2013. okt 6. 20:35 Családja miatt költözött haza Csollány Szilveszter BUDAPEST – Két Izlandon töltött év után ismét magyar földön él Csollány Szilveszter (43). Az olimpiai bajnok tornász ugyan nagyon élvezte az életet és a klubcsapattal való munkát a szigetországban, a család többi része, főleg a felesége, Judit egyre nagyobb és lassan leküzdhetetlenné váló honvággyal küszködött. – A nagyobbik kislányom, Kitti azonnal elkezdett iskolába járni, hamar beilleszkedett, Kincső azonban nem kapott óvodai helyet, és a feleségemnek otthon kellett maradni vele, nem tudott ő is munkát keresni. Igaz, voltak a környezetünkben más magyar családok is, de egyre jobban hiányoztak neki az itthoni barátai és természetesen a családja, így egy év után már szóba került, hogy hazajövünk. Végül még egy évet húztunk le kint, de szeptember végével végleg hazaköltöztem én is – mesélte el Szilas, aki rengeteg élménnyel gazdagodott Izlandon. Csollány szilveszter családja. Itthon. Csollány Szilveszter sajnálja, hogy haza kellett jönniük Izlandról.
Kincső édesapja fotóját posztolta Forrás: Instagram Kitti egy fekete képet posztolt Forrás: Instagram Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Csollány családja – felesége, két kisebbik lánya – és szinte az összes rokona azonban Sopronban él, ezért nem is születhetett más döntés. Szilveszter édesanyja szintén a megyében, Győrben lakik, ő onnan látogathatja majd fiatalon elhunyt fia végső nyughelyét. Hír TV
A fedélzeti rendszerek igen egyszerűek, a gép függeszthető konténerekbe csomagolva el tudja szállítani a saját üzemeltetéséhez szükséges eszközöket egy tábori repülőtérre, beleértve ebbe két fő szerelő személygondolában való szállítását – ezt a módszert a Szovjet Légierőn kívül sehol nem alkalmazzák. A nagy méretű, igen széles ballonkerekeken guruló Szu–25 nem előkészített, füves pályáról is képes üzemelni. Afganisztáni szovjet invaziaó. A Szu–25 hátrányaként említik a pilóta rossz kilátását, a második világháborús német Hs 129 csatarepülőgépre emlékeztető, páncélfedél mögé besüllyesztett pilótaülésből oldalra és hátra csak korlátozottan, tükrökkel lehet kitekinteni és ezt az egyébként elismerten kiváló mentőképességű K–36 katapultülés nagyméretű háttámlája, szerelvényei fokozzák. A gép elavult, egyáramú – a MiG–21 -es utánégető nélküli – gázturbinás sugárhajtóműveivel van felszerelve, emiatt tüzelőanyag-fogyasztása igen nagy, hosszabb bevetésekre nem alkalmas és légi utántöltési képességgel sincs felszerelve. A régi típusú hajtóművek hőkibocsátása igen magas, ezért a vállról indítható, infravörös önirányítású kézi légvédelmi rakéták gyakran okoztak komoly sérülést, vagy katasztrófát az afganisztáni szovjet invázió második felében, amikor az infracsapda -töltetekre kevésbé érzékeny amerikai FIM–92 Stinger rakéták megjelentek a mudzsahedinek kezében.
USA Védelmi Minisztériuma Az afgán háború gyorsan patthelyzetbe torkollott, és több mint 100 000 szovjet katona irányította a városokat, nagyobb városokat, nagyobb helyőrségeket és a mudzsahidokat, viszonylagos szabadsággal mozogva az egész vidéken. A szovjet csapatok különféle taktikákkal próbálták leverni a felkelést, de a gerillák általában kitértek a támadásaiktól. A szovjetek ezután megkísérelték megszüntetni a mudzsaidok polgári támogatását a vidéki területek bombázásával és elnéptelenítésével. Ez a taktika hatalmas menekülést váltott ki a vidékről; 1982-ig mintegy 2, 8 millió afgán kért menedéket Pakisztánból, és további 1, 5 millióan menekültek Iránba. A mudzsahidák végül képesek voltak semlegesíteni a szovjet légi erőt a Szovjetunió által szállított vállrövid légvédelmi rakéták felhasználásával. Hidegháború ellenfél, az Egyesült Államok. Oroszország a következőnek minősül: feat; az afganisztáni invázió 30 évvel a háború után. Szovjet invázió Afganisztánba Szovjet helikopter- és harckocsi-műveletek az afgán háborúban, Afganisztán, 1984-ben. USA Védelmi Minisztériuma mit jelent a hcl a kémiában A mudzsahidok politikailag maroknyi független csoportra tagolódtak, és katonai erőfeszítéseik a háború alatt koordinálatlanok maradtak.
Számos helyi háborúban, többek között az afganisztáni polgárháborúban és az orosz–grúz háborúban is bevetették. A gép vélemények szerint az A–10 Warthog mögött a második helyre szorult amerikai YA–9 prototípusra emlékeztet, azonban annál jóval áramvonalasabb kialakítású. Hasonlóság inkább a versenyben szintén alulmaradt szovjet Iljusin Il–102 prototípus és a YA–9 között fedezhető fel. A Szu–25 egy beépített 30 mm űrméretű ikercsövű gépágyúval rendelkezik, amelynek használatát az orrba szerelt lézertávmérő könnyíti meg. Ezenkívül 57-es és 80 mm-es nem irányított rakéta -blokkokkal, légibombákkal, üzemanyag-póttartályokkal és H–25 irányított rakétákkal lehet felszerelni, amelyeket a szárny alatti számos fegyverfelfüggesztő csomópontra rögzíthetnek. Önvédelmi célokra az R–60 ( NATO-kódja AA–8 Aphid) kis hatótávolságú infravörös önirányítású légiharc-rakéta szolgál, amellyel önvédelmi jellegén túlmenően megsemmisítheti az ellenséges harci helikoptereket is. A "Gracs" (vetési varjú) néven is ismert csatagép védelméről nagy tömegű páncélzat gondoskodik, a kedvezőtlen afganisztáni harci tapasztalatok hatására a két hajtóművet is 3 mm-es acél tűzfallal választották el a géptörzstől.