Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen "szertartásain" egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.
Nehéz ma elképzelni, hogy Fellini egyik legismertebb filmje, Az édes élet bemutatása idején mekkora botrányt kavart Olaszországban. A pápa nyilvánosan elítélte és obszcénnek nyilvánította a filmet, a Vatikán a betiltását követelte éppúgy, mint a polgári sajtó. Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött szereplés után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél. Az édes élet (La Dolce Vita, 1960) plakát – Pannonia Entertainment Webshop. A feldúlt hangú kritikák ellenére – vagy éppen azért – a film óriási sikert aratott. Cannes-ban megkapta a Legjobb filmnek járó Arany Pálmát, később a Legjobb jelmez és díszlet Oscar-díját, világszerte kasszasiker lett, megdöntve az Elfújta a szél évtizedes nézettségi rekordját. Talán ez volt az első alkalom – Chaplint leszámítva – hogy egy rendezőből szupersztár válhatott. Címe fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés, a bomlás szimbólumává.
Hát igen, melyik bolond menyasszony értené meg, ha vőlegénye egy idegen hölggyel állítana be otthon... Olaszországban a lesifotósok is megjelentek már a hatvanas években, de azt most tudtam csak meg, hogy azért hívják Paparazziknak ezeket a levakarhatatlan sajtómunkásokat, mert ebben a filmben Paparazzo volt a neve egyik képviselőjüknek. Nino Rota láthatóan igen népszerű volt már ekkoriban is, hiszen a lista előző filmjének (Rocco és Fivérei) is ő volt a zeneszerzője. Fellini ezúttal egy pompás, de lerongyolódott karaván képét kérte tőle zenével ábrázolni. Vagy még inkább: egy erre-arra dülöngélő pazar és nyomorúságos gályát, fényes hajótörést sugalmazó zenét kért. 356. Az Édes Élet (La Dolce Vita) - 1960 - 1001 Film. Selymek, brokátok, ékszerek, kristályok romlását, alámerülését. Talán az utolsó epizódok, az orgia, és az azt követő tengerparti hajnal helye a leginkább stabil a filmben. Olyan tökéletes lezárást biztosítanak, aminél jobbat nehéz elképzelni ehhez a filmhez. Amikor Marcello meglátja az angyalszerűen romlatlan fiatal lányt, ahogy integet neki egy kis öböl túlpartjáról, még felcsillan a remény, de mivel a lány hangja már nem éri el, hátat fordít neki, és csatlakozik a másnaposok csapatához...
Értékelés: 5 szavazatból Federico Fellini Oscar-díjjal és a Cannes-i Filmfesztivál fődíjával elismert filmtörténeti klasszikusa digitálisan felújítva visszatér a mozikba! Az epizódszerű történetekből összeálló, erősen társadalomkritikus film főhőse Marcello, aki valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ám most egy harmadrangú bulvárlap munkatársa és a fényűző, cinikus társasági élet ismert figurája. Noha a hamis csillogású filmipar sztárjainak orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen "szertartásain" egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát. Nehéz ma elképzelni, hogy Fellini egyik legismertebb filmje, Az édes élet bemutatása idején mekkora botrányt kavart Olaszországban. A pápa nyilvánosan elítélte és obszcénnek nyilvánította a filmet, a Vatikán a betiltását követelte éppúgy, mint a polgári sajtó. Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött szereplés után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél.
Az említett közel három óra is lehetett volna tulajdonképpen kétszer ennyi is, de akár fele ennyi is elég lehetett volna.... Fellinit a stílus érdekelte ezúttal első sorban, ami ebben a filmben sokkal fontosabb a tartalomnál. Ez a szökőkutas kép, melyen Anita Eckberg fürdőzik, talán a film leghíresebb képe, a korabeli Filmvilágban is írtak olyasmit, hogy Fellini legújabb filmje Mastroianni és Anita Eckberg főszereplésével készül, holott Eckberg szerepe a tízből egy-két epizódra korlátozódik, a mellékszereplők között is sokan vannak nála fontosabbak... Mellékesen jegyzem meg itt, hogy milyen furcsa és szinte misztikus érzés a korabeli filmes magazinban olvasni egy beszámolót egy újságírótól, aki meglátogatta a római Cinecittá stúdiót, és egy olyan film forgatásáról ír, ami azóta klasszikussá vált. Nem a film története a lényeg tehát, hanem a hangulat, amit felvillant. És ez a hangulat engem az első perceiben megfogott. Az 1960-as olasz felső tízezer romlott, lezüllött, ostobán unatkozó, ám folyton izgalmat hajszoló életét mutatja be.
Olaszország (Pathé - Riama), 167 perc, ff., olasz Rendező: Federico Fellini Producer: Giuseppe Amato, Franco Magli, Angelo Rizzoli Már a film első perceinél éreztem, hogy most jön az a Fellini, akiért rajongani fogok. Az Országúton és a Cabiria Éjszakái is jó filmek voltak, de nem olyanok, amik engem kifejezetten lehengereltek volna. Ezzel a filmmel viszont egy olyan újszerű - megkockáztatom... figyelem! - mai szemmel is modernnek ható filmet készített, amivel Fellini a kedvenceim közé emelte magát. Sejtésem szerint a későbbi filmek megtekintése során ez még fokozódni is fog. Ez Fellini hetedik filmje, és annyira más, mint a többi, hogy ha elkezdeném a benne szereplő történetet leírni, akkor nem, hogy nem segítenék, de csak zavart okoznék. Tíz kis epizód van összefűzve közel három órában. Ezeket az epizódokat Marcello (Marcello Mastroianni) karaktere köti össze. Maguknak az egyes epizódoknak a története Fellini szerint is szinte annyira esetleges, hogy akár lehettek volna nyugodtan más történetek is, fel is lehetett volna cserélni a sorrendjüket, semmit sem változott volna a film.
A szövés során az egyenletes és finom vékony szálak nagyon lágy, sima felületet képeznek. A mako-szatén textil egyik oldala selymes fényű (nem fényesen csillogó), a másik oldala matt. A mako-szatén elkészítésekor a szálakat finoman érdesítik, hogy az ágynemű ne legyen csúszós. A pamut alapanyagot, bőrbarát tulajdonsága miatt gyakran használják ágyneműkhöz. A mako-szaténból készült ágynemű kiváló hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik – a többi pamuthoz hasonlóan. A pamut 20% nedvességet képes felvenni anélkül, hogy nedvesnek éreznénk. Nyáron nem izzad benne az ember és télen is jó meleg. Amiről biztosan felismered a mako-szatén ágyneműt: Ha egyszer kipróbálod, többet nem szeretnél más ágyneműben aludni. Aki nem hiszi, járjon utána! Kérjél ingyenes fogásmintát! Te melyik mako-szatén ágyneműben fogsz aludni? Nézd meg az ágyneműket! Pihentető álmokat! Vissza a blog bejegyzésekhez Illusztrációk: Image courtesy of scottchan at © Dnf-style | Dreamstime Stock Photos & Stock Free Images
Amikor a szaténre gondolunk, eszünkbe juthat a nagyon olcsó, fényes, csúszós, poliészter alapanyagú "szatén", amely elsősorban a Távol-Keletről érkezik hozzánk. Ennek semmi köze a pamut-szatén termékekhez. A pamut-szatén ágyneműhuzat 100%-ban pamutból készül, így annak minden előnyével rendelkezik: kiválóan lélegzik és jól vezeti a nedvességet. Jóval puhább és simább azonban, mint a "normál" pamut ágyneműhuzat, sőt a színét is tovább megtartja. És amit még biztosan észre fogsz venni, hogy lágyabb az esése. A szatén maga tehát nem az anyagra vonatkozik, hanem a szövési techniká ra utal. A szatén szövésnél a pamutszálakat jóval szorosabbra szövik, mint más (renforcé vagy a perkál) szövési módoknál. A felső pamutszálak azonban lazábban vannak, ami szép fényt ad a szövetnek. Minél több szálat használnak, annál simább tapintású és jobb minőségű lesz a szövet. A pamut-szatén talán a legjobb választás, ha ágyneműhuzatot keresel. Bár valamivel drágább, mint a hagyományos pamut ágyneműhuzat, de a luxus érzetű tapintása, a nedvszívó és légáteresztő képessége miatt érdemes megfontolni, hogy valamivel többet áldozz rá.
A pamutszatén anyag szerelmese vagy? Vagy mindig is szerettél volna beszerezni egy szuper minőségű ágyneműhuzatot? A szatén textil selymes tapintásával semmi nem veszi fel a versenyt. Itt biztos találsz a kedvedre valót! Ha többet szeretnél tudni erről a nemes anyagról, olvasd el rövid írásunkat a pamutszaténről! Ez a pompás puha pamutszövet rendkívüli alvásélményt nyújt, ha kipróbálod, gyorsan a rajongójává válsz! Egyszerre puha, selymes és légáteresztő. Nyáron és a hidegebb időszakokban is nagyon kellemes benne az alvás, mivel a melegben hűt, a hidegben meleget ad. Amikor a szaténre gondolunk, eszünkbe juthat a nagyon olcsó, fényes, csúszós, poliészter alapanyagú "szatén", amely elsősorban a Távol-Keletről érkezik hozzánk. Ennek semmi köze a pamut-szatén termékekhez. A pamut-szatén ágyneműhuzat 100%-ban pamutból készül, így annak minden előnyével rendelkezik: kiválóan lélegzik és jól vezeti a nedvességet. Jóval puhább és simább azonban, mint a "normál" pamut ágyneműhuzat, sőt a színét is tovább megtartja.
+1 jó pont, hogy a szatén esetében nincs súrlódás, azaz a haj nem töltődik fel "elektromossággal". Ez pedig azt jelenti, hogy nem fog a szélrózsa minden irányába szállni. #3 Tartós A minőségi szatén ágyneműhuzat hosszabb ideig szolgálja tulajdonosa kényelmét, mint a fent már felsorolt anyagokból készült társai. Míg utóbbiak idővel durvább tapintásúvá válhatnak, a szatén olyan marad, amilyennek a kipróbálást követő első alkalommal érezted. A bőrhöz és a hajhoz is kíméletes. #4 Akné ellen is nyerő Bőrproblémákkal küzdesz? Örülni fogsz, mert már a párnahuzatod leváltásával is tehetsz egy lépést a szebb, egészségesebb bőrért! A selymes tapintású szatén a pórusok megmentője, hiszen engedi lélegezni a bőrt alvás közben is. Garantálja továbbá, hogy a hidratálókrémek és pakolások ne a huzat szálai között kössenek ki, hanem tegyék a dolgukat, mégpedig ott, ahová szántad őket. #5 Nem kedvez a bacilusoknak Ha betegség alatt használod a párnádat, a bacilusok megtelepedhetnek rajta. A pamut sajnos könnyen bacilustanyává válhat, és emiatt addig nem szabadulhatsz a kórokozóktól, amíg le nem cseréled és ki nem mosod a huzatot.
Sőt, mivel egy nagyon tartós szövetről van szó, lehet, hogy hosszú távon még pénzt is takarítasz meg. << Választok magamnak pamut-szatén ágyneműhuzatot! >>
A szatén azonban nem teremt befogadó környezetet. +1 Óvja a szempillákat A szatén a szempillákkal is kíméletes, mi több, számíthatsz rá, hogy hosszabbra nőnek majd, mint előtte bármikor! Ezek után mit gondolsz, megéri szaténra cserélni meglévő ágynemű huzatod?