A történet így tehát szinte ürügy, de nem kell félni, nem annyira, mint a Suszter…-ben, mindazonáltal kissé elveszve érezhetjük magunkat a kezdéskor. Szerencsére nincsenek lóugrások a narratívában, Corbijn csupán felnőttnek tekinti nézőjét (kevéssé vagyunk ehhez hozzászokva mostanság…), és azt kéri, magunk fedezzük fel a sztori apránként megvilágított zugait. Legkésőbb félórányi játékidő után azért mindenkinek összeáll a kirakós, hogy elkezdődhessen a sakkjátszma: egy csecsen menekült sorsa a tét, és Günther Bachmann (Philip Seymour Hoffman), a Hamburga tulajdonképpen büntetésből helyezett ügynök óvatosan igyekszik becserkészni a prédát, hogy komolyabb céloka használhassa. A rivális szervezet karrierista főnökének, Mohrnak (Rainer Bock) viszont irgalmatlanul viszket a tenyere, s lássuk be, 9/11 után a minden sötét bőrű, hosszú szakállú menekültben potenciális terroristát látók érezhetik magukat nyeregben. Corbijn meditatív történetmesélési stílusa jó színészeket kíván, a minimalista dialógusokhoz árnyalt jellemformálás, finom gesztusok, közvetett érzékeltetés, valamint erős jelenlét kell a vásznon.
247 Az üldözött (A Most Wanted Man); rendező: Anton Corbijn; szereplők: Philip Seymour Hoffman, Rachel McAdams, Robin Wright, Willem Dafoe, ; angol-amerikai-német politikai thriller akciófilm; 121 perc; 2013 (12) Ó, Philip! Az élet közel sem a legjobb, de mindenképp a legkegyetlenebb forgatókönyvíró. Mennyivel jobb lenne szokványosan a filmre szorítkozni, most azonban ezt nem tehetjük meg. Mert a mozibarátoknak csupán ennyi marad, hogy a filmvásznon keresztül vegyenek végső búcsút kedvencüktől. Nem olyan rég még megrendülve néztük Heath Ledger utolsó meghajlását a Doktor Parnassusban, aztán a nagymackó Gandolfini elhalványuló mosolyát az Exek és szeretőkben, itt pedig azzal a szomorú ténnyel kell megbarátkoznunk, hogy Philip Seymour Hoffman neve utoljára szerepel első helyen a stáblistán. Egy újabb John le Carré regény megfilmesítése mellett amúgy sem mentünk volna el. Carré nem csupán beleírta magát a XX. századi kémirodalom halhatatlanjai közé, de azt is illik tudni róla, hogy őfelsége népszerű ügynökével ellentétben a való életben is erősítette az MI-6 kötelékét.
Az amerikaiban George Clooney megoldotta (filmünk egyébként annyira nem lassú, mint amaz), itt Hoffman nemhogy megoldja, hanem egyenesen uralja a filmet. Persze nem önző módon, önnön sztárságára építő színészként, hanem szorosan együttmozogva partnereivel. S társai ezt okos játékkal hálálják meg. Hoffman egyszerűen zseniális a kissé szétcsúszott, sok csalódást átélt, ám szívét és józanságát még el nem vesztett titkosügynök szerepében, és rémisztő arra gondolni, hogy ez a kövér, kissé ápolatlan, rosszul öltözött és folyton cigiző kishivatalnok maga a függőségeiben vergődő színészóriás, aki végül nem tudott megszabadulni démonaitól. S akkor a partnerekről: Robin Wright kitűnő a hűvös amerikai szerepében, Willem Dafoe kellő alázattal hozza a tétova bankárt, Grigoriy Dobrygin traumatizált, elgyötört páriaként meggyőző (ő egyébként innen lehet ismerős), s még Rachel McAdams is képes színészi játékot kicsiholni magából: naiv, majd később egyre zavartabb ügyvédje mindvégig hiteles marad. Az összjáték pedig bámulatos: minden félrepillantás, ajakrándulás mögött súlyos háttértörténetek sorakoznak, melyeket nem kell fennhangon deklamálni, érezzük.
Ahogy azt is érezzük, hogy ennek a sztorinak nem lehet jó vége. Le Carrénál amúgy sem a halált megvető bátorságú és végül mindig győző, jutalmul pedig a legjobb csajt is lenyúló James Bondok, hanem az unalmas aktatologatással foglalkozó, idegtépő türelemmel dolgozó és folyton erkölcsi dilemmák közt őrlődő ügynökök a jellemzőek. A történelem nagy és hálátlan gépezetének apró fogaskerekei ők, akikben ha pislákol is még egyáltalán valamiféle régimódi hazaszeretet, a mindennapi rutin, a módszerek mocskossága, a "mindenki lehallgat mindenkit" morális apátiája szürke homoktengerként gyorsan ellepi lelküket. A fénykorát jóval túlélt, kiábrándult Bachmann sem tör nagyra: csupán még egy ügyet szeretett volna végigvinni a saját elképzelései szerint. A hétköznapiságában dühítő, egyben megrendítő finálé immár semmire sem tanítja meg, csak arra, hogy itt, a posztmodernitás gondosan takargatott ügynök-árnyékvilágában egyetlen kifejezés örök: az árulás. Nekünk pedig marad a keserű tanulság: mindig van egy nagyobb hal.
A hidegháborút meg talán még a két mamuthatalom sem látta úgy át, ahogyan azt ő papírra vetette. Gazdag munkásságából számos tévésorozat, film táplálkozott már, váltakozó sikerrel és minőséggel. Műveit nem egyszer maga gyúrta át forgatókönyvvé (A panamai szabó, Az elszánt diplomata). A legutolsó adaptációt (Suszter, szabó, baka, kém) imádták a kritikusok (talán jobban is, mint a közönség), szekérnyi díjat szedegetett össze, egy biztos a színészi gárda teljesítménye tényleg megsüvegelendő. Az üldözött rendezői székébe a holland származású Anton Corbijn csücsült. Anno a nagyjátékfilmes debütálásával (Control) rögtön elhallgattatta a "csak a Depeche Mode és U2 házi kliprendezője" felhangokkal károgókat, viszont Az amerikai, George Clooney kasszabiztos szerepeltetésének dacára is, inkább kudarcként rögzült a fejekben. Mostani teljesítménye viszont végképp meggyőzi a kétkedőket, mert egy precízen felépített, hangulatában a 70-es évek klasszikusait idéző (jóllehet ez a játékidő 2/3-nál tempóján is megmutatkozik) politikai thrillert vezényelt le.
A fenét! Éppen ezért kétségbeejtő minden homlokráncolása, kiábrándult sóhaja, kezet vesztő bábként való összeomlása. A mellékszerepekben hiába teljesítenek kiválóan kollégái ( Willem Dafoe, Robin Wright), minden különösebb erőlködés nélkül marad az egyszemélyes mozija, szerencsére egy hozzá méltó filmben. Ó, Philip! Piszkosul fogsz hiányozni. Hozzászólások hozzászólás
Live-Die-Respawn Rugólábserif lelkes újonc Egyértelmű! Én 48 vagyok, és 24-nek érzem magam. Nem is találom meg a hangot a korombeliekkel, inkább a 30 körüliekkel haverkodok! Mi a különbség? Semmi megbántó céllal írom, hogy számomra picit meglepetés hogy itt sokat látott avatár mögött megtudhattam hogy hány éves, akiről nem is hittem volna hogy annyi. Mi a különbség? Nemrég a ház udvarán szembejöt két Azon merengtem, melyiknek, melyik lukával kezdeném a felderítést. Közben mellém értek és az egyik rámköszönt. -Csókolom. Boldog születésnapot 1 éves 2017. Hát ez a különbség. Ezen még ne aggódj. Majd ha a buszon átadják a helyet, akkor lesz gáz. Buta kis tinédzserek hittél? Köszi. Udvarias lennék, rögtön felajánlanám, hogy üljön az ölembe. Nézd az előnyös oldalát. Legalább le tudsz ülni a tömegben. Ahhoz elég, ha nem fürdik pár napot! Sok évvel ezelőtt a Szeged - Pécs buszjáratra szállt fel egy népies öltözetű (Piros - fekete színekben pompázó) asszony. Magával hozta az otthon illatát. A pottyantós WC, ibolya illatú lett volna az asszonyhoz képest.
A kalózok fogságába került Démoszthenész a makedón hódítókra figyelmeztető athéni szónok volt, az agyagszobrokat csatába hívó Quin császár pedig a Kínai nagy falat építő Csin Si Huang-ti, akit valóban a legendás agyaghadsereg gel együtt temettek el. Rajtuk kívül feltűnik még a Albert Einstein, valamint Góg és Magóg is a Jelenések könyvé ből. 6. Boldog születésnapot 1 éves 3. Ez a rajzfilmsorozat egy, a régi sci-fikhez és képregényekhez szóló szerelmes levél. Miközben Bob, Rebeka, Árkána, Spartacus, valamint Bikk és Bakk Shag Shag vasgyomrában bolyonganak a Föld időrétegei között, ide-oda ugrálva térben és időben, számos olyan kalandba keverednek, ami gyerekként bizonyára az újdonság erejével hatott ránk, ma viszont már láthatjuk, hogy egyfajta főhajtás volt a nagy elődök előtt. Spartacus karakterében megelevenedik a rabszolgafelkelést kirobbantó ókori gladiátor alakja, no és persze a Kubrick-féle grandiózus szandálos film is, no és persze harcias hősünk eléggé hajaz A Gyűrűk Ura Aragornjára is, hiszen mindketten ősi uralkodócsalád sarjai, akik inkább elébe menve a végzetüknek, önkéntes száműzetésbe vonulnak, hogy a vad vidékeken hajkurászhassák álruhában az ellenséget.
(A Holdra pedig Neil Armstrong lépett először. ) A zseniális Who is America? című sorozatban Cohen egyik figurája az izraeli antiterrorista-szakértő, Erran Morad. Az egyik részben a fegyverbarát Philip Van Cleave, a Virginia Citizen's Defence League elnöke Cohen áldozata, és ő eléri nála, hogy szerepeljen a Kinderguardians nevű fiktív program reklámjában, ami a lőfegyvereket népszerűsíti a hároméves gyerekek körében. Boldog születésnapot, Sandra Bullock!. Erran Morad nem finomkodik: Jason Spencer georgiai képviselőből is teljesen hülyét csinált, úgy, hogy a férfi még csak észre sem vette, sőt, rasszista kirohanásaival még túl is teljesítette az antiterrorista-szakértő kéréseit. A legszürreálisabb, mikor az Amerikai Egyesült Államok nevében csupasz s*ggel, hátrálva üldözi az ISIS terroristáját alakító Moradot/Cohent. Listánk plusz egy videója, ebben ugyanis Cohen nem bújt más bőrébe, saját magaként hozta rá a szívbajt egy egész díjátadónyi hírességre. Történt ugyanis, hogy 2013-ban Cohent díjazták a Brit Filmakadémia éves rendezvényén, a BAFTA-díjátadón, ahol egy Charlie Chaplinről elnevezett kitüntetést vehetett át.
Mint az széleskörben ismert lett, az idei Oscar-gálán sem a filmekre és a díjazottakra fogunk leginkább emlékezni, hanem sokkal inkább Will Smith hirtelen jött pofonosztó performanszára. A kevésbé indokoltnak tűnő arculcsapást Chirs Rock volt kénytelen elszenvedni, aki éppen komédia számát adta elő a színpadon. Jada Pinkett Smithnek odaszúró poénja viszont kissé érzékenyen érinthette a frissen Oscar-díjassá vált színészt. Boldog születésnapot 1 éves 6. Fotó: Myung Chun / Getty Images Hungary Azóta ugyan Smith már bocsánatot kért a humoristától és az Akadámiától a díjátadón láthatott viselkedése miatt, viszont az eset nem maradt reakció hullámoktól mentesnek a közvélemény szemében. A humoristák közösségét nem kevésbé érintette meg a történés, Jim Carrey például súlyos összegekre perelné Will Smitht, ha rajta múlna. A The Hollywood Reporter nek Curtis Shaw Flagg, aki több komédia klub tulajdonosa, illetve a helyszínen szemtanúja volt a jelenetnek, szintén megszólalt az esetet követően. Beszélni fogok a biztonságiszemélyzettel ezen a hétvégén, mert mindenképpen szükségünk lesz rájuk a színpadnál.