Ez itt az egyik saját versem amit szerettem volna veletek is megosztani. Homokóra emberek Minden homokszem lezuhan, Pillanat a pillanat után rohan. Ketyeg az óránk tik-tak, Megfagy a tó ha fagy csap. Szorul a kötél nyakunk körül, Vajon ki megy el elsőnek közülünk? Elszárad, mint vizet nem látott növény, Elszakad, mint a csipkés kötény, Zúg a fülünkbe a végszó. Hull a hó, pilláinkra fagyva, Lassan, lassan leragasztja őket, Végszóra várva csöndes órára. Homok szemek hullanak, Az éveink csak úgy suhannak. Csak sodródunk az árral, Életünk kárával. Befagyott mára a tó, Csend világít, elolvadt a hó. Szertefoszlott a homály, Egyszer mennie muszáj, A horizonton majd látlak, És az életünkre borítunk fátylat. -Bex- Köszöntünk az oldalunkon. Hetente hozunk nektek külömböző témáju blogbejegyzéseket. Lesznek majd más témáju bejegyzések a verseken, könyveken, filmeken és zenéken kívül is. Ha tetszik amit csinálunk iratkozzatok fel, hogy mindig értesítést kapjatok ha új bejegyzés kerül ki. Rupi Kaur idézetek / bevezető Sziasztok, itt szeretném bejelenteni, hogy a következő 1-2 hétben lesz a "Rupi Kaur idézetek" bejegyzés sorozat amit én (bex) fogok vezetni ráadásul ma kezdődik el.
Főként a Milk&honey (tej és méz) és a The Sun and her flowers (a nap és az ő virágai) című Rupi Kaur könyvekből lesznek az idézetek. Sötét utca & Boldog utca-versek Sötét utca Sötét utca közepében, Leány fekszik feketében. Hogy, miért senki se tudja. Hogy mi a baja senki se mondja. Sötét lelke egykor fehér volt, Ruházata egykor színes volt. Családja egykor vele volt, Elensége egykor barátja volt. De nem kell őket elítélni Nehéz nekik elélépni. Boldog utca Boldog utca közepében Leány fekszik színes íngben. Az ő életében minden jóra fordult; Sebeinek sokadja, lassan de meggyógyult. Egykor élete nagyon rossz volt, Szomorú szeméből mindig könny csordult. De abból sokat erősödött, sokat tanult; Nem veszi fel többé, ugyanazt a gyanút. Inkább ne beszéljünk a múltról, Nézzünk a jövőre, s vágjunk bele újból. ~Grinch~ Leiner Laura: Mindig Karácsony Mindig Karácsony Ez a könyv három személyről szól. Mind a hárman karácsony előtt a plázába kellett menjenek valamilyen okból, és mint tudjuk ilyenkor nem épp a legjobb plázába menni mert tömegnyomor van, de ők mégis oda mennek, ha nem is a legnagyobb örömmel.
Nemrég itthon is megjelent Rupi Kaur második verseskötete, amiben a költő ismét csodálatos gondolatokkal lepett meg minket. A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, a turné végén egy példányt meg is nyerhetsz belőle! Hoztam nektek mára néhány idézetet Rupi Kaur második kötetéből, A nap és az ő virágaiból. Rengeteg érdekes gondolatot, érzést vált ki az emberből a költőnő sok szövege, most a 10 kedvencemet olvashatjátok el. :) 1. "te voltál az aki késsel-villával esett nekem kiéhezetten villanó szemmel mint aki hetek óta nem evett ötven kiló színhús voltam amit megnyúztál és kibeleztél az ujjaiddal mintha egy sárgadinnye belsejét kaparnád ki én anyám után sikítottam te a padlóhoz szögezted a csuklóm és szottyadt gyümölccsé markoltad a mellem ez az otthon most üres nincs gáz nincs villany nincs folyó víz az étel megromlott tetőtől talpig rétegekben borít a por a muslicák. a pókháló. a bogarak. valaki hívjon egy vízvezeték-szerelőt eldugult a gyomrom és azóta hányok hívjátok a villanyszerelőt nem gyullad fény a szememben hívjátok a takarítókat hogy mossanak ki és akasszanak fel száradni" 2.
Nem az tör össze amit hátrahagytunk az amit építhettünk volna ha maradunk. A reggel első pillanatában élek amikor csak félig vagyok tudatomnál hallom kint a kolibriket ahogy a virágokkal flörtölnek hallom a kuncogó virágokat az egyre féltékenyebb méheket és megfordulok hogy felébresszelek az összezuhanás kezdődik elölről a zihálás a jajgatás a sokk mert rádöbbenek hogy elmentél. A kolibrik azt mesélik más lett a hajad mondom nem érdekel közben hallgatom ahogy leírnak minden apró részletet. Bármi lehetnék a világon de én az övé akartam lenni. Ahányszor azt mondod a lányodnak hogy csak szeretetből kiabálsz vele arra tanítod hogy keverje össze a haragot a kedvességgel ami jó ötletnek tűnhet amíg bízni nem kezd azokban a férfiakban akik bántják mert annyira olyanok mint te. A magány iróniája hogy mindannyian egyszerre érezzük. Ne téveszd össze a sót a cukorral ha veled akar lenni veled lesz ilyen egyszerű. Hazudnék ha azt mondanám hogy eláll tőled a szavam az igazság az hogy úgy elgyengül tőled a nyelvem hogy elfelejti milyen nyelven beszél.
1992. október 4. — indiai születésű kanadai költő, író, illusztrátor és előadóművész Csilliárddolláros iparág omlana össze, ha elhinnénk, hogy már elég szépek vagyunk. Nem találtam balladákat nem olvastam könyveket a gyászról amibe akkor zuhanunk ha elhagynak a barátok ez a szívfájdalom nem úgy söpör el mint a cunami lassú rák inkább az a fajta ami hónapokig nem mutatkozik nincsenek látható jelei egy fájdalom itt hasogató fej ott de elviselhető rák vagy cunami a vége ugyanaz barát vagy szerelem a veszteség az veszteség. A szíved helyén biztosan lépesméz dobog mi másért lehetne egy férfi ennyire édes. Gondolj a virágokra amiket elültetsz a kertben évről évre ők megtanítják neked hogy az embereknek is muszáj elhervadni levelet hullatni gyökeret ereszteni növekedni hogy virágozhassanak. Elmentél és én még mindig akartalak pedig olyasvalakit érdemeltem aki maradni akart. Hogy el tudjak aludni el kell képzelnem a tested amint az enyém mögé gömbölyödik kifli a kiflibe simul és hallom a lélegzeted hangját.
"Miképp az meg vagyon írva a mosógéphez szóló harmadik utasításban – fehér gyolcsot tarka szeméttel ne moss össze a gyászban. " "Ám ne hidd a megváltást nyújtá néked az ügynök, az álnok, s magad immár nem kell kínozni – hétpecsétes buja szennyet a csalárd mosógép se mos ki. " "Fiam, hittél vala csodában, a mosógépben ne higgyél, mert hiába köpsz a sírra – a holt gyilkolhatatlan, de ki él, még halandó, miképp az meg vagyon írva. " Palackok orgonasípjain ömlik a gyászdal – Pajtásom, drága pajtásom, mit kezdjek a zokogással? Két szemem két jó géppisztoly pattognak belőle a könnyek, engem járnak át, magam ölöm, de nem megy hogy megdögöljek. Testemből a szomorúság ólmát az autóbusz úgyis kirázza – csókra születtem pajtás, nem halálra, nem a gyászra. Weöres sándor hazatérés elemzése. Szédeleg a rokonság lábuk előtt a bánatsötét verem és hullanak a holtra hófehér sörhab-virágok fülekben lakozó ágyúdörgés tép lyukat a gyászéneken és billen a piros pohár és az arcokon vér szivárog. "Csapataink harcban állnak. A kormány helyén van. "
Írd meg kommentbe!
– A sírban. S majd jön ideje a feltámadásnak – így hisszük. S mert hisszük – így van. Új Látóhatár, München, 1958. július-augusztus
András Sándor: Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában Mert úgy érezték a magányban elapadt akkor a városi esteli zaj csak egy távoli villamoscsengő harangozott furcsán. Az éjszaka szelíden súlyosan gördült végig az utcán mint gumikerekű ezüstös gyászkocsi. Jönnek az elhunyt rokonai muszájból szemethúnyt rokonai tegnap még nevető rokonai holnap már nevető rokonai sohasem feledő rokonai és utálkoznak a történelemtől. Hadd gyónjunk a rumok urának a cifra borok kegyes asszonyának gyónjunk a titoktartó pálinkának – fullaszt az utálat. Ím, jöttünk, hogy gyászoljuk a reményt, a szegényt, a jót, Nagy Imrét; csillagos, szép mosolyával a hitünk lobbant el ismét. Gyere komám térdepeljen a kedvünk alázatos gyalázatos kedvünk rövidzárlatozó büszkeségünk - nincs mivel kérkednünk. Okostankönyv. Ím, jöttünk, hogy apáink módján sirassuk újra magunkat; ó, nékünk a győzelmek helyett csak védtelen hősök ha jutnak. Palackok orgonasípjain ömlik a gyászdal rezegnek zengenek a falak a koponyák füstölgő fényben tankok ölelkeznek gépfegyverropogással az oltárnál az elkínzott csapos veri az orgonát.