2020. aug 8. 15:23 #Schobert Norbi #Rubint Réka #facebook #gyerekei Rubint Réka és Schobert Norbi / Fotó: RAS-archívum Nehéz döntéseket kell meghozniuk a szülőknek. Keresés: Schobert Norbi - Hírgyűjtő.hu. Nehéz manapság egy olyan szülőnek, aki meg akarja védelmezni a gyerekét a mai világ gonoszságaitól. Már nem elég attól tartani, hogy valaki a valós, a fizikai világban megpróbálja bántani, hiszen már az interneten gyakoribbak a bántalmazások, mint a való életben. A Facebookra 13 év alatt nem lehet regisztrálni, ezt azonban sok gyerek kijátssza, ezért a szülők felügyeletére van szükség ahhoz, hogy a gyerek biztonságok életet élhessen az interneten is. Így gondolja ezt Schobert Norbi is, aki bevallotta, hogy rendszeresen nyomon követik a gyerekeik telefonjait:,, Szerencsére egészséges lelkű gyerekeink vannak, de az tény, hogy nehéz feladat őket megvédeni a közösségi média káros hatásaitól. Folyamatosan beszélgetünk velük, de ha rajtam múlna, akkor a Facebookot, az Instagramot és a hasonló oldalakat nem engedném 18 éves kor alatt használni.
Ő a saját gyerekei életébe is csak 10 éves koruk után kapcsolódott be. Lassan felsorolni is nehéz, hogy Schobert Norbi az elmúlt években mennyi kijelentést tett, amivel a fél országot magára haragította, de esélyes, hogy most itt van a következő. Schobertet a Fókusz ültette kamera elé, hogy beszéljen az apák napjáról. Elmondta, hogy szívesen fogadna ajándékként viszkit és szivart és szerinte is meg kell ünnepelni az apákat, de az anyáknak nehezebb dolga van. MindenegybenBlog. Ez ideáig még szép is lehetne, csakhogy mondandójába megint belefűzött egy olyan megjegyzést, amitől sokak zsebében kinyílhat a bicska. Apának lenni biztos, hogy könnyebb. Egyrészt nekünk nem kell megszülnünk azt a gyereket, másik oldalról egész biztos, hogy nem kell szoptatnunk és nem kell éjszaka felkelnünk, legalábbis, ha normális a feleségünk, viszont nekünk nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a család biztonságát. És ami nagyon fontos, hogy ha jó apák vagyunk, akkor mindenképpen a gyerekeinkkel és a feleségünkkel kell akkor is maradnunk, ha akármilyen csábító élményt is kínál az életnek a megváltoztatása – mondta Schobert Norbi, aki arról is beszélt, hogy saját gyerekeivel nem csak babakorukban, de egészen 10 éves korukig nem igazán találta a kapcsolódási pontot.
Amennyiben nem szeretnél lemaradni a legjobb hazai és külföldi influenszerekkel kapcsolatos hírekről, kövesd a YouTube, TikTok, Instagram és Facebook-oldalunkat!
Tükörbe nézünk, megalázkodunk, mindnyájan fehér bárányok vagyunk, virágot hintünk az útra, fejünkre hamut, miközben őket ünnepeljük, azaz magunkat ünnepeljük, hisz nincsen visszaút. Krizantémok a temetői buszon, fejem körül virágok, glória, mennyei kalap, harmattal áldott. Fehér lobogókkal a város kiözönlik a kapukon, mindenki megadta magát, nem villog szurony. Csak az évek, a nyavalyák szűkülő sorfala vigyáz, dércsípte árnyékuk felett siránkoznak a fák, megállók vasa, csonka keresztek tükörképe szalad. Arcom mögött a Tejút mozdulását, köszöntöm halottaimat: Nagyanyámat, Katona Juliannát, s a másikat, Farkas Katalint. Friss fakereszt ablaka mögül nagybátyám még némán visszaint. Aztán újra a sejtek szava. Ülök a buszban, térdemen fiam. Körben a téboly tűzkarikái. Halottak napja van. Kosztolányi Dezső Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Halottak napja | Aranyosi Ervin versei. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld.
Mennyire fontosak azok, akik élnek? Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel? Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el? Ilyenkor az ember temetőbe jár ki, Elmúlt szeretteit véli megtalálni. Közben annyin élnek magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Pedig a halottak a szívünkben élnek. A hétköznapokba bőven beleférnek. M'ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep, ami lángra gyújtja apró mécsesünket. Aki elment, jól van, csak egy más világon, s nem tud örvendezni levágott virágon. Földdé porladt testet látogatsz a sírnál. Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál! Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi. Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni. Ám ezt meg se látod – tudod – attól félek. Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek. Versek halottak napjára. Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat, akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat. S jön halottak napja, s mész a temetőbe, bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle… Aranyosi Ervin © 2011-10-31. A vers és festmény megosztása, másolása, együtt engedélyezett.
Olvasd el ezeket a halloweeni cikkeket is!
Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve… Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, halottak napja, Lélek, ruha, szabad, szeretted, temető, vers Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák, amit a lélek lassacskán kinőtt. Felettük kőből, a levetett cipők. Köröttük ősztől tépett lombú fák. Pár kőbevésett, tárgyszerű adat, hogy ettől-eddig hordta valaki, kőfaragó kérésre rótta ki. Neki szokványos, könnyű feladat. Átkelt a lélek, letette terheit, amit tovább, élők cipelnek majd. Kiket még itt, az elvárásuk hajt. Ünnepi idézet - Halottak napi idézetek. A lélek lenne eltemetve itt? Lomtár, adattár? S te őt keresed? Azt, kit szerettél egy életen át? Ki hagyott csodás emlékeket rád? A ridegségben a lelkét nem leled! Hát jó hírem van, mostantól szabad! Elvégezte életfeladatát, s nem nélküle változik a világ, s lehet már kapott új testet, másikat. Mert harmadnapon mind feltámadunk, s a mennybe lépve, új létet tervezünk, új ruhát hordva, ismét élők leszünk, s keressük magunkra mért feladatunk. Ruhásszekrények hát a temetők, mely életekről bár tanúskodik, de akik hordták, nem nyugosznak itt, az igaz lelkek ott nem lelhetők.
Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére és futott, telefonált és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Halottak napjára - sharon.qwqw.hu. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez épen, mint az az ember ottan a mesében.
Hogyan mélyíthetjük el a készületet? Fontos a csend, hogy csillapodjon bennünk a élet futóversenyének minden zaja, idegessége, feszültsége, s szólaljon meg a túlvilág: mit viszünk magunkkal, melyek a fő értékek, miért érdemes izgulni és miért nem. Ebben a találkozásban, töprengésben rendkívül fontosak a szimbólumok: ezek evilágiak, megfoghatóak, ugyanakkor túlnyúlnak a történelmen, Isten országának vigasztalását hozzák közel hozzánk. Ilyen a koszorú, ami a győzteseket illeti, s reméljük, szeretteinket s majd minket is megillet. Szeretjük a virágokat, melyek színesek és szépek, de bennük van a mulandóság. Gyertyát gyújtunk: ez Krisztus világosságát jelenti, s lassú elfogyásában látjuk az elmúlást, de a szolgálat értékét is. Nagyon fontos szimbólum a kereszt a síron, hiszen ez hozza közel Krisztus jelenlétét, aki a keresztre elhunytjaink és a gyászolók fájdalmát is felvitte és megváltotta. Miben segítenek ezek a rítusok? A rítusok, a szimbólumok azért fontosak, mert támaszt, vigasztalást adnak.