De la Salle János XIV. Lajos, a,, Napkirály'' idejében élt, amikor az abszolutizmus a delelőjén volt Franciaországban. A kora társadalmának rendjei között tátongó szakadék arra késztette a szentet, hogy a jogtalanok és kiszolgáltatottak lelki és gyakorlati megsegítésén fáradozzon. János 1651. április 30-án Reimsben született, gazdag nemesi család tagjaként. Ő volt a legidősebb, s volt még kilenc testvére. Szüleitől alapos keresztény nevelést kapott, Reimsben tanult. Úgy látszik, már korán a papi pályát választotta. Tizenegy éves korában fölvette a tonzúrát, és 1667-ben a székesegyházi káptalan kanonokja lett. Szülővárosában kezdte hittudományi tanulmányait, és 1670 októberétől a párizsi Saint-Sulpice szemináriumban folytatta. Szülei fiatalon meghaltak. Kénytelen volt tanulmányait megszakítani, s 1672 tavaszán visszatért Reimsbe. Bár a szülői vagyon kezelése sok gondot okozott neki, folytatni tudta a tanulást. 1678. április 9-én pappá szentelték, 1680-ban pedig teológiai doktorátust szerzett.
Ezt követően egyházi kezdeményezésre leváltották a kongregáció vezetéséből, de tanítványai továbbra is őt tartották elöljárójuknak. Az 1717-es káptalanon nem őt választották elöljárónak. Ettől kezdve a szabályzat tökéletesítésén fáradozott, és a novíciusoknak tanította, hogyan imádkozzanak. 1719-ben, egy rövidebb betegség után tért meg Teremtőjéhez. Temetésén 30 ezres tömeg gyűlt össze. A Ferenc pápa által meghirdetet De la Salle Szent János jubileumi év tavaly december 31-én zárult. A tanárok jelen járványügyi helyzetben végzett megfeszített munkája felidézi a Keresztény Iskolatestvérek jelaszvát: "Éljen Jézus a szívünkben! " Forrás, fotó: Famiglia Cristiana
1696-ban megfelelőbb helyen tudta berendezni a novíciátust. Nem sokáig örülhetett azonban ennek, mert hamarosan új nehézségek támadtak. A dokumentumokat még nem dolgozták föl annyira, hogy minden részletet tisztán lássunk, de annyi bizonyos, hogy a Saint-Sulpice plébánosának része volt a dologban: el akarta ugyanis távolítani az alapítót, s a testvérek vezetését magának igényelte. Sikerült megtévesztenie a párizsi érseket, mire az letette Jánost, és más vezetőt nevezett ki. A testvérek azonban ellenálltak, mire a kardinális kénytelen volt Jánost visszahelyezni. Ez 1702 decemberében történt. Valamivel később a testvéreknek el kellett hagyniuk a Grand Maisont, ahol a novíciátus volt, s Faubourg Saint-Antoine-ba költöztek át. János tanítóképzőt akart alapítani, de terve egykori társa, Vuyart szégyenletes árulása következtében meghiúsult. 1706-ban még csak egyetlen kicsiny iskolája volt a testvéreknek Párizsban, 1711-ig azonban vidéken 17 iskolát sikerült alapítaniuk, Rómában pedig egyet. Ezek irányítása nem kis gonddal járt.
1696-ban megfelelőbb helyen tudta berendezni a novíciátust. Nem sokáig örülhetett azonban ennek, mert hamarosan új nehézségek támadtak. A dokumentumokat még nem dolgozták föl annyira, hogy minden részletet tisztán lássunk, de annyi bizonyos, hogy a Saint-Sulpice plébánosának része volt a dologban: el akarta ugyanis távolítani az alapítót, s a testvérek vezetését magának igényelte. Sikerült megtévesztenie a párizsi érseket, mire az letette Jánost, és más vezetőt nevezett ki. A testvérek azonban ellenálltak, mire a kardinális kénytelen volt Jánost visszahelyezni. Ez 1702 decemberében történt. Valamivel később a testvéreknek el kellett hagyniuk a Grand Maisont, ahol a novíciátus volt, s Faubourg Saint-Antoine-ba költöztek át. János tanítóképzőt akart alapítani, de terve egykori társa, Vuyart szégyenletes árulása következtében meghiúsult. 1706-ban még csak egyetlen kicsiny iskolája volt a testvéreknek Párizsban, 1711-ig azonban vidéken 17 iskolát sikerült alapítaniuk, Rómában pedig egyet. Ezek irányítása nem kis gonddal járt.
A Testről és lélekről már a Berlinale díjátadó gálája előtt kapott díjakat, az ökumenikus zsűri, és a nemzetközi filmkritikusok szövetségének, a FIPRESCI-nek a díját. A film március 2-án kerül a magyar mozikba. Enyedi a díjátadó utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy egy olyan filmet akart készíteni, ami a zártságról és a védekezésről szól, és arról, amit az emberek elrejtenek magukban. Amikor a magyar filmről kérdezték, Enyedi elmondta, hogy egy félelmetesen abszurd országban élünk, de a Magyar Nemzeti Filmalap egy sziget lett a művészeknek. Ott tudnak dolgozni békében, szabadon, és profi segítséget kapnak. Csodás és nemzetközileg elismert rendezők nőttek ki a filmalap alatt, és képesek ott dolgozni. Mondta, hogy sokáig nem tudott forgatni, ami fájt neki, de az idő alatt felnőtt egy generáció (a Testről és lélekről előtt 17 évig nem forgatott filmet), és örül neki, hogy most az új filmjével ő is közéjük tartozhat. Herbai Máté operatőr munkájáról Enyedi annyit mondott, hogy nem akarták, hogy a filmnek sajátos vizuális stílusa legyen, jelenetről jelenetre beszélték meg a film kinézetét.
De a Testről és lélekről nem a mellékszereplőiről szól, hanem Endréről és Máriáról. Morcsányi Géza az előbbiként igazi rejtélyes figura, egy szótlan, látszólag magának való, de jóságos ember, aki valószínűleg csak azt akarja, hogy mindenki hagyja őt békén, hogy végezhesse a dolgát. Morcsányi amatőrként jó jelenség, bár a karakteréből nem sokat tudunk meg, még akkor sem, amikor nagyon szeretnénk. Enyedi Ildikó elmondta a sajtóvetítés utáni sajtótájékoztatón, hogy erre a monolitikus szerepre egy titokzatos karakter kellett, és Géza beindította a fantáziájukat – valahogy az enyémet kevésbé tudta. Teljesen ellentéte Borbély Alexandra, aki a film egyértelműen középpontja, a hatalmas szemű, sápadt, erősen autisztikus jegyeket mutató fiatal nő, aki mindig azt mondja, ami éppen az eszében jár. Valahogy úgy, ahogy a gyerekek szokták. Borbély karaktere saját bevallása szerint a teljes ellentéte önmagának, Enyedi szerint direkt egy olyan színésznőt kerestek, aki hajlandó volt arra, hogy egy ponton távol kerüljön a normális emberektől, és meg tudjon nyílni.
Ez a történet pedig olyan, amiről lehet beszélni, mert megmutatja, hogy milyen huszonévesen hinni valamiben. A mai huszonévesekben is van tenni akarás, nem akarnak bábok lenni, ahogy a sorozat szereplői sem. A '80-as évek politikai változásai ritkán jelennek meg magyar filmben vagy sorozatban, ahol mégis, ott inkább a drámai oldal domborodik ki. A Besúgó története ennek a kornak az egyénre és a közösség egyes alkotóelemeire gyakorolt hatásáról beszél. Ráadásul attól, hogy egy fiatal író szemüvegén keresztül mutatjuk be a korszakot, a sorozatunk nem nosztalgiából táplálkozik. A gondos történelmi konzultációkat követően fejlesztettük azt a pörgős történetet, ami egyszerre tart lépést a mai sorozatokkal szembeni elvárással és emeli be a negyven évvel ezelőtti gondolkodásmód sajátosságait. Nem lesz archaizáló, nosztalgiázó, melodrámába forduló történet, hanem a maga nyers erejével lendületesen visz magával. " A besúgó című magyar sorozat plakátja. Fotó: Warner Media Ismert színészek és tehetséges fiatalok is láthatók az új sorozatban A BESÚGÓ főbb szerepeiben olyan tehetséges fiatal színészek láthatóak mint Váradi Gergely (Guerilla), Patkós Márton (Napszállta, Kincsem), Szász Júlia (Seveled, Bátrak földje), Szőke Abigél (Akik maradtak), Lengyel Benjámin (Űrpiknik, Szép csendben), Varga Ádám ( A Tanár, Alvilág, Viharsarok), Hermányi Mariann (Toxikoma, A tanár), Borbély Richárd (Korhatáros szerelem, Mintaapák), Márkus Luca (Egynyári kaland, Drága örökösök) és Vas Judit Gigi.
Nehezen találni hamis dialógusokat. Véleményes jeleneteket, vagy öncélú művészieskedést. Nem fogunk találni a filmben nagy, harsány pillanatokat. Transzcendális utazás ez, ahol a szavaknak, tetteknek kis súlyuk van. A két fél közt fokozatosan létrejövő kémiának és a falak eltűnésének viszont igen nagy. Ennek okán eljutunk, mi nézők oda, hogy rettegünk nehogy ez a két sérült lélek elb*ssza azt, amit eddig felépítettek. Mondom még egyszer, érte ezt el úgy Enyedi, hogy két olyan emberről és alakításról beszélünk, akik nem csupaszodnak le előttünk. Nem tárják fel előéletüket, vágyaikat. Sután, de a maguk módján szeretnék rendezni közös dolgaikat. Ha már alakítás, belekötnivaló ezen a téren sem sok van. Morcsányi csont nélkül lehozza a magába forduló, kissé zsémbes öregembert, Borbély Alexandra pedig nem véletlen lett legjobb színésznő Európában. Összetett, nagy koncentrációt, de főleg visszafogottságot igénylő alakítást kellett nyújtania. Nem szavakkal, hangsúlyokkal, hanem főleg arcjátékkal és apró rezdülésekkel.