Mese az őszről | | AtLiGa - Mesék és versek gyerekeknek - Zelk Zoltán Őszi mese Őszi dalok, versek, mondókák ovisoknak | Versek, Mondókák, Ősz Egy hatalmas tölgyfa tetején pillantotta meg. – Mi a baj fiam? – kérdezte. – Bocsásson meg Édesapám, de nem tudtam elvégezni tisztességesen a munkát, amit annyira szerettem volna – és elmesélt mindent mi is történt. Az öreg Ősz a keblére vonta, és így szólt. – Hallgasd csak fiam! A saját panaszodtól nem hallod az embereket, a gyerekeket. Őszúrfi elhallgatott, és arra lett figyelmes, hogy az emberek így kiáltottak. Vicces - Meséskönyv, ingyen online hangos mesék gyerekeknek - Meséskönyv.hu. – Soha nem volt még ilyen szép, színes őszünk. Az öreg Ősz büszke volt fiára, az meg örömmel ölelte át apját, hogy mégis sikerült elégedettek az emberek. Így történt bizony és azóta színesek a falevelek a fákon, a cserjéken, a bokrokon. Hol több, hol kevesebb festék hullik egy – egy fára, de a legpompázatosabb színekben tündökölnek az erdők, és örül neki minden madár, minden állat, és minden gyerek- ember, de még a felnőtt is. Eladó lakás, ház, Pomáz | Aba novák szolnok Win7 termékkulcs 2018 Mikor érvényes a szavazólap Videa felnött filmek magyarul Lágy tojás hány perche Fodrász technikus állás Paks paksi gyógyászati központ gyógyfürdő táncsics mihály utca
Utóirat: Két-három nappal azután, hogy befejeztük a könyvet, megnéztük a filmváltozatot is, hiszen szilveszter körül az egyik tévéadó műsorra tűzte. Előtte felhívtam a gyerekem figyelmét arra, hogy a film nem lesz teljesen ugyanolyan, mint a kötet. Ennek ellenére filmet is szerette. 🙂
Harmadik próbálkozásra sikerült is. Lala kisétált a kanna nyílásához és körülnézett. Látta Pirost, aki kíváncsian figyelte, hogy sikerrel jár-e a szabadítás, és észrevette Zizzt is. – Most legszívesebben bekapnám ezt a szemtelen legyet, de nem teszem. Ha akkor ott a kövön nem macerált volna, nem vettem volna észre, hogy Piros közeledik – gondolta Lala és kiugrott a fekvő öntözőkannából. – Köszönöm Piros, hogy megmentetted az életemet! – mondta Lala mosolyogva. – Szívesen tettem, bár ha most nem kaplak be, akkor lassan nekem is életmentésre lesz szükségem! – kelepelt vissza Piros. – Zizz, zizz, köszi Lala, hogy te sem kaptál be engem – zümmögött felettük Zizz. – Na, igen Zizz, de most én is éhes vagyok, és Piros is! – válaszolta Lala. – Tudok egy jó helyet, a kerten kívül! Egy nagy tó van ott, gyertek, nézzünk körül! Őszi Mese Ovisoknak. Remélem, onnan nem térünk vissza éhesen! – mosolygott Lala, és ugrándozva elindult a kert vége felé. – Menjünk! – kelepelt Piros, és hosszú lábaival nagyokat lépve követte Lalát.
Kántor Péter: Megtanulni élni (Magvető, 2009) - Versek 1976-2009 Szerkesztő Kiadó: Magvető Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2009 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 413 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 14 cm ISBN: 978-963-142-687-7 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg 1976-ban jelent meg első verseskötetem, a Kavics. A fülszövegben írtam néhány sort bemutatkozásképp a hátteremről, arról, hogy honnan jöttem. Most, amikor kötetet állítok össze eddig írott verseimből válogatva, óhatatlanul szembesítve magam az idővel, onnan indulok el, ahonnan harminchárom évvel ezelőtt: megismétlem az akkori fülszöveget. Sárgás papírok, karlsbadi porcelán, faragott, oroszlánlábas kanapék, ezüsttálak, lóvasút a Margitszigeten, Baden-Baden: hosszú, kezeslábas fürdőruhák, lornyonok, cilinderek, dagerrotípiák; hatalmas fehér fülkagyló, dohányvágó, bajuszkötő, elefántcsont intarzia; csodálatosan kecses nyolcasok a jégen; egy repülő alacsonyan száll, és egy fiatalasszony az ijedtségtől szívszélhűdést kap - meghal; az unokák a tóparton csodálkoznak, egyikük: az anyám.
S a világ utolsó óráján, ha a megrepedt harangot kongatják, minden bizonnyal én már por leszek, egy tömör elhasználódás – Kit érdekel? S a földö
Kántor okos költő, az emlékezés és az emlékképzés mechanizmusa láthatatlanul folyik össze lírájában. Ezt a kettősséget szemlélteti (ahol a két folyamat összekapcsolódása érzékelhető) az életmű egyik belső csúcspontját jelentő Búcsú és megérkezés című 1997-es kötet elején található két képleírás. Az egyik ekfrázis Eugène Boudin strandfestő képeit jeleníti meg, a másik pedig a németalföldi Hendrick Averkamp Jég-öröm című festménye alá íródik, még inkább azt viszi színre, miközben színe mellett a visszáját is megmutatja. Kántort a festés folyamata izgatja, az a megfordított platonizmus, ahogyan Averkamp felteszi az élő figurákat a vászonra, azok pedig megdermednek rajta: "S akkor megdermedtek a madarak az égben, / az orra bukó úgy maradt, orra bukva, / s mindenki ahogy éppen, lépve, ülve, / féllábon, párosan vagy egyedül. // S nagy lett a némaság. S a némaságban / a mozdulatok, mint a tőszavak, / hirdették: Itt! Ide! Így! Erre! Hopp! – / jóllehet már semerre, végleg ott már. // És nincs erő, mely ezen változtatni tudna, / se szándék, s talán ok sincs igazán, / hisz minden úgy van, ahogyan lehet, / vagyis jól van úgy minden, ahogyan van.
201 J. A. : Sárga füvek 203 A kozmosz énekéből 204 Álmodtam én 205 És ha mégis 206 Pomáz hosszú falu 208 Ki őriz mit?
Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban. Pilinszky János: Áldott szédület A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely csodál s csodás, míg oldja-bontja zászlóját a láz, hogy mint a szél, a szálló angyalok, sehol se, mégis mindenütt vagyok, hogy szinte már szeráfi lendülettel csak szárnyalok, mint száll az illó ihlet, mint angyalok, kik parttalan terekben keringnek. S már nem lehetne könnyed metszeten se lágyabb, mint most lágy a szám s kezem, az idegekben érlődő halál árnyalja kezem tartását s a szám. S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz égessen át, hogy csontomig lehasson a varázs.