Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet! S ha néha elfáradok, s az állatot és anyagot irígylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden... Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.
(Vallomás helyett hitvallás. ) Az első könyvem első oldalára a »soha-meg-nem-elégedés« himnuszát írtam be... Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még; sokat szereztem, sokat el is dobtam; egy vállrándítással; gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek; soha le nem ültem egy pillanatra sem; gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak; nem csak a könyvembe, homlokomra is fel van írva a »soha-meg-nem-elégedés«. Futottam hősen, szűnetelen, lélekzetlen; olykor szinte elbukni látszottam; s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? Őszi séta – Wikiforrás. mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? »A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne... « Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus! Hiszek abban, hogy élni érdemes.
level 2 Persze gondolkodtam azon is de nem feltétlen tudok magammal el vinni egy könyvet amikor utazok
Közben szerelmét a szülei hozzáadták egy gazdag kereskedőhöz. Csokonait mély megrázkódtatással fogadta a hír, mely öszeomlatta reményeit. Még mindig szerelmes volt Juliannába, de szívét boldogság helyett a szomorúság és a magány kezdte betölteni. Ebben az időszakban a költő lelkivilágát leginkább "A reményhez" című mű mutatja meg. A vers tulajdonképpen a Lillához fűződő szerelem történetét, a boldogság keresésének fázisait mutatja be. A reményt csak az első és az utolsó versszakban szólítja meg és ez keretet alkot a történet leírása köré. Az életet egy allegorikus kép, egy kert helyettesíti. A változást az évszakok váltakozásához köti. Ezeknek a természeti elemelnek a választása a költő természet-imádatából adódhatott. Csokonai & Lilla– Vates. A boldog szerelem leírását a második versszakban találhatjuk. A tavasz általi megújulás és Lilla viszonzott szerelme a költő boldogságát mutatja be ("Egy híjját esmértem örömömnek még: Lilla kezét kértem, S megadá az ég"). Élete, művészete ebben az időszakban – ugyanúgy mint a kert – felvirágzott.
Én csak a boldogtalanságnak És kínnak fia vagyok már, Csak úgy lesz vége ez aggságnak, Ha a halál síromba zár. Mert Lilla egy tavasz nyíltában Éntőlem messze vettetett, Akiért tudtam hajdanában Becsűlni ezt az életet. - Midőn akkorba mély sebemnek Kiontottam vérhabjait: Mért állítád meg életemnek Széjjelfutott patakjait, Óh fátum? hogy életem végéig Tudjál engemet gyötreni? Azért nem kellett egy cseppjéig A véremnek kiömleni, Hogy a hízelkedő hiszemben Tengődtetvén bús napomat, Elsorvadjak a szerelemben És holtra sírjam magamat? Csokonai és Lilla (Vajda Julianna) szerelmének története - verselemzes.hu. - Hitetlen sors! ki jobbadára Csak a bohóknak kedvezel, Kerestelek! de más határra Futottál én előlem el: A szerelem ugyan vállamra Sebes két szárnyakat köte, Semmit sem ért; az én láttamra Még távolabb repűltél te. Már én téged el nem érhetlek Futásodnak gyors kerekén, És soha reá nem vehetlek, Hogy Lillámat bírhassam én. Nagyobb sorsra ugyan sokképpen Tarthatsz te, Lilla! méltó just: Én elégtelen vagyok éppen Megjutalmazni egy virtust. A te bájoló kedvességed, Mely a teremtés remeke, S nemes lelked méltóztat téged A királyok szerelmire; És sok száz úr, ki pántlikával És csillaggal díszesedett, Fellobbanván szemed lángjával, Párnak választna tégedet.
Állításuk szerint a Lilla kötetből egy fiktív női alak bontakozik ki, és ezt több dolog is alátámasztja. Többek között az, hogy a kötetbeli nő megözvegyül, siratja szerelmét. Ez igen komoly ellentmondás, hiszen pontosan tudjuk, hogy Vajda Julianna soha nem lett Csokonainé. Alátámasztja még a feltételezést, hogy Vajda Julianna nem egyértelműen Lilla, hogy a Lilla kötet verseinek nagyon erősen szórt a keletkezése. Csokonai a Lillával való megismerkedés után szerkesztette egybe a kötetet, amibe feltételezhetőleg, korábbi szerelmes verseket is beleépített. Utal még arra, hogy nem Lilla volt a költő egyetlen szerelme, hogy versei között nem egyszer előfordult, hogy Csokonai más női neveket a Lilla névre cserélt. Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elemzés) – Jegyzetek. Ez bebizonyítja, hogy Csokonai írt már korábban is szerelmes verseket, amiket más nőknek ajánlott, de amint kialakult a múzsa, Lilla képe, a korábbi verseket egyszerűen, a címüket átírva, szépen becsomagolva, szintén Lillának ajánlott. Az igazságot soha nem fogjuk megtudni, azonban egy biztos: a Lilla kötet ma is ismert verziójának köszönhetően a magyar irodalomtörténet sokáig egyértelműnek gondolta a költő tiszta, és egyetlen szerelmét: Lillát, azaz Vajda Juliannát.