál nekem szénát! – szólt a nyúlhoz a tehén. Elment a nyúl a kaszáshoz, s kérlelé: – Kaszás adjál nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
Rudolph egy 13 éves vámpírfiú, aki már sok száz szülinapon van túl, mégsem öregszik. Most is egy újabb szülinapi ünnepség közeleg, amihez Rudolphnak semmi kedve nincs, hiszen ezek az alkalmak mindig egyformán unalmasak: egy ódon kastélyban a családjával ünnepel. Ki sem teheti a lábát, hiszen a vámpírvadászok mindig lesben állnak. Rudolph azonban szeretne már valami izgalmat az életében, ezért megszökik otthonról. Útközben találkozik a vele egyidős Tony -val, aki imádja a kísértet sztorikat és persze a vámpírokat is. A két fiú közt barátság szövődik, és együtt szállnak szembe a vámpírvadászokkal. Rating: +14 (from 14 votes) A kis vámpír teljes mese, 4. 0 out of 6 based on 20 ratings
A nagy futás után szokott találkozóhelyükön, odvas tölgyfa alatt, találkozott ismét a három nyúl. Azt mondta Makk a társainak: – Mindhárman túljártunk a róka eszén, mert annak a fejében van az esze, és a feje nem ért el minket. Menjünk vissza a dombhoz, és osszuk el a kék káposztát igazságosan, egyenlően. Vissza is mentek, de egy káposztafej igazságos elosztásához nem elég az igazság, hanem kell hozzá a káposzta is. Hová lett? A dombon nem volt, de Makkmakk így szólt: – A káposzta kerek volt, a kerek dolgok könnyen elgurulnak. Nézzünk szét a domb alján! A domb alján karóhoz kötött kecske álldogált. Szép szakálla volt, és tiszteletet követelő két szarva. Makkmakkmakk megkérdezte: – Tisztelt Kecske Uraság, nem látott Ön egy kis kék káposztafejet gurulni? – Láttam! – válaszolta a kecske elégedetten. – Megijedt a rókától, hogy az megeszi, pedig a róka nem tesz ilyet, a bundásban benne a káposztás becsületesség. Ám a kék káposzta nagyon félt a rókától, elbújtattam! – Hová? – kérdezte egyszerre a három nyuszi.
Megjelent: 2020. június 15. Kategória: Hangos mese, Lelkes Miklós, Mese A mese felolvasva meghallgatható itt: Három nyuszi barangolt együtt: Makk, Makkmakk, és Makkmakkmakk. Találtak egy kis fej kék káposztát. Leültek egy dombra, füleltek erre-arra. Az mondta Makk a másik kettőnek: – Kicsi ez a káposztafej, csak egy harapás jut belőle, ha igazságosan elosztjuk. Így egyikünk sem lakik jól. Azé legyen, aki olyan okos, hogy túl tud járni a róka eszén. Én túl tudok járni… Itt tartott a dolog, de közben a domb tetején levő fán egy madárka megpillantotta a rókát, és nem tudta befogni a csőrét. Újságolta: – Rókát látok, csip, csip, csip, ki lesz, akit fülön csíp? A róka igen mérges lett, mert csak akkor szerette volna a nyúlfogás dicsőségét, amikor a nyuszi már a szájában van. Így is nagyot ugrott, de a három nyuszi háromfelé szaladt. Egyetlen róka nem képes háromfelé szaladni egyszerre, de balszerencséjére a leggyorsabban szaladó nyuszi, Makkmakkmakk után futott. Jó ideig futott, mégis nyuszi nélkül kellett kilihegnie magát.
Státusz A terméket megrendlésre beszerezzük. (3-10 munkanap)