A szám szerint 8–10 alkotás alaptémája a mulandóság. Nem is a halálfélelem, hanem az tovatűnő ifjúság, a mulandóság, a lélek kiégettsége, a szépség és életörömök nélküli élet miatti fájdalom szólal meg bennük. Ezért versei szentimentális vonásokkal gazdagodtak. 23 éves, amikor Osztályrészem című elégiko-ódájában számvetést készít. Elhagyja ifjúkorát, férfikorba lép. A felütésben a kikötőbe érkező hajóval szimbolizálja a révbe érést. A kép Horatiustól származik, az út toposza az irodalomban az életúttal egyenlő. Berzsenyi Levéltöredék Barátnémhoz Elemzés. A lírai én klasszikus műveltségéről is számot ad, Homérosz Iliászából kölcsönöz képeket. További antik utalásokkal is él: Tarentum, Larissza, Tibur. A van szó többszöri ismétlésével sugallja, mindene megvan az élethez. Bőségtoposzként a kalász és a szőlő is szerepel a katalógusban. Azt hihetnénk, valóban elégedett. De életét az ókori világ kulturális gazdagságával veti össze, érezhető: megelégedése csak látszólagos. Költői kérdéssel érezteti: "Kegyes istenimtől / Kérjek-e többet? "
Azonban a levéltöredék klasszikus műfaj és a torzó, a befejezetlenség együtt vállalása ez a cím. Az utókor belenyugodva teheti hozzá, hogy a romantikus sejtelem egyszersmind a legjózanabb realitás is volt. Az életközelség másrészt ott van a vers képanyagában. Elégiák Berzsenyi Dániel költészetéből | zanza.tv. A társalgó levélszituációt közlő mondat indítja: "Lefestem szüretem estvéli óráit. " Akárha egy romantikus festményt szemlélnénk: est, a hatalmas diófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt lárma. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. A romantikus lelemény mégis felülkerekedik, épp a zajok ringatják a lírai ént a "képzelet égi álmába". Az emlékező álom-hangulat elkomorul: "Béborult az élet vidám álorcája! " Bontó keresztúri út 12 mai Roger hegyi Magyar chat oldalak
A magyarokhoz című ódája izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. A romlott jelen és a hajdani erő kontrasztjának képei töltik ki a verset. Az egész művet áthatja a nemzet jövőéért érzett önostorozó aggodalom. Nemigen lát semmi reményt a romlás folyamatának megállítására. Az óda kulcsszava az erkölcs, a múltbeli "tiszta" és ezzel szemben a "mostani veszni tért" erkölcs. A vers címzettje a "magyar", a magyarság, a nemzet, melyhez egyes szám első személyben szól. Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (elemzés) – Jegyzetek. Ezzel dramatizált monológgá válik a vers. A 2. versszak a múlt kemény helytállását idézi, "vérzivatarok" és testvérviszályok dúlták az országot. Buda vára a nemzeti lét jelképeként szerepel. Ezt rombolja le a veszni tért erkölcs. Három szakaszon át ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak. A következőkben már négy versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását. A "lassú halál" okozója a belső szétzüllés, mely úgy pusztította el Rómát, mint ahogy a benne termő férgek őrlik meg az "éjszakai szélvészt" kiálló "kevély tölgy" gyökereit.
Tudta ezt Berzsenyi Dániel, a magyar Horác is, aki Niklán élte gazdálkodó életét. Szellemi társ nélkül száműzve érezte magát. Feleségét – saját szavaival élve – együgyűségben találta, és abból fel sem szabadította. Egy beszélgetőtársa maradt: a múzsa. Elmerült poétai képzelgéseiben, Horatiust olvasott. Így lett faluja a magyar Helikonná, ahol a niklai remete éjszakánként egy szebb lelki világ szent óráit élhette. A kedélybetegségtől gyötrődő költő elégiáiban fejezte ki fájdalmát, amelyet a vágy és a valóság közötti ellentét miatt érzett. Niklára költözésük után keletkezhettek a romantikus vonásokat mutató alkotásai. Bennük a klasszicista harmónia és a sztoikus nyugalom csak látszólagos. A lírai én érzelmei sokkal hevesebbek voltak ahhoz, hogy igazán a magáénak tudhassa a horatiusi tanítást: az aurea mediocritast (aurea mediokritasz). Eszerint a szélsőségektől tartózkodó, az élet apró örömeit is élvező élet adhat boldogságot. Elégiáit Berzsenyi nem illette e műfaji megnevezéssel, mert nem disztichonban írta őket, mint az ókori költők.
Amit eddig a sorok között érzékeltünk, azt a 4. versszak kimondja: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül". A tétel örök törvényszerűsége: minden élő mulandó. Ezt a költő az 5. és 6. strófában magára vonatkoztatja: "koszorúm bimbaja elvirít", "itt hágy szép tavaszom" – mondja. Az ifjúság gyorsan elszállt: "még alig ízleli / Nektárját ajakam", "alig illettem / Egy-két zsenge virágait". A tavaszi képek visszautalnak a vers elejére. Az értékveszteség visszafordíthatatlan: "vissza se tér majd gyönyörű korom". A behunyt szem képe a lírai én halálát idézi. Az emberi élet a természet ciklusai szerint halad. Az ifjúság tavaszát az érett kor nyara követi. Az öregedéssel megőszülünk, de a tél után nincs új tavasz, csak a természet számára. Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 110–115. o. Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 10., Korona Kiadó, Budapest, 2006. 132–141. o.
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. Az őszibogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. Életem képe ez. – Már elestvéledtem, Béborúlt az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! A nemesi életmód tarhatatlanságának tudatosulása ez a pillanat. Ehhez kapcsolja a "lehet-e tovább" kérdést. Az érzés és a költészet jelent kapaszkodót. Ahogy a levélkezdet episztola-ígérete leírássá alakult, a leírás helyét az "önszemlélet líra személyessége" veszi át.
A vershelyzet szimbolikussá nő. A magány itt is, akárcsak A közelítő tél "hiánylistáján", valami fontos dologtól való megfosztottságként, aktív magányként jelenik meg (barátnéja nélkül kell élnie): " Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem ". Kulcsmondat: " Életem képe ez. " A lírai én eltávolító gesztussal mutat önmagára, illetve a magáról festett képre. Beszédhelyzet: megfelel a költői levél (episztola) műfajának. A lírai én közvetlen, tegező formában szólítja meg a címzettet (megszólítása inkább felszólítás), s megteremt egy fiktív beszédhelyzetet. Utal a címzetthez fűződő személyes érzéseire, és megjelöli a költői levél tárgyát: a szüreti esték leírását. El is kezdi kifejteni a témát, de aztán figyelme elterelődik, s finom átmenettel saját maga felé fordul. A 3. versszaktól a vers már nem felel meg az episztola szabályainak, így nem lehet igazi episztola. Van olyan vélemény is, amely szerint a beszélő tulajdonképpen már a nyitó strófában önmagával beszélget, a továbbiakban pedig monologizál.
Csonkatoronytól - az Arany János Emlékmúzeumig Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában Bihar megyében. Neve a szláv Suleta személynévből ered, amely a Sulimir személynévből származik. A főtéren álló csonka torony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említve volt, ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. Hajdú lakosai 1631-ben és egy évvel később I. Rákóczi Györgytől több pusztára nyernek adományleveleket. 1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, és a községből minden jószágokkal elmenekülnek. Várából mára csak a Csonka torony maradt fenn, melyben az Arany János Emlékmúzeum található. Megalapítását Arany László tette lehetővé, amikor 1885-ben a szülővárosnak ajándékozta apja bútorait, ruháinak és könyvtárának jelentős részét.
Ez a vármaradvány megújhodott és Arany ereklyéinek tárházává lett. Arany és Petőfi megénekelték e régi tornyot, mely az Alföld síkságán oly messzire ellátszik. A hajdúvárosban Arany neve és emléke az élő nemzedék előtt is nagyon ismeretes. A gyermekek szülőiktől hallottak a nagy-szalontai híres jegyzőről, ki aztán tovább ment a nagyvilágba. Ott él Nagy-Szalontán mint ref. lelkész és esperes, a költő veje is, Széll Kálmán, az élte tavaszán elhunyt Arany Juliska férje. Az ő közreműködésével külön egyesület is alakult, hogy a költő szülőhelyén állandóan ébren tartsa az Arany Jánost megillető kegyeletet. Feszty Árpád Nagyszalonta-Csonkatorony, részlet, 1890. Magyar Nemzeti Múzeum TKCS. 2019 A költő fiának, Arany Lászlónak özvegye, Szalay Gizella úrnő, férje akaratához híven a hagyatékából 4000 forintot adott a nagy-szalontai Arany-emlékegyesületnek, hogy ez összeget a Csonka-torony megújítására fordítsa. Az Egyesület erre a torony megvásárlását és újjáalakítását szerencsésen végrehajtotta.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Arany János Arany János ( Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22. ) magyar költő. A magyar Wikipédiában további információk találhatóak Arany János témában. A lap eredeti címe: " nos&oldid=289085 " Kategória: Szerzők