Pataj Mihály (1921, Békéscsaba) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Cs. Pataj" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Mű címe balra lent: Őszi táj A kép hátoldalán ceruzával dátum: 1941 A festmény üveglap mögött található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1947-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként. Ősz rajz - effektek a papíron - Művészház.com – jobb agyféltekés rajztanfolyam, jobb agyféltekés rajzolás. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor Lajos grafikai osztályán képezte magát. Ezután Szarvason dolgozott, itt tartózkodása során főként olajképeket, akvarelleket festett, számos fametszetet készített. Az alföldi táj és a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire jelentős hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A '60-as években Szegeden folytatott gouache-festészetben alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. 1951 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon fametszetekkel, vízfestményekkel és olajképekkel. Egyéni kiállítások: Derkovits Terem, Szeged, Békéscsaba, Miskolc, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Szarvas, Eger, Makó, Pécs, Szolnok, Szombathely, Székesfehérvár, Bologna, Luxemburg, Helsinki, Belgium, stb.
Akvarell illusztráció készlet. Virág csokor festés Akvarell táj. őszi park dekoratív pad Trópusi virág botanikai virágok. Akvarell táj. Őszi tó Boldog gyermek rajz őszi téma Akvarell táj. Borús őszi erdő Zöld és piros kaktuszok elszigetelt fehér virágokkal. Test határ dísz a másol hely. Gyermek támaszkodva festőállvány a sárga őszi parkban. Kreatív gyerekek Bolgár falu utcáján Zöld kaktusz rózsaszín virággal. Elszigetelt kaktuszok ábra elem. Kerékpár kosár, piros Alma Fekete-fehér bölcs bagoly tanár rajzfilmfigura szemüveg Lila, sárga íriszek háttér. Kézzel rajzolt botanikai virágok. Őszi úton jelenet Gyerekek rajz - őszi fa witn őszi levelek Karikatúra üzletember Csokorkészítés virág botanikai virág. Ugróiskola játék Akvarell táj. Egy öreg fa a tó közelében Lila, sárga íriszek háttér. Sárgás oaks havas területén Fiatal őszi nyír közelében egy kidőlt fát Különböző típusú szemetet alá húzott szemétkosárban recycle jel chalkboard Hideg éjszaka Nyúl, virágok közt. Akvarell zökkenőmentes minta Rózsa piros hibrid.
Botjára támaszkodva áll a kapunál. Utólszor látom. Köhög, az arca csupa kín, de pilláján a dac viágol; És szúr az éles, szürke szem, a csontos kéz biztatva markol: "Lehet, hogy elmegyek, de ti Nem tértek el az én utamról" – Elment, s a nyári tó szinén gazdátlan ingnak most a fények, de az az éles szürke szem még vízre néz, még napba réved, s előtte újra tündököl a teljes égbolt tisztasága, s kitárul földön és vizen az ember elveszett világa. " Vas István költőnknek több kitűnő verse szól a balatoni őszről (pl. Szeptember, Három nap). Érdemes egy kellemes bor mellett, hűvös estén ízlelgetni, olvasgatni mindegyiket. Most Badacsonyi ősz című gyönyörű opuszát közöljük: " Esik, a köd vastagszik a tavon, alig látszik ki már a Balaton. De idejövet elkaptuk, ahogy Akarattyánál elénk ragyogott Előbb az a hirtelen, résnyi víz, Aztán egy forduló után kinyílt S csillogtak a vékony, őskezdeti Napsütésben kékjei, zöldjei. A kék eltűnt, a zöld sötétedett, Sötéten áll a badacsonyi hegy, Piroslik rajta esőverte lomb, Boltozata, a gyűrt bazalt borong, S nem látni, csak szürkészöld fátylon át Szigligetet, Csobáncot, Tátikát.
Legrosszabb esetben is egy olyan albumot kapunk, amin még ha a megszokott, bevált panelek kapnak is csak helyet, túl nagyot csalódni nem fogunk. A lelkesedés pedig azért volt ilyen mérsékelt, mert bár tényleg megszerettem ezt a két nótát, nem volt meg az a mellbevágó hatás, mint amikor elsőre csendült fel a Hollow, a Check My Brain, vagy amikor egy egész este csak a Your Decision szólt a hangszórókból, miután először hallottam. Azért be voltam sózva rendesen, ráadásul a Never Fade után még inkább kezdtem felpörögni, mert már rögtön az első pár ütem a Facelift hangulatát idézte fel bennem. Ez a kis kikacsintás a gyökerek felé pedig kellőképp felpiszkálta bennem a parazsat. A megjelenés napján már úgy indultam munkába, hogy útközben a Rainier Fog szólt, ez azért elég sokat dobott a pénteken. A sort a The One You Know nyitja, ami remek döntés. Egyrészt ismerjük, másrészt jó hidat képez az előző lemeztől, mert megvan benne az a sötét, súlyos, durva hangulat, ami az újkori Alice In Chainst igazán jellemzi, ugyanakkor a refrén dallamvilága - ami talán még a Check My Brainen is túltesz ilyen téren - megmutatja, hogy a lágyabb, fogósabb témáknak sem leszünk híján.
Ez egy mestermű, és ezek után mást már felesleges is mondanom. Összességében az egész Rainier Fogra jellemző, hogy elképesztően dallamos, különösen az énektémák terén, ráadásul DuVall és Cantrell hangja között is szinte teljesen elmosódnak már a határok. Duettként éneklik végig az egész lemezt, tökélyre fejlesztették az évek során ezt az előadásmódot. Olyannyira, hogy még úgy is fontosnak tartottam ezt kiemelni, hogy valójában ez a megszólalás már a kezdetek óta az Alice In Chains védjegye, ahogy azt mindenki kívülről fújja. Egyszerűen az az érzése támad az embernek, hogy így aztán még soha nem szólt. Hihetetlen harmónia kapcsolja össze a két frontembert. Egész más szisztéma mentén dolgoznak ők együtt, mint ahogy Cantrell és Staley tette, csak a módszer veleje az, ami változatlan maradt. Így a Rainier Fog azt kell mondjam, minden nemében kellemes csalódás volt. Visszatekintés ez a múltba, az a fajta, amikor az ember végre túllép már az árnyakon, de még utoljára vet egy pillantást maga mögé, mielőtt végleg elengedné az egészet.
A címadó Rainier Fog aztán rögtön el is visz ebbe az irányba. Zenei téren már szinte szokatlanul vidám hangvételű nóta lett ez, lendületes és energikus, a szövege viszont árnyalja a képet, és kicsit kontrasztban is áll a kettő egymással. Ez szerintem csak erősíti az üzenetet, ráadásul nem csak a sajátját, az egész korongét, de nem lövöm le előre a poént. Megszerettem már elsőre is, és egyből felidéződött bennem a gondolat, amit már a Never Fade kapcsán is megfogalmaztam. Azzal a pici különbséggel, hogy itt a Facelift mellett Cantrell szólómunkái talán még inkább visszaköszönnek, nekem főként a Degradation Trip hangulata. Video of Alice In Chains - Red Giant A következő Red Giant viszont megint hatalmas váltást hoz. Súlyos, mélyre hangolt riffel és vészjósló gitármotívumokkal nyit, mégis az első versszaknál érzem azt igazán, hogy igen, most érkezett meg a dal. Iszonyú atmoszférája van, az egyik legzseniálisabb darab számomra az lemezen. Másrészt néhány hallgatáson túlesve azt gondolom, ebben mutatkozik meg először és legteljesebben a Rainier Fog esszenciája, egyénisége.
megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )
És ez ebben a formában mélyebbre mar, mint bármi más. Élőben az életigenlést hozzák, legalábbis amikor koncerten találkoztunk ( 2009 és 2018), ezt mutatták nekem, és ugyan ez a két alkalom elképesztően kevés, de igyekszem bővíteni a közös randevúkat, addig is innen üzenem egy esetleges legközelebbi találkozás bevezetéséhez: Hello, Jerry!...