Minden közösség, így az Ősiben élő emberek is megteremtették a saját legendájukat, ami náluk Erzsébet királynéhoz kötődik. Az emlékezet szerint a XIX. század második felében járt a településen az akkor épülő Nádor-csatornával kapcsolatos ünnepségen. Az is bizonyos, hogy a királyné 1898-as halálát követően Darányi Ignác akkor földművelésügyi miniszter három millió emlékfát ültetett el Magyarország falvaiban, s ezek közül három még ma is itt áll Ősi határában, mintegy körülölelve a 2007-ben átadott zsébet királyné névünnepén (november 19-én) irodalmi műsorral és bécsi teadélutánnal emlékeznek Erzsébet királynéra. A Sissi liget a falu várpalotai falukapujánál helyezkedik el. Itt ültették halálának emlékére, Darányi Iván Földművelésügyi Miniszter jóvoltából az 5 db vadgesztenyefát, amelyből 3 épségben meg van. A falu ezeréves ünnepén 2009-ban a program részeként 3 gesztenyefát ültettek és koszorút helyeztek el az emlékligetben. Az eseményre Schermann Mariannát, a királyné vér szerinti leszármazottját is meghívták a helyiek.
Az alkotó nagymértékben épített a fény-árnyék ellentétére és a drapéria festői hatásaira. A műalkotást igazán széppé teszi a márvány talapzat fakó rózsaszíne és a szobor egyenletes patinája. Források [ szerkesztés] Jámborné Balog Tünde: Zala György: Erzsébet királyné in Makói História 2000/1. (4. évf. 15. sz. ) Domokos László: Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete. 2002. ISBN 963 03 3390 2 Makó története 1920-tól 1944-ig. Tóth Ferenc dr. Makó: Önkormányzat. 2004. ISBN 963 03 3391 0 Tóth Ferenc dr. : Makói útikalauz. Makó: Magony-Dornbach. 2005.
A toronyőr maga is csodálkozva kérdezte, miért érdeklődnek. -Most jöttünk arra – hangzott a válasz -, a pihenőhelyről Erzsébet királyné szobra hiányzik, a szobor terméskő talapzata is szét van dobva. A toronyőr azonnal a pihenőhelyhez sietett és megdöbbenve látta, hogy a turisták igazat mondanak, Erre azonnal értesítette a székesfőváros erdészeti hivatalát, amely viszont a Budakeszi csendőri hivatallal lépett érintkezésbe és rövidesen csendőrjárőr érkezett és megkezdte a nyomozást. Huszonöt évvel ezelőtt néhai Glück Frigyes kormányfőtanácsos, a Pannonia-szálló egykori tulajdonosa, a neves műgyűjtő és mecénás áldozni akart az Erzsébet királyné kultusznak. A királyné magyarországi tartózkodása idején gyakran tett hosszú sétákat a budai hegyekben. Sokszor járt a Sváb-hegyen, de legtöbbször a János-hegy alján, Budakeszi tájékára vezetett az útja. Órákon át sétálgatott ezen a vadregényes tájékon kísérőjével, görögtanárjával. A budakeszi erdő őrei jól emlékeztek arra, hogy a királyné gyakran szokott megpihenni egy hatalmas fa tövében.
Kollár Ádám Ferenc Született 1718. április 17. [1] [2] 1723. április 15. [3] Tyerhova Elhunyt 1783. július 10. (65 évesen) [4] [1] [2] 1783. július 15. (65 évesen) [3] Bécs Állampolgársága magyar Nemzetisége szlovák Foglalkozása író, történész, könyvtáros, jogász Iskolái Bécsi Egyetem (–1740) A Wikimédia Commons tartalmaz Kollár Ádám Ferenc témájú médiaállományokat. Kereszténi Kollár Ádám Ferenc ( szlovákul Adam František Kollár; Tyerhova, Trencsén vármegye, 1718. április 15. – Bécs, 1783. július 15. ) szlovák jogtudós, császári és királyi tanácsos, a bécsi királyi könyvtár igazgatója. Pánszláv, magyarellenes körök vezető személyisége. Élete [ szerkesztés] 1718. április 15-én, Tyerhován született. Szüleivel ötéves korában Besztercebányára költözött, s ott kezdte meg alsóbb tanulmányait, melyeket később Selmecbányán fejezett be. Nagyszombatban retorikát és poézist tanult, itt 1737 -ben belépett a jezsuita rendbe. Bécsben három évig bölcsészetet hallgatott, ezután Liptószentmiklóson a gimnáziumban tanári állást vállalt, grammatikát és szintaxist oktatott.
Kollár Ádám Ferenc (szlovákul Adam František Kollár; Tyerhova, 1718. április 15. – Bécs, 1783. július 15. ) szlovák jogtudós, császári és királyi tanácsos, a bécsi királyi könyvtár igazgatója. 1718. április 15-én, Tyerhován született. Szüleivel öt éves korában Besztercebányára költözött, s ott kezdte meg alsóbb tanulmányait, amelyeket később Selmecbányán fejezett be. Nagyszombaton retorikát és poézist tanult, itt 1737-ben belépett a jezsuita rendbe. Bécsben három évig bölcsészetet hallgatott, ezután Szentmiklóson a gimnáziumban tanári állást vállalt, grammatikát és szintaxist oktatott. Innét ismét Bécsbe helyezték, ahol főleg keleti nyelvekkel, illetve teológiai tanulmányokkal foglalkozott. 1744-45-ben a kun nyelvet utolsóként még beszélő Varró István neki diktálta le Bécsben a Kun Miatyánk már erősen torzult szövegét. 1748-ban kilépett a rendből, s a magánéletbe vonult vissza, hogy minden erejét a tudományoknak szentelhesse. 1748. június 10-én kinevezték a bécsi udvari könyvtár első írnokának, 1749. március 12-én második őrré, 1758-ban első őrré léptették elő.
Szerepet vállalt Mária Terézia nagy nevelési reformjának, a Ratio Educationisnak a kidolgozásában.
1748 és 1751 között az egyetemen görög előadásokat tartott az orvosnövendékeknek. 1773. október 6-án a könyvtár ideiglenes, 1773. január 7-én végleges igazgatójának nevezték ki, ezzel együtt az udvari tanácsosi címet is elnyerte. A " De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungariae " címlapja Tótnak vallotta magát, a felvilágosult abszolutizmus híveként a magyar rendi nacionalizmussal szemben az összbirodalmi állampatriotizmus eszméit, az államhatalomnak az egyházat is magában foglaló felsőbbségét hirdette. [5] 1764-ben e szellemben, udvari támogatással megjelent könyvében (De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis magyarul "Magyarország apostoli királyainak a vallási dolgok körüli törvényhozó hatalmának eredetéről és örökös gyakorlatáról") éles támadást intézett a nemesi kiváltságok ellen. Az 1764–65-ös pozsonyi országgyűlésre időzített és a magyarországi főpapság és nemesség kiváltságait megkérdőjelező műve miatt a felháborodott rendek és a klérus a mű elégetését, szerzőjének pedig száműzetését követelve elérték, hogy az udvar 1764. augusztus 1-jén Magyarországon királyi rendelet tilalom alá vetette, és az Apostoli Szentszék is a tiltott könyvek lajstromába iktatta.