Szellőcske megsimogatta az öreg ereszalját, megsimogatta a fákat is, aztán nekilendült a levegőnek. Meg se állt, amíg a fecskével nem találkozott, s aztán együtt szállt véle hazafelé. Vidámabb lett az élet mindenütt, örültek kertek és ligetek, s többet mosolyogtak az emberek is. Zelk Zoltán: Tavaszi mese Zelk Zoltán: Tavaszi mese További Zelk Zoltán mesék Vissza a főoldalra
Szép jó reggelt kívánt, s elmesélte, milyen messziről jött, s hogy üzenetet hozott a gólyától. Elbúslakodott a kémény. – Jaj, ne szomoríts, nem tudod, milyen beteg vagyok, alig állok a lábamon. Nemsokára lebontanak, s a gólya hiába keres engem. Olyan szomorú volt, hogy Szellőcskének kellett vigasztalnia: – Ne búsulj, majd én elmesélem a gólyának, milyen jó szívvel vagy hozzá. Föl is vidult a kémény, mert hirtelen eszébe jutott valami: – Van a gazdámnak egy nagy kertje a falu végén, van abban egy óriási szénakazal. Mondd meg a gólyának, telepedjen oda. És gondoljon néha rám is – tette hozzá sóhajtva. Szellőcske megsimogatta a kéményt és továbbrepült. Egy kopott kis ereszaljánál megállt. – Ez lesz az – gondolta –, a fecske úgy magyarázta, hogy előtte egy diófa, mögötte egy eperfa. Odaköszönt hát az ereszaljának. – Honnan jössz, Szellőcske? – kérdezte az tőle. – Találd ki. A hóvirág (Zelk Zoltán meséje nyomán) - Cinke csoport. – Tán valami örömhírt hozol, hogy olyan víg vagy? – Azt én! – Bajosan hozhatsz már nekem örömhírt. Öreg vagyok és beteg, nemsokára összedűlök.
Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová mégy? - Elég, hogyha tudom én:tavasz elé futok én! te kis nyuszi hová mégy? - Se erdőbe, se rétre:a szép tavasz elébe! Egy kettő, három, négy, te kis madár vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb legyen a tavasznál!
Pocsaji Richárd, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztőjének kérésére a jelenlévők egyperces néma felállással emlékeztek három, a közelmúltban elhunyt jeles békéscsabai sportemberre, Hajtman János vívóedzőre, Szabó Károlyra, a városi kézilabdasport több mint hat évtizeden át meghatározó egyéniségére és Baukó Andrásra, a Békéscsaba 1912 Előre nyugalmazott masszőrjére. Pocsaji Richárd elmondta, a Hírlap és a hírportál nap mint nap beszámol a legfrissebb sporteseményekről, s mint hangsúlyozta, tavaly is bővelkedett sikerekben a megye. Kitért arra, hogy a megyei napilap immáron több mint négy évtizede minden esztendő elején díjazza azokat, akik az elmúlt időszakban a legjobb eredményeket érték el. Pocsaji Richárd a köszöntője végén Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író gondolatait idézte, amely szerint: "A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít. " Ez követően fellépett ifj. Mahovics Tamás, a Belencéres Néptáncegyüttes szólistája, majd átadták Az év sportolója-díjakat.
Ezenkívül váltakozva mindegyik kiadásban álmutációk is voltak: a Buda-vidék, a Tápióság, a Dunatáj és a Dabas és vidéke. 1991-ben Bárd András főszerkesztésével a Pest Megyei Hírlap már politikai napilap alcímmel jelent meg, és a lapnak északi és nyugati, valamint keleti kiadása volt. Az északi és nyugati kiadás tartalmazta a Váci, a Gödöllői, a Buda vidéki és a Dunatáj hírlapot, a keleti kiadás pedig Ceglédi, a Dabasi, a Monori, a Nagykőrösi és a Tápiómenti hírlapot. A Dabasi hírlap és Tápiómenti hírlap című részek váltakozó napokon és felváltva szerepeltek a folyóiratban. Takarékossági okokból még Bárd András főszerkesztő ideje alatt azonban a különkiadásokat megszüntették, és az öt városi hírlapot már egyetlen kiadásban egymás mellé nyomtatták ki, ezzel együtt megszüntették az álmutációkat is. 1991. szeptember 2. és 1992. szeptember 1. között Tallós Emil főszerkesztő ideje alatt a Pest Megyei Hírlap a Ceglédi hírlap, a Gödöllői hírlap, a Monori hírlap, a Nagykőrösi hírlap és a Váci hírlap egy-egy oldalával jelent meg, majd 1992 decemberétől Vödrös Attila főszerkesztése alatt a mutációs oldalakat megszűntették.
Mi több: fenntartható fejlődésről papol a szervezet, melyben egy zöld aktivistát sem találunk, annál több politikust és a célja is csupán a hatalom gyakorlása, civil mázban Nem tudni, a hirtelen zöldülésnek mi lehet az oka, talán a társadalmi nyomás, felülről és alulról egyaránt: már nem csak az emberek, hanem végre a döntéshozók is komolyan veszik a Föld felzabálásának veszélyét, mely leginkább a klímaváltozás formájában vált igazán kézzelfoghatóvá és az ezért elsősorban felelős gazdasági szférát önmérsékletre biztatják. A tőke logikája természetesen egészen más, így a felsorolt pótcselekvésekkel igyekeznek eleget tenni a feléjük támasztott követelményeknek,. Első lépésnek azonban ez is megteszi, a műzöldülés is azt mutatja, hogy megértették, milyen irányba kell haladniuk mind nekik, mind másoknak, akik felelősek a fejlődés fenntarthatatlanságáért. A java most következik: meg kell találni a helyes irányt, amíg nem késő, bár válsághelyzetben mindig nehezebb dönteni jelen és jövő között.